A Radnót és Marosludas közötti E 60-as úton áthaladók közül sokan nem is sejtik, hogy Kutyfalva kevésbé forgalmas övezetében, a Maroshoz közel, épségben megmaradt neoklasszicista kastély áll. Hogy a Degenfeld-kastélyt visszahozzák a köztudatba, és turistacsalogató létesítménnyé tegyék, a tulajdonos szombaton először nyitotta meg a kapuját a nagyközönség számára. Ezzel üzenni kívántak a közösségnek: mindenki számára kincs a műemlék épület, ahol rendezvények, kulturális események tarthatók. A Castellum Alapítvány egész napos rendezvényére sokan látogattak el.
Ugron Győző, Szekeres-Ugron Villő és gr. Degenfeld István Fotó: Nagy Tibor
Történeti áttekintés és jövőkép
A nagyközönség érdeklődését főként azok a beszélgetések keltették fel, amelyek a Degenfeld család és a kastély történetéhez fűződnek.
Elsőként dr. Kálmán Attila beszélgetett gr. Degenfeld Istvánnal a családról; a Jövőkép című kerekasztal-beszélgetést Ugron Győző, a program koordinátora és Szekeres-Ugron Villő vezette. Degenfeld István, a kastély tulajdonosa elmondta, hogy az épület történetéről kevés dokumentum maradt fenn. Annyira hiányosak a források, hogy nem volt ahol elkezdeni a történeti kutatást. Az tudott, hogy az első kastélyt a XVII. században gróf Pekry Lőrinc kuruc főgenerális és felesége, báró Petrőczi Kata Szidónia építtette, aztán az 1800-as évek elején a kastély a Telekieké volt, s házasság révén került Degenfeld-tulajdonba. Az új kastély építését gróf Degenfeld Miksa Kristóf kezdeményezte.
– A kastélyt az 1900-as évek elejéig bérbe adták, majd 1904-ben a dédapám két szárnyépülettel egészítette ki, a nagyapám itt kezdett el gazdálkodni. Annak idején mintagazdaságot vezetett, a földművelést szakszerűen végezte, volt szőlő- és dohánytermesztés, de kézműves-foglalkozás is, tehát több lábon állt a gazdaság. Kutyfalva a bécsi döntést követően Dél-Erdélyhez került, a családot 1945-ben űzték el innen. Erről a család keveset mesél, inkább a falubeliektől tudok a történtekről. A kastélyt nem a visszaszolgáltatási törvény révén kaptam vissza, hanem visszapereltem, 1997-ben kezdtem el pereskedni. Akkor nyilvánították műemlékké az épületet, mert addig nem volt fontos. Az volt a szerencsém, hogy a telekkönyvben rossz törvényre hivatkoztak, s ezt meg lehetett támadni. Sokévi pereskedés után a marosvásárhelyi bíróságon megnyertem a pert, megfellebbezték, a táblabíróságon elvesztettem, s aztán 2004-ben a fellebbviteli bíróságon kimondták, hogy a marosvásárhelyi bíróság döntése jogos. Törvényesen visszakaptam az épületet, de ez nem jelentette azt, hogy használhattam is, mert még öt évet itt működött a polgármesteri hivatal, az orvosi és az állatorvosi rendelő. A kastély tulajdonképpen 2010-től került a tulajdonomba. A birtokból visszaadtak 58 hektár erdőt, négy hektár földterületet a kastély mellett, és még 45 hektár termőföld visszaszolgáltatására várok. Ma is perelek – számolt be Degenfeld István, aki Németországból jött haza.
Dr. Kálmán Attila kastélytúra-vezetőként
A tulajdonos kitért arra is, hogy a kastélypark állapota folyamatosan romlott, de a 2016-os vihar teljesen tönkretette, 64 fát tört ki. A kastély és a hozzá tartozó épületek megrongálódott állapotáért a volt rendszer és az utána következő a „felelős”.
A kastély 18 szobájának bútorzatából, a berendezéséből semmi sem maradt.
– A falubeliek mesélték, hogy amikor a kommunisták átvették a hatalmat, az embe-rektől kezdték számonkérni az elhordott vagyontárgyakat, akik félelmükben mindent a Marosba dobáltak. Semmi nem maradt meg, egypár csempekályha kivételével. Volt egy régi mosdókagyló a pincelejáratnál, az nemrég tűnt el – mondta Degenfeld István, aki soha nem élt a kastélyban, 1990-ig nem is volt szabad ide jönnie.
Funkciót kell találni a kastélynak
Ugron Győző az erdélyi kastélyok sorsának alakulását vázolta fel, ami korántsem mutat fényes jövőképet. A visszaszolgáltatási hullám az emberekben pozitív érzést keltett, azonban ezzel óriási felelősség nehezedett a tulajdonosokra, ugyanis a kastélyt „eltartó” birtokokat nem vagy csak részben adták vissza. Pályázni nehéz feladat, ugyanis a 15-20 százaléknyi önrész előteremtése nagy gond. A kérdés az, hogy honnan teremthető elő a felújításukhoz szükséges forrás, illetve ezt követően milyen funkciót találnak az épületeknek. Vannak pozitív példák, ahol megtörtént a felújítás, és a kastélynak rendeltetést találtak. Ilyen például az ugrai Haller-kastély, amely kastélyszállóként, a miklósvári Kálnoky-kastély, amely múzeumként működik, vagy az enyedszentkirályi Bánffy-kastély, amely kulturális központ lett, a Fehér Megyei Tanács tulajdonában van. Jó példaként említhető a felújítás előtt álló bonyhai Bethlen-kastély, amely köré egy szállodai résszel ellátott konferenciaközpontot létesítenek. Gr. Teleki Kálmán, a gernyeszegi Teleki-kastély tulajdonosa elmondta, a kastély a falu nevezetességévé, vonzerővé vált, s mint olyan, a falubelieknek is óvniuk kell, még akkor is, ha magántulajdont képez.
A kutyfalvi kastélyt a jövőben gr. Degenfeld István inkább információs központként látja. A munka most kezdődik, hiszen mostantól több időt szentelhet rá.
Előadások és kiállítások
A kastélynap rendkívül gazdag programmal várta az érdeklődőket. Dr. Fodor János a magyarországi és romániai rendszerváltozásokról értekezett, majd Agarak, könyvek, csillagok. A Podmaniczky–Degenfeld-
kastélykönyvtár Budapesten címmel hangzott el előadás. Kálnoky Mátyás A klasszicizmus és a klasszicista kastélyépítészet címmel tartott ismertetőt, majd Tisza Domokos költőre emlékeztek. Közreműködtek: Dézsi Eleonóra, Kálnoky Miklós, ifj. Tisza Kálmán.
A látogatók a nap folyamán megtekinthették a gr. Degenfeld-Schonburg család történetét bemutató kiállítást, melyet a tulajdonos és dr. Kálmán Attila történész nyitott meg.
A kastélynap érdekes színfoltja Ugron Gyöngyi régi, többnyire szász szőttesekből, varrottasokból és népviseletből álló gyűjteményének kiállítása volt. Közöttük nagyon szép, Székelyzsomborról származó szedettesek is voltak, amit már senki sem készít. A legrégebbi darab az 1700-as évekből származó, arany- és ezüstszállal varrt szalag volt.
– A gyűjteményt harminc év alatt sikerült összegyűjteni. Akkor kezdtük el gyűjtögetni, amikor a szászok tömegesen vándoroltak ki Németországba. A darabokat dobozoltam, s most szívesen mutatom meg a nagyközönségnek – fogalmazott Ugron Gyöngyi.
Főszervezőként Ugron Győző szerint a kastélynapoknak lesz folytatása, hiszen a tavalyi marosvécsi kastélynap iránt is nagy volt az érdeklődés. Szekeres Ugron Villő programfelelős pedig kiemelte, hogy céljuk a helyi közösséggel megismertetni a kastélyokat, hogy tudatosítsák, nemcsak az épület képvisel értéket, hanem a körülötte és a benne zajló események is.
Hogy a kastélynap mindenkihez „szóljon”, a gyermekeknek kézműves-foglalkozást, az EduKastély révén játékokat, továbbá íjászatot, arcfestést is beiktattak. A fiatalokat a Slam poetry a kastélyban című előadásra hívták, dzsesszkoncertet tartottak, továbbá reneszánsz és barokk divatbemutató is volt.
A nap folyamán nagy keletjük volt a kastély- és szekeres falutúráknak. A kastélynapot ökumenikus istentisztelet zárta.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
