Előállt az új kormány a jövő évi költségvetés-tervezettel.
Előállt az új kormány a jövő évi költségvetés-tervezettel. A hírcsatornák figyelmét jobbára a templomokra szánt pénzek körüli cirkusz és az újabb minimálbér-emelés parkolópályára állítása kötötte le, így kevés figyelem jutott arra, ami a hátteret is figyelők szemében sokkal rosszabb: az, hogy a technokrata kormány ugyanolyan áttekinthetetlen költségvetést készített, mint szocdem elődje, és a füllentésben sem akar lemaradni felmenőitől.
Utóbbi dolog a súlyosabb, mert egy párton kívüli kormányon elvileg nincs választási ígéretek betartására vagy következő választások előtti, népszerűségszerzésre irányuló nyomás, ami hazugságra késztethet politikusokat. Márpedig a beruházásokat illetően a kabinet nagyon átlátszóan hazudik. Azt mondják, beruházásokra több pénzt terveznek, mint ez évben, és a tervezetben több is szerepel az idén elköltött keretnél. Csakhogy nem ahhoz kellene viszonyítani, egy tisztességes összevetésnél az idei előirányzatot kellene összehasonlítani a következő esztendeivel. És menten kiderülne, hogy az idén beruházni tervezett 44,8 milliárdhoz képest a 2016-os 37,7 milliárdos előirányzat 12,5%-os csökkenésnek felel meg. Az, hogy az idénre szánt keretből a leköszönt kormány csak 33,7 milliárdot ruházott be, csak a tökéletlenségüket, az uniós alapok lehívására való képtelenségüket árulja el. Meg a politikai szándékot arra, hogy beruházások helyett inkább állami bérekre, szolgáltatásokra és szociális kiadásokra költsék az adófizetők pénzét.
És ezt a politikai szándékot az új kormány teljes mellszélességgel fel is vállalta, hiszen 2008 óta még soha nem ugrottak akkorát az éves kiadási előirányzatok, mint most. 16 milliárd lejjel nőtt meg az ideihez képest az éves költségvetés kiadási oldala, és ennek a növekedésnek a háromnegyedét az államgépezet zabálja fel. A többi marad beruházásokra.
Már ha marad, mert a kormány a sarokszámok szerint nem kicsit optimista, 4,1 százalékos gazdasági növekedéssel számol, félszázalékos inflációval, az uniós szabályok tűréshatárát súroló hiánycél mellett. Vagyis, nagyon szűk mozgásteret hagyva arra az eshetőségre, ha az immár harmadik éve akut beruházáshiányban szenvedő gazdaság mégsem volna szíves akkorát ugrani, mint a szocdem pártszékházból távirányított technokratáék gondolnák. Ne legyen kétségünk, hogy ha baj lesz, akkor jövőre is marad az a trend, hogy az előirányzatnál is kevesebbet költenek befektetésekre, azt a látszatot keltve, mintha nyereséges volna az államkassza. Hazudni lehet, akár van pártkönyv valakinek a zsebében, akár nincs. Csak ott a baj, hogy az ilyen hazugságokért hosszabb távon kivétel nélkül mindig a választók fizetnek meg.
