Karácsonyi üdvözlet

A Jónak lenni jó adventi vasárnapja számtalan felajánlását, megkönnyeztető történetét hallván arra gondol az ember, hogy mindig vannak a szegénynél még szegényebbek, a rászorultaknál még rászorultabbak.

Vörösmarty tér 2013

A Jónak lenni jó adventi vasárnapja számtalan felajánlását, megkönnyeztető történetét hallván arra gondol az ember, hogy mindig vannak a szegénynél még szegényebbek, a rászorultaknál még rászorultabbak. És mindezek után vannak jóakarók és még jobbat akarók, a „jókedvű adakozóknál” még jobb kedvű adakozók. Szép volt ez az adventi vasárnap az adventi koszorúk gyertyáinak fényében szerte a városban. A zimankós, ködhideg reggelből gyönyörű esti fényárban úszó főváros lett. A budai házak kertjében színessé varázsolt fenyőfák, az ablakokban kigyúló gyertyafény, a hidak, a háborúk által meggyalázott, mégis lábra állt, fényárban úszó hidak már a karácsony lámpásai. A Corvin közben, a Vörösmarty téren, a Múzeumkertben, a bazilika előtt nyüzsgő sokaság, vásári forgatag…, csodás kerámia- és cseréptárgyak, edények, bőrdíszművesek remekei, kötött holmik, prémsapkák, mézeskalács és forralt bor. Nem lehet megpihenni, mindent végig kell nézni, és lehet beszélgetni a mesterekkel, a gesztenyesütővel. Mit ki nem találnak a szappanfőzők, réges-régi házi recepteket használnak, finoman habzó, valódi szappanokat ajánlanak. Kivonulnak ilyenkor az iparművészek, mintha erre az alkalomra tartogatták volna kreációikat, hagyományos kiállításukon mintha egymás munkáin is elcsodálkoznának, annyi az ötlet, annyi a művészi kivitelezés az Iparművészeti Múzeum hatalmas csarnokában. Mind szebb és csillogóbb üvegtárgyakkal jelentkeznek az üvegfúvó iparművészek. Régi, esetleg csorbult vagy töredezett üvegtárgyak darabjait beolvasztják a korszerű újakba. A modern lakások dísztárgyaivá, használati tárgyaivá válnak. Olyan színes ülőpárnákat is láttam, amelyek kötött szőnyegek feltekerésével készülnek. Csillárokat, amelyek finom hálókon keresztül árasztják a fényt, és ki tudná megmondani, a posztmodern iparművészet még mire képes.

Könyvvásár

Advent legelején az egyházi könyvvásárok voltak az elsők. A Lónyai utcai Református Gimnáziumban a 19. alkalommal rendeztek karácsonyi könyvvásárt. Ide jöttek a keresztyén kiadók képviselői: a Luther Kiadó, a Kálvin Kiadó, a Keresztény Ismeretterjesztő Alapítvány képviselői. Vásárolták, szívesen nézegették az érdeklődők a Kálvini Kalendáriumot, a Bibliaolvasó kalauzt és neves vallásfilozófusok műveit.

A gyermekkönyvek világában szinte minden klasszikussá vált meséskönyv vagy ifjúsági regény megkapható. Illyés Gyula mindig kedvelt gyűjteménye, a Hetvenhét magyar népmese, Fekete István könyvei, Móra és Móricz, Verne és Kipling művei mind újraélednek. Az újak, a fiatal magyar írók kedvelt könyvei közül előreveszem Tóth Kriszta könyvét, amely 2003-ban volt az év gyermekkönyve, új kiadása 2013-ban is a közkedveltekhez tartozik. A londoni mackók az egyébként tárcanovelláiról ismert Tóth Kriszta kisfiának ihletére íródott, a beszélgetésekből, amint a kisfiú az állatokról mesélt.

Érdekes újdonság egy régiség, V. Móra Panka (az író leánya) Mese-mese-mátka című könyve Kőszegi Bella képeivel. Móra Ferenc leánya, a családi szeretetben dédelgetett Panka (Vészits Endréné) 1973-ban hunyt el, a nagy tehetségű Kőszegi Bella tragikusan végezte.

A Franklin Társulat 1935-ös kiadványának hasonmása a könyv, a mesék jórészt világirodalmi motívumokkal átszőttek, tiszta lélek, mesélő kedv, őszinteség adományai (Fekete Sas Kiadó).

A felnőtt olvasók könyvek rengetegében válogathatnak. Siker és újdonság Ljudmilla Ulickaja könyve, a Magvető Kiadónál megjelent Örökbecsű limlom. Máris sokat írtak róla, Ulickaja többször volt a könyvfesztiválok vendége, regényei szép számmal sorakoznak a könyvespolcokon, szeretik az olvasók. Sokszínű a tematikája, remek mesélő. Ez a legújabb könyve visszatekintés, számvetés, újragondolása mindannak, amit könyveiben igyekezett elmondani. Hiszen sok érdekes történetet mesélt finom iróniával, történeti visszapillantással egy eltorzult, bűnös rezsim bűneiről és bűntelenül áldozattá vált szereplőiről. Az írónő súlyos betegséggel küzd, de nem akarja, hogy megközelítse a halál. Családját idézi meg, zsidó gyökereit, biológusemlékeit, munkáját és találkozását az irodalommal. Összegyűjtött esszék, epizódok, jegyzetek, önéletrajzi vallomások, amint mondja, „hasznos és haszontalan limlomok”. Önkéntes keresztyénnek mondja magát, testamentumot ír.

Érdemes megismerni a Kossuthkifli írójának, Fehér Bélának új könyvét: Jelenetek egy vakondűző életéből (Magvető Könyvkiadó, 2013).

Akár érdekességként is felfoghatjuk Mircea Eliade nyolc novellát tartalmazó kötetét: Dionüszosz kertjében. Eszembe jut, milyen nehezen küzdenek meg a román irodalmat tanuló és abból érettségiző diákjaink Eliade kötelező műveivel. Talán ez segít a magyar diákoknak jobban megközelíteni, megérteni, ha magyarul is olvashatják Eliadét, akinek ez a negyedik kötete a Metropolis Media Group Kft. kiadásában.

Írónők vannak még a sikerlistán. Szécsi Noémi történelmi regénytrilógiájának második kötete. Az első a Nyughatatlanok, egy 1848-ban emigrált magyar család története, a második, a Gondolatolvasó különös lélektani regény. Az elbeszélő egy siket fiú, a maga zárt világából kívülállóként próbálja megértetni magát és a család életét. Az Európa Könyvkiadó jelentette meg.

Un Crăciun fericit

Az internetes és a mobiltelefonos üzenetek korában vannak még, akik a hagyományos üdvözlethez folyamodnak, inkább megírják azt a néhány sort, jó ideig válogatnak a szebbnél szebb, nem giccsbe hajló, esetleg nosztalgiázó üdvözlőlapok között, végül megveszik, kiállják a hosszú sort a postán, a kedves kívánságok eljutnak a címzetthez, és így megtudjuk, hogy ki gondolt ránk még a régi módon, nemcsak nyomogatva, húzogatva az okostelefonját. Ezt az utat választom amúgy régiesen, hogy barátaimat köszöntsem. Keresgélés, válogatás közben egy budai boltban találtam olyan karácsonyi üdvözleteket, amelyeken a szokványos magyar, angol, német szöveg mellett románul is ott van a karácsonyi, újévi köszöntő szöveg. Valaki jól gondolkodott, valaki úgy tervezte ezeket, arra gondolt, hogy lehetnek barátaink a szomszédságban, lehetnek, akiket megérint, ha régi barátjuk, ismerősük anyanyelvükön köszönti őket.

Egyszóval „…jutott eszembe számtalan / Szebbnél szebb gondolat”, vettem és küldtem ilyen lapokat, örültem, hogy van még „gesztusérték” – valami Európa –, mégpedig innen a budai hegyek egyik karácsonyi díszbe öltözött papír- és írószerboltjából kiindulva. Magamnak is tartottam meg a lapokból. Talán boldogabb lesz az új év, ha több nyelven kívánják.