Kapocs múlt és jövő között

A Maros Megyei Múzeum a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszékével közösen több éve azon dolgozik, hogy egy nemzetközi kutatóterv alapján – a hajdani római birodalom határait feltáró régészeti munkálatokat kiegészítve – miként értékesítse a leleteket oktató vagy akár idegenforgalmi céllal. Ezért a megyénkben levő lelőhelyeket kutató történészek, régészek mellett a nyári gyakorlaton részt vettek az említett egyetem diákjai is, akik elképzeléseik szerint olyan létesítményeket terveztek, amelyek kapcsolatot teremthetnek a múlt, a jelen és a jövő között. 

 

Tervek, javaslatok, ötletek 

Csütörtökön délután a Maros Megyei Múzeum várbeli kiállítótermeinek egyikében nyílt kiállítás azokból a tervekből, rajzokból és makettekből, amelyek jelezhetik a mának, hogy mit is rejtett évezredekig a föld. A kiállításmegnyitón Gaul Cicelle, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszékéről, az építészmérnöki kar, ipari és mezőgazdasági épülettervezési tanszékének egyetemi adjunktusa, a program koordinátora elmondta: harmadik alkalommal állítják ki az együttműködés alatt készült terveket, elképzeléseket, amelyek tudományos diákköri tervpályázatok alapján készültek. Ezek elsősorban a megyénkben található római emlékhelyeket jelzik Sóváradon, Mikházán és Marosvécsen, ugyanakkor egy érdekes kihívásnak is igyekeztek eleget tenni: a Vármező melletti Tompa-tetőn a római határvonalat, illetve az ugyanott húzódó első világháborús védvonalat szerették volna megjelölni. 

Azt is megtudtuk, hogy három év alatt 29 terv készült. Ezek a diákok elképzelései, javaslatai, amelyeket a kiállítások révén szeretnének közvitára bocsátani, mert ezek elsősorban a helybélieknek kell megfeleljenek, tükrözve azt a kulturális történelmi folytonosságot, amellyel akár évezredeket is áthidalnak. Vasáros Zsolt építész, az említett oktatási intézmény egyetemi docense a kiállításmegnyitón kifejtette, egyetemük – munkájuk, alkotásaik révén – jelen van szerte a világban, akár Egyiptomban, Szíriában is, de ami az erdélyi kötődést illeti, ez a szívükhöz közelebbi. Hangsúlyozta: a projekt különlegessége az is, hogy többféle szakmabeli, ezen belül pedig románok, magyarok, németek dolgozhatnak együtt és az elkészített pályamunkák is többféle kulturális gyökerekkel rendelkező közegben fogannak meg. 

A konkrétum: mikházi idődobozok 

Hogy miként, arra pénteken délben kaptunk gyakorlati választ Mikházán, ahol nagyszámú érdeklődő körében felavatták azt a két épületet, amelyet a szakértők idődobozoknak neveztek el. Ezeknek a terveit is az említett budapesti egyetem egyik – azóta végzett – diákja készítette, míg a kiállítás berendezéseit az ásatásokat végző nemzetközi régészcsoport tagjai. 

Az avatón jelen levő Soós Zoltán a Maros Megyei Múzeum igazgatójaként elsősorban azt hangsúlyozta, hogy az elmúlt időszakban az intézménynek két nagyobb munkálata volt, az egyik a marosvásárhelyi vár régészeti kutatása, a másik pedig a mikházi castrum feltárása, amely azért szerencsés, mert nem épült be, így hozzáférhetőbbek a talaj alatti történelmi rétegek. Soós Zoltán elmondta, a létesítmény a mikháziaké, a nyárádremeteieké, ugyanakkor a Maros megyeieké is lesz, mert ez egy olyan turisztikai látványosság, amiért majd idejönnek a látogatók. Felállítása, kiépítése, de talán a kihasználása is munkahelyeket jelenthet, ami szintén hozzájárul a vidék gazdasági megerősödéséhez – hang-súlyozta. 

Az ünnepélyes megnyitón jelen voltak a németországi kutatócsoport képviselői is, köztük dr. Constanze Höpken, a kölni régészeti egyetem tanára, aki a nemzetközi kutatócsoport tagjaként a római határvonal digitalizálásáért felel. Örömét fejezte ki amiatt, hogy a nemzetközi összefogásnak köszönhetően A limes mint kulturális örökség projekt gyakorlati kivitelezést nyer ezáltal, s megköszönte a támogatóknak és a munkatársaknak a kivitelezésben nyújtott munkát. 

A két idődobozt Sági Gergő műépítész még diákként tervezte. Ő is jelen volt a megnyitón. Kifejtette, bár a tervezőasztalon más volt az elképzelése, amikor a helyszínen járt három évvel ezelőtt, átgondolta az eredeti ötletet. Olyan épületeket készített, amelyek beilleszkednek az erdélyi falusi tájba, részeivé válhatnak, és így a falu közössége is befogadja őket – mondta. 

A régészek közül Silvia Mustaţă, Pánczél Szilamér és Ötvös Koppány, a kiállítás főkurátorai szólaltak fel. Többek között elmondták, hogy a sóváradi, marosvécsi castrumok mellett a mikházi kutatása áll a legjobban, hiszen eddig mintegy 600 négyzetmétert tártak fel alaposabban. Nyilván a vár és a település jóval nagyobb területen fekszik, ezért évekig, sőt évtizedekig is kínál majd munkát és talán érdekes meglepetéseket. A két idődoboz is csupán egy újabb kapocs a múlt és a jelen között. Az egyikbe a castrumot és a vicust, vagyis a hozzá tartozó települést mutatják ben, elsősorban pannókkal, de szemléletes tárgyakkal, viseletekkel is, míg a másikban a római fürdőt, amelynek alapjait megtalálták. Itt a római fürdőkultúra, a szépség- és testápolás rejtélyeibe tekinthetnek be az érdeklődők. A két épület 6 hónapig készült, és ebben a szakértők mellett a mikháziak is kivették a részüket, nekik köszönte meg a munkát nevük felsorolásával Ötvös Koppány munkálatvezető régész. 

Az épületek érdekessége, hogy a „kémlelőablakokat” abba az irányba helyezték el, ahol a bent rekonstruált épület állt, sőt egy, az üvegekre ragasztott rajz is segít azonosítani abban, mit láthatott a szemlélő 2000 évvel ezelőtt. A múzeum munkatársai nemsokára közzéteszik azt is, hogy milyen időközönként lehet látogatni mindkét létesítményt és kitől kell majd a kulcsokat igényelni. Az is megtudtuk, hogy a múzeum a pályázat alapján két évig vállalta az épületek adminisztrálását, utána pedig az önkormányzat fogja fenntartani ezeket is és az addig remélhetőleg kiépülő régészeti parkot is.