„Hadnagy József Kő és tükör között című új verseskötete költői pályájának eddigi csúcsa. Meg nem tagadva régebbi, kiemelkedő, alapvetően intellektuális jellegű poémáit, jelen kötetében nemcsak a kötöttebb formákkal bánik egyre biztosabban, hanem a helyzet, a pillanat lírai lehetőségeire is nyitottabb…”
„Hadnagy József Kő és tükör között című új verseskötete költői pályájának eddigi csúcsa. Meg nem tagadva régebbi, kiemelkedő, alapvetően intellektuális jellegű poémáit, jelen kötetében nemcsak a kötöttebb formákkal bánik egyre biztosabban, hanem a helyzet, a pillanat lírai lehetőségeire is nyitottabb. Ennél is fontosabb, hogy figyelme mélyült a haza, a közös emberi sors irányába, és ez nemcsak az erre predesztinált témaválasztásoknál érhető tetten, hanem kihat a kötet egészére is.”
A százhetven költeményt egybegyűjtő, küllemében is tetszetős könyv Előszavának első bekezdése szintetizálja ilyenképpen Hadnagy utóbbi években született verseinek lényegét. Dusa Lajos, a debreceni lírikustárs nem csak méltatja, ő is lektorálta a kötetet, amelyet a szerző pályájának jó ismerője és írásainak szakmailag szigorú ösztönzője, Bölöni Domokos szerkesztett címében beszédes – A futó, Angyallétra, Zsoltár helyett, Kő és tükör között, Kőről kőre, Kövek a tűz körül, Nő a tükör előtt – hét fejezetbe. A költő dicsőszentmártoni kötődését Bartha Béla Tündérmese című festményének borítóképpé átlényegített változata (Pereszlényi Helga munkája) már első látásra jelzi, de nyilván nem csupán a szerző küküllőmentiségét sugallja az álomszerű látomás, beleérezhetők farkaslaki gyökerei, kolozsvárisága, erdélyisége is, mindazok a helyek, amelyekből az egész kötet tanúsága szerint Hadnagy József lírai élményvilága táplálkozik. Így magyarországisága is, ahova rövid idővel az 1989-es rendszerváltozás előtt szökött át, és ahol – mint több versbeli vallomása sejteti – ugyancsak sűrűn érhették csalódások is. „Kettős világban élek./ Itt lakom, ott élek…/ Két központ körül forgok./ Jaj!/ Már itt se, ott se otthon…” – írja Itt is, ott is című ötsorosában. Hat esztendő költeményeit adja közre, legutóbbi verseskönyve, a Labirintus 2008-ban jelent meg. Az első az eddigi ötből, az Égő fák éppen két évtizeddel ezelőtt. Mondandója azóta érettebb, egységesebb lett, hangja letisztultabb, ám rezignáltabb is persze, hiszen az ifjonti hevület észrevétlenül is csitul az idővel. De azért egykori önmagát is mindvégig igyekezett megőrizni, mai lírája a kezdeti húrokat is gyakran megpengeti. Hogy jellemzi Dusa Lajos? „Most már nem egy-egy vers, nem egy-egy ciklus, hanem a kötet válik egésszé. Vibrál, kileng, hol könnyű, hol súlyos, s mégis egy.” Érdemes megismerni, hol tart ma Hadnagy József „miniatűr mindensége”.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
