Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
A 2024-es esztendő kettős ünnep a marosvásárhelyi Szent Kozma és Szent Damján katolikus templom plébánosa, Balázs Ferenc számára, aki életének 60., pappá szentelésének 35. évi jubileumát ünnepelte az idén áprilisban. Az ünnepi szentmise keretében elhangzott a hálaadás az isteni kegyelemért, a Jóistentől kapott mindenféle ajándékért.
Hívei kérésére emlékezünk meg a két eseményről, hiszen míg a város központjában lévő templomokról sok szó esik a sajtóban, a Tudor lakónegyed félreeső részén, a Cserealján 2000-re felépült 4-es számú plébániát jobbára a környéken, a negyedben lakó római katolikus hívek ismerik. Holott magasba törő, érdekes építészeti megoldással elkészült harangtornya azonnal magára vonja a figyelmet, amikor az arra járó megpillantja a mellékutca sarkán álló épületet, amelyet szépen gondozott kert vesz körül.
A Lestyán Ferenc főesperes-plébános által a Nagyhegyszőlő utcában, a Minoriták szőlőjében elkezdett templomépítés Hadnagy Judit tervéből kiindulva ezen az új helyen, a Bodoni Sándor utca 2. szám alatt valósult meg, majd a felépült templomot 2001. szeptember 25-én dr. Jakubinyi György érsek szentelte fel.
A névadók szenvedéstörténete
Mivel ritkán fordul elő, hogy Szent Kozmáról és Damjánról templomot nevezzenek el, már az előcsarnokban több nyelven olvasható a két szent története, akik az önzetlen gyógyításnak szentelték életüket. Ünnepük a liturgikus könyvek szerint szeptember 26-án van.
A szenvedéstörténetükről szóló legendából kiderül, hogy Arábiában született ikrek voltak. Az orvoslás tudományát Szíriában tanulták, majd Égé városában telepedtek le, ahol buzgó keresztényekként soha nem fogadtak el pénzt sem a gyógyításért, sem a gyógyszerekért. Jóságuk és prédikálásuk hatására sokan megtértek. A Diocletianus-féle első keresztényüldözéskor az ingyen gyógyító apostolokat bíróság elé állították. Mivel hitüket nem voltak hajlandók megtagadni, megpróbálták őket megölni: először megkötözve a tengerbe vetették, de a kötelek a vízben kioldódtak, és ők kiúsztak a partra; máglyát gyújtottak alájuk, de a lángok nem tettek kárt bennük; oszlophoz kötötték őket és nyíllal lőttek rájuk, de a nyílvesszők nem találtak célba. Végül karddal fejezték le mindkettőjüket. A késő középkorban Kozmát gyakran az orvosok, Damjánt a gyógyszerészek védőszentjeként ábrázolták, talárban, kezükben orvosságosedénnyel, mozsárral és a törővel. Első templomukat sírjuk fölé emelték, tiszteletük hamar elterjedt, 1260-ban Párizsban a sebészek első kollégiuma védőszentül választotta őket. A magyar Szent Korona bal oldalán Szent Kozma, jobb oldalán Szent Damján képe látható – olvashatjuk élettörténetükről.
A különleges hangulatú templom
Az előtérben Balázs Ferenc plébános fogad, ő mutatja be a korszerűen berendezett templomot, amelynek üvegablakain a délutáni napfény szinte életre kelti a megmintázott szent királyainkat, a lourdes-i Szent Bernadettet, túloldalon az egyházi elöljárókat, az ablakok alatt pedig a kivitelezést támogató család nevét olvashatjuk. Első látásra meglepő a szentély berendezése is: öreg fa kettévágott törzse tartja a szegekkel felfogott keresztet a feltámadt és megdicsőült Krisztus testével. Az aszimmetrikusan elhelyezett oltárt és az ambót, ahonnan a szentmise elhangzik, félkör alakban veszik körül a padok. A felfelé táguló tér már-már a végtelenség érzetét kelti a látogatóban, aki először lép be ebbe e különleges épületbe, ahol a névadó két szent portréja fából kifaragva az orgona előtti mellvédet díszíti.
Balázs Ferenc plébános – Ditrótól Gyulafehérvárig
A templom megtekintését követően, amely fantáziadús alkotók különleges munkáját dicséri, Balázs Ferenc plébános irodájában kezdjük a beszélgetést, amelynek végén megtekintjük az ajtók mögött rejlő többi látnivalót is.
Először is az idén ünnepelt két évfordulós esemény előzményeire, kezdetére szeretnék választ kapni.
– Honnan indult, és hogyan alakult ki vonzódása a papi pálya iránt? – kérdeztem a plébánostól.
– Ditróban születtem 1964-ben. Édesapám Balázs Ferenc, édesanyám Szőcs Mélik Juliánna, egyetlen fiútestvérem, aki nálam hat évvel idősebb volt, sajnos már meghalt.
Elemi és középiskolai tanulmányaim egy részét szülőfalumban végeztem. Gyermekként sokat jártam ministrálni a bátyámmal együtt, de nem lett pap belőle, pedig a szüleim azt szerették volna. Úgy látszik, hogy a kisebbek fiú kapta a „meghívást”.
– Hogyan?
– Az Úristen valamilyenképpen megérinti az embert. Én azt mondom, hogy az életben nincs szerencse, hanem minden gondviselés. Az Isten vezeti az embert, ő irányítja, és embereken keresztül szólít meg. Gyermekként szerettem templomba járni, a papok körül forogni. A tíz osztályt a szülőfalumban végeztem, majd felvételiztem a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő középiskolába. A nyári vakációban a kollektív gazdaságban dolgoztam, mert gyűjteni kellett a pontokat, hogy ne vegyék el a szüleimtől a 15 ár „pityókaföldet”. Jött az aratás ideje, a behordott búzát, gabonát válogatni, forgatni kellett. Amikor egy-két hét volt még az iskolakezdésig, az asszonyok mondogatni kezdték: – Te gyermek, annyit ministráltál, forogtál a papok körül, el kellene menned a kántoriskolába, sokat tanulnál ott. A tanácsot megfogadtam, és beiratkoztam a gyulafehérvári Teológiai Líceum (Kántoriskola vagy Kisszeminárium) XI. osztályába, ahol 1982-ben érettségiztem. Az érettségit követően évfolyamtársaimmal együtt kilenc hónapra katonának vittek Zilahra. 1983 őszén iratkoztam be a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskolára, és 1989. június 25-én a boldog emlékű dr. Jakab Antal megyés püspök szentelt pappá a gyulafehérvári székesegyházban 21 társammal együtt. Akkor hat volt, ma már hétéves az egyetemi képzés, mert van egy szabad év. Negyedév után a kispapot kiküldik gyakorlatra plébániákba, egy fél évet városra, egy fél évre falura, hogy megismerje a pasztorációs tevékenységet. Oktatja a gyermekeket, minden tevékenységbe besegít, tapasztalatot gyűjt, hogy lássa, miről is szól egy papnak az élete. Ha nem tetszik, amit tapasztalt, akkor még abba lehet hagyni a főiskolát.
Mise a szülőhelyen, segédpapi megbízatások
– A már pappá szentelt Balázs Ferenc számára hol volt az első állomás?
– Az első ünnepélyes szentmisémet szülőhelyemen, a ditrói Jézus Szíve-templomban mutattam be 1989. július első vasárnapján.
– Milyen utat tett meg Marosvásárhelyig?
– 1989–1990-ben, a forradalomnak nevezett rendszerváltás idején segédpap voltam Kézdivásárhelyen, a Kanta utcai plébánián. 1990–92 között áthelyeztek Gyimesközéplokra segédlelkésznek, 1992 augusztusától egy évet Szászrégenben, majd négy éven át (1993–97 között) Kolozsváron a Szent Mihály-templomban segédlelkész és az akkori Római Katolikus Líceum első végzős osztályának három évig osztályfőnöke és vallástanára voltam.
Időközben plébánosi vizsgát tettem, és a püspök kinevezett a Kis-Küküllő menti Szentdemeter plébánosának, ahova Egrestő, Kiskend, Nagykend, Balavásár, Kelementelke, Szásznádas, Pipe, Kóród, Kóródszentmárton, Fületelke római katolikus vallású lakói tartoztak. 1997–2010 között ingáztam az említett falvak között.
– 13 éven át nem lehetett könnyű kilenc falut ellátni, még akkor sem, ha kevés volt a katolikus hívek száma.
– Soha nem voltam otthon, de fiatalon bírtam a terhelést, mert a kezdő paptól elvárják, hogy vidéken, és ebből legalább öt évet szórványtelepülésen is szolgáljon. Zsinati szabály szerint 15 év után a pap ajánlja fel a püspöknek, hogy máshol is vállal pasztorációs munkát.
Kinevezés, megvalósítások
Mivel megvolt a plébánosi vizsgám, kérvényeztem a Marosvásárhelyen megüresedett helyet, és 2010. augusztus 1-től vagyok a cserealjai Szent Kozma és Damján-templom plébánosa.
– Kinek az idejében épült a templom?
– Nagy József plébános kezdte építeni, Papp László plébános folytatta, utánuk Braun Jenő következett, aki 2010 márciusában meghalt. A hely megürült, és mivel írásban kértem, hogy helyezzenek ide, meg is történt.
– Szép hely ez a plébánia, de tudom, hogy nem könnyű feladat, mert az építkezést soha nem lehet befejezni. Gondolom, akkor is voltak még teendők, amikor az áthelyezést megkapta.
– Én mindenütt szerettem, nekem mindenütt jó volt, csak nem mindegy, hogy kilenc településen 800 léleknek, itt pedig egyből 3000-nek lettem a lelkésze. Tennivaló volt-van bőven – mondja a plébános, és megmutatja a szentély mögött mintaszerűen kialakított sekrestyét, amelyet az eredetileg e célra tervezett helyen rendbe tettek, és most példás rendben sorakoznak a miseruhák. A korábban sekrestyének használt helyiség pedig a plébános irodája lett, amelyet holland jótevőktől kapott elegáns irodai bútorával rendezett be. Szerénységére vall, hogy nem az impozáns íróasztal mögül válaszolt a kérdéseimre, hanem az asztal elé tett széken ülve szemtől szembe folytattuk a beszélgetést.
Az elmondottakhoz hozzáfűzi, hogy amikor 2000-ben átvette a plébániát, nem voltak színes ablakok, amelyek új keretben kerültek vissza a helyükre, és tették hangulatossá a templomot. Nem volt térdepelő, és fűtésrendszer sem. Pályázatok, támogatások révén fokozatosan sok minden megvalósult a 16 év alatt, de az elmaradt munkálatok, javítások mellett a fenntartás is sok pénzt emészt fel.
A továbbiakban megtekintettük a kápolnát, ahol berámázott fényképek tükrözik a fiatalokkal végzett munkát, az elsőáldozókat, a bérmálkozó közösségeket, a nőszövetség tevékenységét. A kápolnában az emlékeket egy üvegtesttel megmintázott Krisztus őrzi. Szilágyi László alkotása az élet törékenységére, de ugyanakkor a világegyetem teremtőjének eredetiségére figyelmezteti a kápolnában megfordulókat.
Egy emelettel fennebb tágas előadóterem, a Jakab Antal Kulturális Központ és Könyvtár tartozik a plébánia látnivalói közé. A terem színvonalas kulturális és tudományos tevékenységek megszervezésére is alkalmas kényelmes székekkel, szinte a plafonig érő könyvespolcokkal, eredeti festményekkel.
Megtekintjük még az épület legalsó szintjén lévő tantermet, ahol a gyermekek hitoktatása zajlik, a konyhát, valamint a tágas közösségi termet, amelyet Gy. Szabó Béla metszeteinek a másolatai díszítenek, és búcsú utáni ünnepségeket, kosaras bálokat tartanak vagy például az adventi koszorúkat készítik ott a nőszövetség tagjai.
Még sok mindenről szó esik, de eltelt az idő, ezért befejezésképpen életének a legszebb, legkedvesebb és a legnehezebb emlékeiről kérdeztem a plébánost.
Örömök és aggodalmak
– Minden szép annak, aki hivatásból végzi a munkáját, a papi élet szépségéből különösen kiemelkedő örök emlékként megmaradt a felszentelés napja és az első ünnepélyes szentmise bemutatása szülőhelyem templomában. Amire büszke vagyok, az a három év, amíg az elsőként megalakult katolikus osztályt vezettem a Báthory középiskolában. Volt diákjaim többsége a mai napig tartja velem a kapcsolatot, és számomra is örök emlék marad a velük való foglalkozás, a kirándulások, a ballagás. Összetartó, értelmes, jó diákok voltak, sajnos a többségük külföldön, sokan közülük az Egyesült Államokban dolgoznak. Úgy próbálják megszervezni a találkozókat, hogy a Kolozsvári Magyar Napokra eljönnek, és én is Kolozsvárra utazom.
Jóleső érzéssel gondolok a közösségépítés kiemelkedő eseményeire, a gyermekeknek szervezett kirándulásokra, a nőszövetség rendezvényeire, a női és férfirózsafüzér-csoportok tevékenységére. Nagyon szép emlék a koronázási mise a Szent Mihály-templomban, de arra is sokszor visszagondolok, amikor lelkészekként élő láncot alkottunk a Mátyás-szobor körül, amit a hírhedt polgármester el akart vitetni „felújítás céljából” Kolozsvár főteréről, de ellenálltunk.