De egy olyan román környezetben, ahol a kisebbségi létet nagyon sok téren számarányban mérik, már a keret is életbevágóan fontos lehet, és a mostani helyzetben úgy tűnik, jobb ha ezt csak később húzzák meg.
Egyetérthetünk azzal a minapi közéleti vitafórumon elhangzott megállapítással, hogy a közigazgatási átszervezés kiemelt témája lesz a jövőre következő választási esztendőnek. Amolyan szavazóbolondító mézesmadzag szerepét betöltve, mert a román pártok részéről a témában eddig elhangzottak alapján komoly, szakmai érveket ütköztető vitára nem lehet számítani. Viszont a székelyföldi régió margóján kiválóan meg lehet ijeszteni és etetni a magyar kártyára vevő, naiv rétegeket, ezt a kampánytémát sem a nagyobbik kormánypárt, sem az ellenzéki pártszövetség nem szalasztaná el.
Ilyen környezetben, esetleg egy erőltetett menetben lezavart régiósítás során az is kétséges, hogy egyáltalán lenne-e esély a legalább tömbmagyar vidékeket egy közigazgatási egységbe foglalni. Aligha. De akkor sem sokkal több, ha jövőre csak a várhatóan gyomorforgató vitával maradunk, és az átszervezés már a következő kormányzati ciklusra marad, mert a román politikumnak legfeljebb külső kényszer miatt volt bármikor is fontos a kisebbségi érdek.
Külső kényszert ez esetben az őshonos nemzeti kisebbségek helyzetét szabályozó uniós szintű jogszabály jelenthetne, olyan, amelyet a tagállamoknak be kell építeniük saját jogrendszerükbe. Ilyen kezdeményezés is felmerült a napokban egy másik közéleti fórumon, azonban ennek sem lesz könnyű útja a megvalósulásig. A politikusok mindenhol választott közszereplők, és egyrészt a kontinens erősebb országait most leginkább a gazdasági vésszel való birkózás köti le. Másrészt meg nyugatabbra a kisebbségi jelzővel sokkal hamarabb társítják a bevándorlókat az őshonosaknál, ami szintén jelenthet gátakat egy ilyen keretszabály útjában. A civil kezdeményezés mellé tehát a politikai lobbi is elkelne.
Az már más, hosszabb távú kérdés, hogy ha valamilyen úton el lehet jutni egy magyar szempontból kedvező román közigazgatási átszervezésig, annak milyen pozitív következményei lesznek hosszabb távon, mert ez magában csak egy keretet jelent, amelyet fel lehet tölteni gazdasági, kulturális és számtalan egyéb tartalommal. De egy olyan román környezetben, ahol a kisebbségi létet nagyon sok téren számarányban mérik, már a keret is életbevágóan fontos lehet, és a mostani helyzetben úgy tűnik, jobb ha ezt csak később húzzák meg.
