Jó tanácsokban nem volt hiány

Bolyaisok hangulatos szalagavató ünnepsége

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház zsúfolásig megtelt nagytermében tartották február 2-án a Bolyai Farkas Elméleti Líceum jól szervezett, a figyelmet végig megragadó, érdekes, színes szalagavató ünnepségét. Hét osztály diákjainak tűzték fel a nagykorúsítást jelképező kék szalagot, ami az utolsó középiskolai évben a NAGYOK közé való belépést jelenti. 

„Emlékezzetek majd ezekre az évekre…, hisz nagyon sok minden történt itt veletek. Találkoztatok meghatározó emberekkel, akiket mindig szívetekben fogtok hordozni, ha el is válnak útjaitok. Szereztetek olyan barátokat, akik ezután is mellettetek maradnak…” „Emlékezzetek a gyermekkorra, és ne feledjétek azokat, akik e szép történetben mellettetek álltak, akik biztattak, támogattak. Szüleitek, tanáraitok voltak azok a mesebeli jó tündérek, jó szellemek, tanítók, akik vigyázták lépteiteket, s ha a szükség úgy kívánta, a helyes útra terelgettek” – hangzott el az esemény házigazdáinak, Dóczy Ágnes Zsuzsannának és Pál Dávidnak a bevezető szövegében. 

A jó hangulatot a műsor kezdetén a végzős diákok tánca teremtette meg. Szebben azokon a főúri bálokon sem járták, ahol a legkedveltebb táncok közé tartozott a keringő. Kár, hogy nem volt elég vállalkozó kedvű fiú, így mindenikre két lány jutott, de a helyzetet a táncot betanító Somody Katalin, a Dance Art Stúdió oktatója bravúrosan megoldotta. 

Az iskolában folyó munkáról, a szabadidő értelmes, érdekes, hasznos eltöltéséről közvetített pozitív üzenetet az a képsorozat, amely az eltelt évek legszebb pillanatairól szólt. 

Az élet soha meg nem talált rejtélyéről (Demjén Ferenc: Felnőtt gyermekek) és értelméről (Presser Gábor: Valaki mondja meg) énekeltek a Bolyai zenekör tagjai, akiknek munkáját Ugron Noémi zenetanárnő segíti. Mint a soron következő többi műsorbetétben, ezúttal is egy szál virággal köszöntötték a kör idén elballagó tagjait. 

Hajdú Zoltán iskolaigazgató beszédében Deák Ferencet idézte arról, hogy mit jelent felnőttnek lenni. A haza bölcse keresztlányának írt levelében így fogalmazott: „De most már kilépsz a világba az emberek közé, kik saját érdekeiket a te boldogságodnak föl nem áldozzák. Kevesebb szeretettel, több szigorral s gyakran kíméletlenül ítélik meg tetteidet, és legfeljebb cserébe adnak örömet örömért, szeretetet szeretetért, s még jó szerencse lesz, ha e cserében is meg nem csalnak. Az élet gondjai maholnap saját erődet s belátásodat is igénybe veszik.”

A felnőttkorral járó kihívásokról szólva a továbbiakban arra biztatta a végzős diákokat, hogy legyenek jók, becsületesek, igazságosak, irgalmasak, türelmesek, józanok, döntéseikben bölcsek, kitartóak a jóban, és mindent, amit tesznek, embertársaik iránti szeretetből tegyék. 

Válasszák azt az utat, amelyet a sajátjuknak éreznek, majd Hamvas Bélát idézve felhívta a figyelmüket, hogy vegyék észre a pillanatban az egyedit, az egyszerit, a megismételhetetlent, a pillanat varázsát, ami felszabadít az aggódás, a szorongás, a kétségek alól, és igazán szabaddá teszi az embert. A további tanácsok a felelősség vállalásáról, valamint arról szóltak, hogy ne engedjék ki kezükből az időt, járjanak nyitott szemmel, és keressék mindig az új utat maguknak, mert a váratlannal, a kiszámíthatatlannal való találkozás gondolkodásra és fejlődésre késztet. Végül az iskola tanári közössége nevében kívánt eredményes, hosszú és boldog felnőttkort számukra. 

A következőkben Hajdú Zoltán igazgató mellett az iskola volt igazgatóját, Mátéfi István matematikatanárt és Jakab Irma Tünde igazgatóhelyettest hívták a színpadra, hogy mindhármuknak feltűzzék az ünnepség szimbólumát, a kék szalagot, és köszönetet mondjanak eddigi munkájukért.

Az ünnepelt diákok számára a lelki útravalót Csenteri Levente iskolalelkész fogalmazta meg. 

A felnőtté válás megünneplésének alkalma emlékezetes nap, határkő, amikor az ember visszanéz, mert lezárult a többé-kevésbé felhőtlen gyermekkor, amikor kevesebb volt a felelősség, és a megoldatlannak látszó helyzetekben számíthattak a felnőttek támogatására. 

„Életetek felelősségteljes időszaka következik, a felnőtté válás, amikor mindenki jó tanáccsal akar ellátni…” – szólt a diákokhoz, azt kívánva, hogy mindig örömmel legyen tele a szívük, éljenek át csodákat, mert vannak csodák. Ha nyitott szemmel, egymásra figyelve, egymás iránti felelősséggel fognak élni, akkor a csodákat meg fogják tapasztalni, köztük a legnagyobbat is, hogy nem csak a családban, egykori iskolájukban, hanem a mennyben is számon lesznek tartva. 

A következőkben az iskola kórusa Farkas Ferenc pataki diákdalait adta elő. Szép gesztusként az Ugron Noémi tanárnő vezette kórus minden tagjának felolvasták a nevét, és a végzősöknek köszönő szavakkal és virággal kedveskedtek. 

„Soha ne felejtsd el, hogy ki vagy, és honnan jöttél. Vésd a szívedbe a Bolyai iskola nevét, ahova bátortalan gyermekként léptél be, de amiből igazi felnőttként fogsz távozni” – búcsúztatta beszédében a végzősöket Simon Anna XI. B osztályos tanuló. 

Friss felnőttekként az a kérdés foglalkoztat minket, hogy hogyan lehet sikeres és boldog a jövőnk. Vajon mit kell tennünk? A jövőnket egy ételhez hasonlíthatjuk, amelynek milyenségét három tényező befolyásolja: az alapanyagok minősége, a mesterszakács ügyessége és a konyhaeszközök minősége – magyarázta meg játékos beszédében a XII. E osztályos Sipos Melissa Hadassa.

A szalagok feltűzése következett, amit minden osztály színpadra vonulása előtt egy kisfilm előzött meg az osztályról, tanáraikról, diákcsínyekről, tanulásról vagy nem tanulásról, vidám kirándulásokról, sportról, szórakozásról. 

Először a XII. C (természettudományok szakos) osztály vonult színpadra osztályfőnökükkel, Székely Emese tanárnővel az élen, aki feltűzte diákjainak a szalagot; az igazgatótól egy szál rózsát kaptak, miközben a háttérben felnagyított portréjukat láthatta a közönség. 

Kisfilmjük után a Kozma Tamás vezette XII. A (természettudományok – intenzív angol szakos) osztály diákjai vonultak be a színpadra az előbbihez hasonló forgatókönyv szerint. 

Folytatásként Szabó Eszter XI. F osztályos tanuló Buda Ferenc Lennék kisgyermek című versét szavalta. 

Kisfilmjük vetítése után a dr. Puskás Attila vezette XII. B (intenzív német–angol szakos) osztály következett a már említett forgatókönyv szerint. 

Ha korábban feltűnt, hogy a zeneszóra felvonuló osztályokban sokkal több a lány, mint a fiú, az Ignát Judit-Anna tanárnő vezette, 29 diákból álló XII. G intenzív informatika osztályban mindössze öt lányt számolhattunk. Ahogy pályaválasztásukról vallottak, a jövő mérnöknemzedékét láthattuk a színpadon.

Molnár Zoltán osztályfőnök vezetésével vonultak be a színpadra a XII. F társadalomtudományok–intenzív angol osztály diákjai, hogy feltűzzék nekik is a kék szalagot. 

Az iskola néptánccsoportjának fergeteges előadása következett. A színpompás ruhát viselő és profi táncosokként fellépő fiúk és lányok küküllőmenti és kalotaszegi táncokkal vívták ki a közönség tetszését és elismerését, a vastapsot. Felelős tanáruk Ugron Noémi. 

Kisfilmjük vetítése után Szente Tünde tanárnő vezetésével sorakozott fel a színpadon a XII. D társadalomtudományok – intenzív német–olasz szakos osztály 25 diákja. 

Végül a XII. E informatika – intenzív angol osztály következett Forgó Éva-Erika osztályfőnök vezetésével. 

A szalagavató ünnepségek himnusza zárta a rendezvényt. Nemes Nagy Ágnes Tanulni kell című versét László József fizikatanár zenésítette meg, kórusra Ugron Noémi tanárnő írta át. A dalt az iskola dalköre adta elő, hangszeren kísért László József és Ugron Noémi tanár, valamint Ludescher László-Barna XII.-es diák, akikkel együtt énekeltek a végzősök és a rendezvény közönségének a többsége is. 

A szalagavató ünnepség során és végén tapssal kísért köszönetet mondtak a támogatóknak, akik lehetővé tették, hogy az ünnepség egyetlen fontos kelléke se hiányozzék.