Jermilow tábornok bűne

A helyszíni szemlén megjelent maga Jermilow tábornok is. Ez majdnem olyan ritka jelenségnek számított szakmai körökben, mintha a Nap tompaszögben bújt volna el Mars és Jupiter közé.

Későbben ért be a hivatalba. Kissé nyúzottnak látszott, de senki nem merte megjegyezni, szemére vetni. Tekintélye kikezdhetetlen volt.

Jermilow tábornok testes volt, és lelkileg nem éppen kiegyensúlyozott, gyakran törtek rá a szénanátha és a magány tünetei, ilyenkor kilépett a parancsnokság golyóálló erkélyére, ott tüsszögött egymagában, de közben mégsem volt magányos, belátta az egész teret, megfigyelte a forgalmat. Félelmetes memóriája volt, megjegyezte ilyen alkalmakkor a téren áthaladó délkört, a szabálytalankodó teherautók rendszámát, a motorbiciklik márkáját és levélhordók azonosítószámát. De bármi mást is, ami felhasználható a nyomozás során.

Beosztottjai mesélték, hogy a tábornok nemegyszer telefon keresztül azonosította a gyanúsított hozzátartozóit, tévedhetetlen diagnózist állított fel egyetlen hörgés, mormogás alapján, jellemrajzzal szolgált, sőt kapásból megmondta, mit főzött Richter-Dichter Madonna grófné Károly királynak, amikor az a város vendége volt, ugyanis elromlott a túra-dájmlere, amivel éppen az országos gyorsasági körversenyen vett részt. 

Károly király nyájasan elbeszélgetett a gyermek Jermilow tábornokkal, megkérdezte tőle, mit tanultak a monarchiáról és mit a köztársaságról földrajz- és történelemórán, ki a tanítója és kit tart példaképének, levelezik-e már a norvég királyfival, és mennyi kétszer hétből tizennégy.

A kérdések nyájasan záporoztak rá, miközben a dájmler futóművét ki kellett stájfolni kalibrált step-on-five-val, aminek mestere éppen Jermilow tábornok szolgálaton kívül helyezett édesapja volt. A király közvetlen környezetéhez, úgy is mondhatnánk, árnyékkormányához tartozott, állandó kísérője volt, annak dacára, hogy ebben a kisvárosban (hegyek és völgyek között) volt állandó bejelentett lakhelye, ide állították ki a hatóságok lakcímkártyáját és röghöz kötöttségi bizonyítványát. Tanácsaira és helyzetfelismerésére bátran számíthattak a nap minden futamában.

Hősünk, igaz, ekkor még gyermek volt, mindössze tízéves, de valamennyi kérdésre megfelelt, ezért a felséges úr megszólításával tüntette ki, és megígérte, hogy amint hazatér a szépséges empire fővárosba, Empyriába, gondoskodni fog róla, hogy az udvarmestere, Albert Menderes marsall elkészíthesse a fiú tb őrnagyi rangjáról szóló díszes királyi oklevelet a hozzá való függőpecséttel és aranyozott kezdőbetűkkel, valamint a nemzetiszínű cingulussal. Ez utóbbi adja meg ugyanis kétségtelen hitelét a kinevezésnek.

Osztálytársai hitték is, meg nem is a kitüntetést, ők ugyanis csupán ekkor, egynapos késéssel, akkor értesültek, hogy őfelsége látogatásával tüntette ki a hegyek és völgyek közé kékelődött ékszerteknős várost, abban az órában, midőn az uralkodó már hetedhét határon túl porzott, éppen a Brenner-hágó tájékán ivott egy finom wiener-caffét, és briósából morzsolgatott egykedvűen a felséges kilátást nyújtó teraszon, szemközt a mazsolás alkonyattal. Jermilow tiszteletbeli őrnagy utánozhatatlan egyszerűséggel világosította fel pajtásait. Osztálytársainak, Kállay Kulcs Ernőnek és Pelczelder Ignác jövendő pénzhamisítónak magyarázta a tényeket, úgy csoportosítva azokat, hogy csupán egyféleképpen volt értendő a közlés: ő tett fel kérdéseket őfelségének, aki azért adományozott neki tb őrnagyi rangot, hogy ne nyaggassa már, hagyja, hogy lelkiekben nyugodtan felkészülhessen a gyorsasági rali következő szakaszára.

A király valóban gondolt Jermilow őrnagyra, minden alkalommal megküldte neki a gyilkos nevét – ugyanis a tábornok a bűnügyi osztályt vezette már az iskolában is –, ahonnan ellendülve már gyerekjáték volt a gyilkos azonosítása, letartóztatása, autóba tuszkolása. A kihallgatások során a bűnnel vádolt megtört, töredelmes vallomást tett, és töredelmesen összerakta több darabban heverő karját, olykor kificamodott nyakcsigolyáját, ám mindez csupán afféle járulékos veszteség volt, a kihallgatások során előforduló sajnálatos melléfogások, mellékfojtogatások és rugdalkozások eredménye.

Mindenekelőtt megküldte a diplomát, amely tanúsította Jermilow tábornok karrierjének kezdeteit, amit aztán önzetlenül minden alkalommal életrajzíróinak rendelkezésére bocsátott. Több életrajza is volt forgalomban, amelyeknek egyetlen megegyező pontja az okmány kibocsátásának kelete és a királyi aláírás volt. Minden mást érdekei szerint alakított, s ez biztosította a nyomozások és az eljárások titkosságát, sikerét, a gyilkossági csoport váratlan és rajtaütésszerű megjelenését a helyszínen. A tettes éppen összecsomagolta kesztyűit, vagy ujjait tornáztatta a megerőltető puska, gépfegyver vagy maroklőfegyver szorongatása után, végtagjait rázogatta a hosszas lesben állás végén, amikor már a király – aki előtt semmi sem maradhatott rejtve, ama magas kilátó, körpanoráma ott volt tulajdonképpen uralkodói felkentsége, karizmája alkatrészei között, ezért is neveték Bölcs Károlynak, amit velejéig meg is érdemelt – rácsörgetett Jermilow tábornokra, mondván, mon général, siessen a 22. és a 11. utcák metszéséhez, ahol gyilkosság/merénylet/baleset/testi sértés/különös kegyetlenséggel elkövetett sikkasztás és/vagy véres leszámolás, esetleg habzó pénzmosás történt; a tettes egy huszonhét és fél évesnek látszó kaukázusi vagy legalábbis délalpesi férfiú sítalpakkal a füle mögött. Különös ismertetőjele nincs, de ne is csudálkozzon senki ebben a tikkasztó júliusban…, és már száguldott is a rohamkocsi a nyomozati osztály fürge nyomingerlőivel.

Így ment ez évek óta. Az emberei nyugodtak voltak, egyikőjük sem borult ki idegileg, nem téptek-rágtak be, hiszen a dolgok nagyszerűen alakultak, a negyedévi beszámolókban, az év végi jelentésekben egy szemernyi valótlanságot sem kellett állítaniuk; a családi életük kiegyensúlyozott és méltóságteljes volt, szolgálati fegyverük és jelvényeik ragyogtak, beépített embereik szolgálatkészen szállították a hiányzó ablakszemeket vagy szemes kávét, a hiányzó információt némi készpénz ellenében. Minden gyanús bandában voltak félig lefedett nyomozók, betelepítésükhöz rendszerint megkapták a főnökség és az uralkodó beleegyezését, sőt püspöki áldást is. A püspök is az ő emberük volt, egy kiugrott rendőr, aki a hajnali roráté előtt – puszta megszokásból – benézett az őrsre, hátizsákjából nem hiányzott egy-két nyárson sült szalonka, amit futóedzés közben kapott el, mint korábban a bűnözőket, prostikat és gyermekpornót. A gazdasszonyával kisüttette olívaolajban, túróval megszórva forrón tálaljuk. (Nem a gazdasszonyra értettük, bár ugyancsak megérdemelte volna.) 

Az eset különlegességét az adta meg, hogy nem érkezett királyi füles ezen a reggelen, mégis kimentek a helyszínre. Ám előbb Jermilow belenézett a reggeli újságokba, belehallgatott a hét órai hírekbe, fél szemmel a hit- és hírtévék szalagcímeit szemlézte. Sehol sem fordult elő a legkeskenyebb utalás sem az uralkodóra vonatkozólag, nem volt beteg, nem utazott el az országból, nem volt vadászaton a halaványosi vadasparkban, nem szerepelt a titkos jelentésekben, a faxon érkezett közérdekűek között orvosi jelentés, amelyben az állott volna, hogy ő királyi felsége elvesztette veleszületett látnoki kiválóságát. Vagy merénylet, puccs, palotaforradalom, nagytakarítás, ki tudja, miféle csőrepedés akadályozná uralkodói jogainak gyakorlásában. Semmi ilyen zavaró természetű tényhordalék nem volt terítéken ezen a zimankós/tikkasztó júliusi reggelen.

Igaz, eltelt egy óra is, mire a helyszínre érkeztek, ugyanis előzőleg Jermilow tábornok arra lett volna kíváncsi – nem hiába volt a részletekre is figyelő különleges nyomozóhatóság feje –, ki jelentette az esetet, honnan érkezett a hívás, ki vette fel, miért nem szerepel a napi nyilvántartásban, az állománynaplóban, a parancsnoknak szóló azonnali jelentésben. Az őrs tagjai félórán keresztül vonogatták némán a vállukat, egymásra néztek, zavarban voltak és tanácstalanul imbolyogtak fél lábon, ugyanis Jermilow tábornok pusztán fegyelmező szándékkal és az állomány-összetartás javítása érdekében az egész szolgálatos szakaszt fél lábra állította. (Ez volt előírva az empír szolgálati szabályzatban.) Az éjszakaiakat is berendelték, de ők sem tudtak bővebb felvilágosítással, tájékoztatással szolgálni.

A királyhoz nem illett telefonálni ebben az órában, őfelsége rendszerint reggel kilenc-tízkor kelt, mikor mennyire volt fontos a koronatanács napirendje és a fogászati rendelés, ugyanis a király civilben fogorvos volt, a konzerváló fogászat és az ortodoncia doktora. Tanácstalanságában Jermilow tábornok eldöntötte, személyesen száll ki a helyszínre, bevágta magát a szolgálati gépjárműbe, de nem akasztotta ki a kocsi tetejére a szirénát, csak kék villogót használt. Volt benne tapintat, minek fölzaklatni a városka kéklő békéjét, hiszen a hegyek és völgyek különlegesen érzékenyek voltak a hangoskodásra, ezerszeres erővel verték volna vissza a sziréna, az acél saskeselyű vijjogását, fölösleges riadalmat keltve a Tapsifüles Óvoda kis nyomozóinak szívében, vagy valami civil barmok össztapodnák a nyomokat, használhatatlanná téve a feltételezett tetthelyet.

A helyszínt lezárták, Jermilow tábornok szabályszerűen átsétált a police feliratú szalagok alkotta helyes négyszö-gön, tisztelgett, egyensapkáját bal könyökével szorította testéhez. Mindezek ellenére jobbkezes volt. Felhágott könnyedén egy kisebb emelvényre, amit előzőleg odaküldetett. Innen ugyanis, véleménye szerint, sokkal inkább – perspektivikusan, időben és térben – szemügyre vehette az áldozatot és a gyilkossághoz vezető okok láncolatát. A feltételezett, de nem ismert elkövető ott lapult egy sarokkal arrább, és épp egy rendőrt tájékoztatott félre, aki sietve rohant feletteséhez jelenteni az újonnan beszerzett téves értesülést.

Várt néhány percig. Nem afféle olcsó hatásszünet volt. Felelős férfi felelős csendje. A kiérlelt gondolat érésideje. Fontolgatta, mivel is kezdje mondandóját, hiszen már a sajtó is értesült az esetről, ott tolongott, a kamerák rászegeződtek, az újságfirkászok tolla finoman remegett az olcsó noteszlap felett, a rádiósok már megkapták a stúdióból az élő egyenes adáshoz a jelzőhangot, a technikusok feszülten figyeltek szerte Empíriában.

Jóemberek, kezdte Jermilow tábornok, amint látják, városunk megint a bűnözés helyszínévé vált. A városlakók nevében is szégyellem magamat. – Éppen ezekért a mondataiért kedvelte őt az adófizetők sokasága. Ezekért a kötetlen, közvetlen beszólásokért, amelyeket máshol, mástól hiába vártak volna az emberek. 

Tehát … – rugaszkodott neki a folytatásnak a taps után, amikor megszólalt belső zsebében a telefon. A legtitkosabb, legszemélyesebb marokhendi. Amelyen őfelsége szokott jelentkezni. 

A palota udvarmestere volt, Albert, a szigorú és mosolytalan Albert, a minden idők legjobb fogászati segédeszközeit forgalmazó brit kir. vállalat korábbi cégvezetője volt, nem véletlenül kapta meg a nagy felelőséggel járó udvarmesteri hivatalt.

Károly király akar beszélni veled, tábornok úr – hallotta generál Jermilow.

Igenis, állok őfelsége szolgálatára.

Ne haragudj, édes fiam, egy kicsit tovább aludtam ma reggel, tudod, az este az az ostoba fogadás a szandzsák nagykövetnél teljesen kimerített...

Értem, felség, hajbókolt Jermilow tábornok, aki később úgy mesélte el ezt a napot, hogy a király, mint rendszerint szokta, végeérhetetlenül sokat hajbókolt előtte. Szerette az efféle pontos fordulatokat.

Nos, nagyon sajnálom, barátocskám, rossz helyen jártok, az a hulla, amely előtt a fiúkkal helyszínelsz, mondta jóságos hangján Károly király, az már egy hete ott hever, senki ügyet sem vetett rá eddig. Éhen halt. A mai gyilkosság helyszíne légvonalban hatvan mérfölddel keletebbre tehető, elkövetője egy egyenruhás férfi, körülbelül olyan magas, mint te, hasonlít is hozzád. Nem látom egész tisztán, de úgy rémlik, hogy csak te lehetsz. Többé ne forduljon elő. 

Egyszerűen ennyit mondott, majd saját királyi kezével jóvátehetetlenül bontott. A beszélgetést csupán az amerikai lehallgatási központ rögzítette Los Angelesben.

Jermilow tábornok ennek dacára az első hullánál maradt.