Miközben úgy érezzük, hogy mélyrepülésben egyensúlyoz körülöttünk a világ, botladozik, sőt folyton hanyatt esik a gazdaság, s egyre jobban kilóg a lóláb, hogy elsősorban a politikusokért működik a politika, akadnak fiatal szakemberek, akik az általános válsághangulatban a házasság meggyengült intézményének a népszerűsítésére vállalkoztak.
Miközben úgy érezzük, hogy mélyrepülésben egyensúlyoz körülöttünk a világ, botladozik, sőt folyton hanyatt esik a gazdaság, s egyre jobban kilóg a lóláb, hogy elsősorban a politikusokért működik a politika, akadnak fiatal szakemberek, akik az általános válsághangulatban a házasság meggyengült intézményének a népszerűsítésére vállalkoztak. A piros léggömbként felfújt szerelmesek napjának tájékán ezen munkálkodik immár harmadik alkalommal a Familia Centrum Egyesület és a Gyulafehérvári Egyházmegye Családpasztorációs Központja, amely az idén is megrendezte a házasság hetét. A szervezők, Szénégető István remeteszegi plébánossal az élen, arra próbálnak választ adni az érdeklődő fiataloknak, hogy miért fogy el a fény és az öröm az emberi kapcsolatokból, s hogyan lehetne megőrizni ezt a fontos európai intézményt, amely századokon át a társadalom életének, gyarapodásának és szaporodásának a terepét képezte. Ebben segítenek a kezdeményezőknek a különböző egyházak, amelyek a hét során vendégül látták és látják ezt a láncszerű rendezvényt, amelyen Becsky Borbála, Gergely Orsolya és Cozma István pár- és családterapeuták adnak tanácsot, kínálnak megoldást arra, hogy milyen buktatókkal, akadályokkal szembesülhet, aki a házasságot választja, s hogyan lehet a párkapcsolatot a „harc mezejéből” „kincsesládává” tenni. Ami azért fontos, mert a mai fiatalokat iskolarendszerünk a tölcséren adagolt tudományokra és kevésbé az életre készíti fel. Holott a mintát sokan már otthonról sem hozhatják, hiszen csonka családban, vagy távvezérléssel nőnek fel, ha a külföldön munkát vállaló szülők otthon hagyják őket.
Köztudott, hogy manapság a házasságok körülbelül fele előbb vagy utóbb válással végződik, s egyre több gyermek jön világra az elfogadottá vált élettársi kapcsolatból, amely nem mindig végződik a frigy polgári és egyházi szentesítésével. Hogy azt már ne is említsük, hogy 2001-től egyes európai országokban az azonos neműek közötti házasság is elfogadottá, a gyermeknevelésre alkalmasnak nyilvánított tereppé vált.
Az interaktív találkozók, amelyekre elsősorban fiatalokat vártak, de idősebbek is odamerészkednek, jó alkalmat kínálnak arra, hogy bárki elgondolkozzon: miközben mindnyájan a boldogságra vágyunk, a kölcsönös szeretet, a közös gyarapodás és a gyermeknevelés nehéz, de nagyon sok örömmel kecsegtető intézményében miért illan el a türelem, miért ürül ki a kapcsolat, miért lesz vonzóbb, érdekesebb egy másik, miért nincs türelmünk megbeszélni, oldani a konfliktusokat. Mikor nem lehet, nem érdemes folytatni a kapcsolatot, és hol ismerkednek meg a tökéletes házasság modelljével, ha egyáltalán létezik. Ezért szurkolok a szervezőknek, hogy a marosszentgyörgyi református egyházközségnél pénteken záruló rendezvény sikeres legyen.
