2019. december 14., szombat

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A Marosszentgyörgyi Kinder labdarúgóklub egykori kiváló játékosa, Ovidiu Horşia az élvonalbeli Jászvásári CSM Politehnicánál töltheti a labdarúgó 1. liga most elkezdődött évadát. Kölcsönbe került ide a Bukaresti FCSB-től, miután egy évig az élvonalbeli bajnokságba a nyár elején feljutott Academica Clinceni-t erősítette.

Fotó: DigiSport


Ovidiu a Kinder növendékeként (edző: Coriolan Lupu Pop) előbb a Marosvásárhelyi Kiválósági Akadémiához került, onnan szemelte ki a Bukaresti FCSB. A minap Marosvásárhelyen járt, ahol a Népújság néhány kérdésére is válaszolt.

 – Gratulálok, Ovidiu, hiszen az Argeş ellen a hosszabbításban szerzett találatoddal feljuttattad az ilfovi alakulatot az élvonalba, onnan a Jászvásári Politehnicához kerültél. Hogyan emlékszel vissza arra a gólodra, amelyet napokig ismételtek a hazai sportadók?

 – Szerencsés gól volt, éppen hozzám került a labda, és befejeltem a második hosszabbításpercben, majd az így szerzett 84 ponttal feljutottunk az 1. ligába. Egyébként inkább lábbal szoktam gólokat szerezni, nem fejjel... 

 – Jól teljesítettél a tavaszi szezonban, ezzel párhuzamosan a korosztályos válogatottban is bizonyítottál.

 – Valóban. A tavaszi idényben három hétig az U19-es válogatottal Oroszországban edzőtáboroztunk, majd utána kiváló idényben volt részem Clinceni-ben, ahol nagyszerű csapatot alkottunk, hozzáértő és kiváló szakmai stáb készített fel minket. 

Amúgy az U19-es csapattal öt találkozón vettem rész az elitkörben, ahol az elődöntőig jutottunk Oroszországban. 15 éves koromtól már több alkalommal szerepeltem az U15-ös, U16-os, U17-es, U18-as és U19-es válogatottban is. 

 – Te is tagja vagy annak a kiváló, 1999-2000-es születésű marosvásárhelyi évfolyamnak, amelynek tagjai a Kindernél és a Speranţánál nőttek fel Coriolan Lupu Pop és Eduard Bota edzősége alatt. Közülük kikkel tartod a kapcsolatot?

 – A Kindernél csapattársam, majd később barátom lett Tóásó Roland, Alexandru Core, Molnar Dragoş, Claudiu Popescu, míg a Speranţától Márton Kristóffal, Solymosi Lehellel, Grittó Attilával és Csegöldi Ottóval vagyok jó barát. 

 – Nagyon fiatalon kerültél el a fővárosba Marosvásárhelyről, akárcsak a 14 éves öcséd, Adrian, aki ugyancsak a FCSB ifjúsági játékosa. Könnyen beleegyeztek a szüleid, hogy ilyen fiatalon elhagyjátok az otthonotokat?

 – Miután megkaptam a FCSB ajánlatát, arra gondoltam, hogy nincs veszítenivalóm. Ezt a szüleim is belátták, sőt mindkettőnket mindig, mindenben támogattak. Főleg az édesapám értett meg, aki hajdanán a megyei bajnokságban játszó Metalotehnicánál Szöllősi László edzősége alatt is játszott. Egy sérülés miatt nem jutott fennebb, így hamar derékbe tört a sportkarriere. Nem utolsósorban egykori edzőmnek, Coriolan Lupu Popnak is sokat köszönhetek, ugyanis bízott bennem, és a kiválósági központhoz irányított, ahonnan kiszemelt a FCSB.

 – Testvéred megszokta a FCSB-nél?

 – Persze. Ügyes, komoly fiú, remélem, hogy az is marad, mert csak úgy léphet fennebb. Gyakran találkozunk, és támogatjuk egymást, szurkolunk egymásnak, szüleink nem kis örömére. 

 – Szabadidődben mivel foglalkozol?

 – Kávézni szoktam a barátaimmal, de egy-egy jó filmet is megnézünk alkalomadtán, emellett a minőségi labdarúgó-mérkőzéseket követem. A hazai bajnokság minden meccsét megnézem, hogy jól megismerjem a játékosokat, de érdekesnek vélem a La Liga meccseit. Nem zárom ki, hogy idővel Spanyolországban futballozzak, de egyelőre a következő idényre összpontosítok, és mindent elkövetek, hogy jó játékommal segítsem a Jászvásári Politehnicát, ahol kölcsönben szerepelhetek a 2019-2020-as idényben, hiszen fontos számomra a tapasztalatszerzés. 

 – Nagyernyéből származol, viszont keveset játszottál Marosvásárhelyen. Szeretnél évek múlva még itt futballozni?

 – Igen. Ha lesz rá lehetőség és alkalom, szívesen fociznék idővel marosvásárhelyi színekben, talán majd a futballkarrierem végén, az 1. ligában – ha lesz csapat.

 – A labdarúgással párhuzamosan az iskolát is végzed. Hol tanulsz?

 – Amikor a FCSB-hez szerződtem, Bukarestben folytattam a tanulmányaim, aztán a Clinceni-ben végeztem a XII.-et, sportosztályban. Labdarúgói pályafutásom befejezése után csakis a sportéletben képzelem el a jövőm mint edző vagy sportmenedzser...

 – Sok sikert hozzá!