Inczéék

Továbbra is megtekinthető a marosvásárhelyi művészcsalád kiállítása a Bernády Házban. Incze István festőművész olajfestményei, felesége, Inczéné Sárkány Ilona festett porcelánszervizei, ifjabb Incze István fotóművész fényképei láthatók a földszinti galériában. Utóbbiak a négy esztendeje elhunyt feleség, Incze Annamária verseihez társított fotók. Akik megnézték a tárlatot, a város művészeti múltjából is kaphattak egy szeletet. A megnyitón ezt Nagy Miklós Kund művészeti író vázolta fel, Oláh Dénes főesperes a hit és a jelképek fényében ragyogtatta fel a líra és a fotográfia összefonódásának szépségét. 

Incze István 1935-ben került Marosvásárhelyre, 1978-ban bekövetkezett haláláig az itteni képzőművészeti élet fellendítésének aktív részese volt. A Barabás Miklós Céh egyik ígéretes fiataljaként az alakulat 1944-es megszűntéig gyakran hallatott magáról. Festői stílusa révén sokan a „székely Van Gogh” megnevezéssel illették. Elévülhetetlen érdemeket szerzett azzal is, hogy a világháborút követő évtizedekben a vásárhelyi művészeti középiskola tanáraként székelyföldi körutakon számos tehetséget fedezett fel, és irányított képzőművészeti pályára. Régi művészetis diákjai gyakran idézik fel alakját, szeretettel elevenítik fel megnyerő egyéniségét. A minap egyik volt tanítványa, Szilágyi Varga Zoltán rövid facebookos bejegyzése jutott eszembe. A kiváló grafikus Kecskeméten így vetette képernyőre az emlékét: »Aranyos Pista bácsi! Nyári praktika előtti festékosztáskor történt… „Tanár elvtárs, én csak feketét kaptam…” „Nem baj, fiam, fessél kerítést.« Festett-e a tanítvány kerítést? Nem tudom, de a mostani emlékkiállítás egyik mozzanatát nem hagyhatom szó nélkül. A megnyitó zárultával a közönség alaposan szemügyre vette a képeket. Észrevettem, hogy az egyik festmény előtt hosszasan időzött egy hölgy. Ez a kedvencem, mondotta. Valóban szép is! A reggeli ragyogásban végig a képen átlósan felfénylik egy lécekből tákolt, egyszerű fakerítés. Mögötte tiszta színekkel telt, békés, nyugalmas falusi táj. A Mester is festett kerítést. Olyat, ami az egész kompozíciót uralja, meghatározza. Nyilván nem feketével, de az is látszik a festményen, hogy alkotója nagyszerűen ismerte a fény és árnyék egymást nagyban befolyásoló, kölcsönös viszonyát. Az ilyen tudnivalókat kiválóan átadta az egymást követő ifjú nemzedékeknek is. Ily módon is gyarapodott tudásban, tapasztalatokban az újabb generációk világa.

Nem véletlen, hogy a mostani tárlat a Bernády Házban éppen ezt a címet viseli.