Incze István és Annamária közös tárlata

Bár nem új a társítás, a szerzőpáros – férj és feleség, Incze István AFIAP fotóművész, és Incze Annamária nyugalmazott tanárnő – érdekes kiállítást állított össze a marosvásárhelyi Bernády tér 3. szám alatti református esperesi hivatal tanácstermében. Incze Annamária nyugdíjba vonulása után kezdett verseket költeni, istenes verseket, amelyek a lélekhez szólnak, önkereső, meditatív gondolatokat tartalmaznak a hit mezsgyéjén.

Fotó: Vajda György

Bár nem új a társítás, a szerzőpáros – férj és feleség, Incze István AFIAP fotóművész, és Incze Annamária nyugalmazott tanárnő – érdekes kiállítást állított össze a marosvásárhelyi Bernády tér 3. szám alatti református esperesi hivatal tanácstermében. Incze Annamária nyugdíjba vonulása után kezdett verseket költeni, istenes verseket, amelyek a lélekhez szólnak, önkereső, meditatív gondolatokat tartalmaznak a hit mezsgyéjén.

A kiállítás anyaga teljes összhangban, együttműködésből született, úgy, hogy István számítógép előtt ülve fogalmazta át fényképeit a költő sugallatára. Az eredmény majdhogynem tökéletes. Amint a csütörtök esti tárlatmegnyitón is elhangzott, a fotók akár univerzális gondolatokat is hordozhatnak – kinek-kinek a saját értelmezése szerint –, mert létünk alapvető kérdéseit vetik fel, helyünk, szerepünket vizsgálva a világban. A versek egy kicsit bensőségesebben közelítik meg a témát. Incze Annamária elmondta, az élet ciklikussága köszön vissza ránk a falakról vallási ünnepeink tükrében. A gondolatsor a karácsonnyal kezdődik, majd a húshagyókedd és a farsang következik, aztán elzarándokolhatunk Csíksomlyóra, megjelenik a húsvét, s nemcsak Jézus Krisztus golgotája, hanem a mi szenvedéseink, mindennapjaink kálváriájára is történik utalás. Majd ott van az élet alkonya, az időskor, az elmagányosodás, a magunkba fordulás időszaka, a lét és a nemlét határa – s az ekörül forgó kérdések: miért vagyunk e világon, mi dolgunk van itt nekünk, földi halandóknak, mi is a feladatunk a nagybetűs Életben? A szerzők úgy ajánlották a tárlatot, hogy csendben, nyugodtan kell végigjárni, elmélyülni külön-külön a képek látványvilágában, majd elolvasni a verseket, s a kettőt együtt tekintve leszűrni a tanulságokat – mindenki a maga szemszögéből, élettapasztalatával, végül pedig a tárlat egészének „megemésztésével” távozni úgy, hogy most, a legszentebb ünnepkor, karácsonykor igazi lelki táplálék birtokába jutottak.

Érdemes lenne akár fotók illusztrálta verseskötetben is gondolkodni. Az ötlet nem új, hiszen a MAFOSZ korábbi évekbeli pályázata alapján kiadott egy gyönyörű albumot, ahol fotóművészek verseit illusztrálták, mi több, az esperesi hivatalban korábban zárult Kerekes Péter Pál tájfotóit is nagyon találó idézetek kísérték.

Akik az Incze házaspár kalauzolásával egy kicsit el akarnak vonulni az ünnepek előtti mozgalmas világ zajától s lelki megtisztulásban részesülni, december 30-ig, naponta 9-13 óra között keressék fel az esperesi hivatal gyűléstermét.