Ifjúsági istentisztelet Ernyében
A nagyernyei református templom adott otthont múlt vasárnap az ifjúsági istentisztelet-sorozat hatodik alkalmának. Az áprilisban indult találkozók minden hónap első vasárnapján zajlanak a pókai, pókakeresztúri, marossárpataki, vajdaszentiványi, sáromberki és nagyernyei fiatalok részvételével.
A nagyernyei református templom adott otthont múlt vasárnap az ifjúsági istentisztelet-sorozat hatodik alkalmának. Az áprilisban indult találkozók minden hónap első vasárnapján zajlanak a pókai, pókakeresztúri, marossárpataki, vajdaszentiványi, sáromberki és nagyernyei fiatalok részvételével. Szeptember 4-én került sor arra, hogy a nagyernyei református fiatalok viszonozzák a szomszéd falvakból, lelkészeik kíséretében idelátogató ifjúsági csoportok vendégszeretetét. Az istentiszteleten részt vevő ernyei gyülekezeti tagoknak is szívmelengető élmény volt ilyen nagyszámú fiatalt látni a templomban, és egy rendhagyó, laza, fiatalos összejövetelen jelen lenni.
A találkozót délután 4 órai kezdettel Komáromi István ernyei lelkipásztor nyitotta meg, üdvözölte a vendégeket és külön felkérte az egyes csoportokat, mutatkozzanak be. Ezt követően Szabó László, a marosvásárhelyi felsővárosi egyházközség lelkésze hirdette Isten igéjét, palást nélkül, az úrasztala mellől, közvetlen, barátságos hangon. Az érdekes prédikáció alapját a Máté 21/28-32. része képezte, és az adott szó, ígéret, fogadalom megtartásának fontosságáról szólt. Az igét hirdető lelkipásztor szerint az emberek ebből a szempontból négy csoportba sorolhatók: 1. akik megígérik, de nem tartják be szavukat; 2. akik azt mondják, hogy nem, de végül mégis eleget tesznek egy felkérésnek; 3. akik nemet mondanak és emellett ki is tartanak; és 4.: akik megígérnek valamit és adott szavukat be is tartják.
Az istentisztelet következő mozzanataként Dénes Előd, a Marosvásárhely – VII. Szabadság utcai gyülekezet lelkésze és a Gordonka együttes foglalta el helyét az ünneplő közösség előtt. A templom több száz éves falai ritkán hallottak ehhez fogható előadást. A szívet-lelket gyönyörködtető előadás Berde Mária Sirály című verse megzenésített változatának eléneklésével fejeződött be. Záróakkordként a házigazda lelkipásztor az ilyen jellegű találkozók, istentiszteletek fontosságáról beszélt és megköszönte mindenkinek a részvételt. Az egybegyűltek imádság és áldás után hagyták el a templomot. De nem azért, hogy hajlékaikba távozzanak, hanem azért, hogy a százméternyire levő gyülekezeti otthon udvarán szeretetvendégségen vegyenek részt. Itt a „háziak” – szorgalmas asszonykezek – által felkínált finomságok elfogyasztása után oszlott szét a baráti társaság azzal az ígérettel, hogy jövő hónap első vasárnapján Sáromberkén találkoznak.
Nemes Gyula, Nagyernye
