Ifj. Molnár Dénes – ReSTART 5.0

A digitális világban jártasabbak sejthetik, megújulásra és 50 éves korára célzott plakátján a grafikus. A marosvásárhelyi Bernády Házban nyílt kiállítására hívta így az érdeklődőket. A hagyományos fogalmazásmódhoz közelebb állók inkább Dante híres Isteni színjátékából idézik „az emberélet útjának felén”-t, ha egy ötvenévesről van szó. Ifjabb Molnár Dénes, illetve Molnár D. Dénes (mindkét névváltozatot használja) az informatikában is jártas, két és fél évtizedes alkotói pályáján eddig többnyire a grafika tradicionális eljárásait, technikáit alkalmazta, azt viszont sokféleképp, bő választékban. Amúgy is sokoldalú, dolgozni mindig kész képzőművész, aki az egyedi és sokszorosító grafikában egyaránt otthonos, a festészetet is szívesen műveli, könyvillusztrátor, restaurátor, tanár, művészetszervező és még ki tudja, mi. Mégis úgy érzi, vagy éppen emiatt érezheti úgy, hogy az 1997-es kolozsvári egyetemi diploma megszerzése óta nem alkotott eleget, illetve nem annyit, amennyit szeretett volna. Hogy mégis mivel foglalkozott, arról a most kiállított 41 mű mutat fel vázlatos keresztmetszetet. Láthatunk diákkori grafikát is és olyan pasztellt, amit egy nappal a tárlatnyitás előtt készített el, tusrajzot, metszetet, aquafortét, litográfiát, szitanyomatot, printet, ecsetművet, akrilmunkát, színes és fekete-fehér alkotásokat, tájképet, portrét, jelképes kompozíciót, kísérleti eljárásokat. Olyasmit, amin az édesapja, a korán elhunyt Molnár Dénes munkásságának és egyéniségének a hatása is érzékelhető, az az örökség, amit a gyerek a születésével lényegében a génjeiben kapott, majd az apai műteremben felnőve, vele együtt terepre járva szervesített magába. Erről ifj. Molnár Dénes beszélt is a megnyitón, amint arról is, hogy húgával, Molnár Krisztinával is eredményes az alkotói együttműködés. A többes művészi kötődést különben már nem egy közös, Molnár családi tárlat szemléltette, éppen a Bernády Házban is. Az apa művésztelepi kezdeményezéseit is folytatja fia, s itt főleg a Maros Mezőségi Alkotótáborokra kell gondolnunk, azok szakmai irányításában az ünnepeltnek oroszlánrésze van. Mint mondta, legfolyamatosabban éppen az ilyen művésztelepeken tud festeni. Ezt is példázza a mostani kiállítás. Mezőpanit, Mezőmadaras több képén feltűnik, természetesen Molnár D. Dénes világlátása, művészi átlényegítése szerint. Amely múltat, jelent és jövendőt egybefonva próbálja láttatni, befolyásolni az életet. Hogy mai szándéka szerint tényleg nagyobb szerepet kap-e művészetében ezután a digitalizáció, az majd eldől a továbbiakban, de sokatmondó a tárlatnyitón elhangzott vallomása, miszerint ő nem „már 50 éves, hanem még csak ötven!” Kívánjuk, hogy nagyon hosszú ideig ez az alapállás határozza meg egész további munkásságát.