Időutazás a toronyból

Vasárnap délutánig még fel lehet menni a Szent Mihály-templom tornyába. A Kolozsvári Magyar Napok idejére nyitotta meg a Plébánia alátogatók előtt Erdély legmagasabb, a kereszttel együtt 80 méteres templomtornyát, amely sok érdekes látnivalót rejt.

A Bánffy-palota

Vasárnap délutánig még fel lehet menni a Szent Mihály-templom tornyába. A Kolozsvári Magyar Napok idejére nyitotta meg a Plébánia alátogatók előtt Erdély legmagasabb, a kereszttel együtt 80 méteres templomtornyát, amely sok érdekes látnivalót rejt. A látogatók felügyeletét a Kolozsvári Magyar Diákszövetség önkéntesei látják el.

Egyszer harangozni

„a szülőföld az a város, ahol egyszer én is harangoztam a Szent Mihály-templom tornyában, csimpaszkodva a súlyos kötélbe, miközben a diadaltól kiáltozni, a félelemtől pedig jajgatni szerettem volna (…); a harangozó azonban némán és szigorúan állt mellettem, mintha biztatna: húzzad csak, fiam, húzzad, a te városodnak harangozol estére, és úgy illenék, hogy minden itt lakó egyszer harangozzon ebben a toronyban!” – írta Bálint Tibor, a tíz éve elhunyt kiváló író és műfordító, akire a Kolozsvári Napok nyitóünnepségén emlékeztek.

Néhány héttel ezelőtt, a könyvnapok idején a Római Katolikus Nőszövetség titkára, Vasvári Szabó Márta segítségével sikerült feljutnom Erdély egyik legszebb műemlék templomának tornyába, ami páratlan élményt jelentett. Régen vágyakoztam arra, hogy körülnézzek onnan fentről, hisz európai fővárosokban az egyik legfontosabb célpontunk az volt, hogy a legmagasabb templomtornyokból csodáljuk meg a kilátást. Mert semmihez sem hasonlítható például a hófehérré varázsolt párizsi Notre Dame vízköpő szörnyei közül letekinteni a város bölcsőjét ringató Cité szigetre, a Szajna ezüstös csíkjára, a Latin negyed középkori hangulatot idéző szűk utcáira. A bécsi gótikus csoda, a Stephansdom 137 méter magas tornyából a császárváros sajátos hangulata érinti meg a látogatót.

Háromszor épült újra

Erdély második legnagyobb templomának építése az 1300-as évektől kezdődött. Az építkezést minden valószínűség szerint Zsigmond király uralkodása idején fejezték be, ezt bizonyítja a bejárat fölött látható magyar királyi, német császári és cseh királyi címer. A fölöttük levő Szent Mihály-szobor arra utal, hogy a város kiváltságait 1444-ben, Szent Mihály napján adták vissza, miután a parasztfelkelőknek megnyitott kapuk miatt 1437-ben visszavonták azokat.

A tűzvész által megrongált templomot Mátyás király idején javították ki.

A tervezett két torony helyett csak az északi készült el. Az építkezés elkezdése az 1511-45 közötti időszakra tehető, s a torony története a későbbiekben viszontagságosan alakult. 1697-ben tűzvész pusztította el, az 1700-as évek közepén barokk stílusban újjáépítették. Villámcsapás és földrengés okozta károk miatt az 1700-as évek végén le kellett bontani. A ma is álló neogótikus torony 1837 és 1859 között épült.

Kőcsipkék, címerek, szobrok, harangok

A torony bejáratát Márton Áron szobra mellett elhaladva a parkon át lehet megközelíteni. Szűk csigalépcsőn jutunk fel az első szintre, ahol régi oltár és a templom kőtára látható, kőcsipkék, kőszobrok, ablakkeretek, címerek, oszlopfők, s egy döbbenetes erővel ható megcsonkított faszobor. Mintha valamiféle ősfájdalmat kiáltana világgá a végtagjaitól megfosztott, orrát elvesztett csupa száj Krisztus-arc a szobányira kiszélesedő toronybelsőben. Széles falépcsőkön haladunk fölfele a belső térben, amelyet bosszantó módon a kitört ablakszemeken berepülő madarak piszkítanak össze. Egy fordulónál hosszan nézelődünk, amíg megszólal és elhallgat a nagyharang, mert kísérőnk szerint nem tanácsos a közelében tartózkodni. Aztán feljutunk a harangok közé.

1916-ban a toronyban öt harang volt, amelyből négyet egy évvel később katonai célokra lefoglalt a hadsereg. A Szent Mihályról elnevezett nagyharangot Hirschler József plébánosnak sikerült visszaszereznie. Hármat darabokra törve dobtak le a toronyból. Az új harangokat Hönig Frigyes aradi harangöntő mester készítette, s 1924-ben szentelték fel azokat. Ma öt harang lakik a Szent Mihály-templom tornyában, a hatalmas többtonnás nagyharangtól egy kicsi lélekharangig.

Játékvárosnak tűnik a Főtér

A torony erkélyére kilépve egyedi, sohasem látott arcát tárja fel a város. Vagy legalábbis annak egy részét, a torony mögötti tetőzet ugyanis olyan magas, hogy a Farkas utca felé teljesen elzárja a kilátást. Annál szebb viszont, hogy a szemünkkel szinte egy magasságban szemlélhetjük a Fellegvárat, a város keleti és a nyugati kapuja felé szaladó utcákat. Az erkélyről lefele pillantva nyüzsgő játékvárosnak tűnik alattunk a Főtér. Nyugatról keletre haladva pásztázom végig a házakat, amelyeknek titkait egyetemi hallgató koromban Csortán Márton kolozsvári kollégánk mondta el, mutatta meg.

Stílusok és hajdani lakók

Szinte minden stílusra van egy-egy példa, a barokk, a klasszicizmus, a rokokó, az eklekticizmus és a szecesszió is jelen van a főtéri épületek homlokzatán, amelyek közül néhány reneszánsz boltíveket, ajtókereteket takar.

Akár egy gyufásdoboz, akkora a Főtér és a Jókai utca sarkán álló Rhédey-palota, ahol 1792-ben a frissen alakult erdélyi magyar nemes társulat tartotta első színházi előadását, s mellette pompázik a klasszicista stílusban épült Jósika-palota. Erkélyt tartó toszkán oszlopai alatt tilos volt átmenni vizsga előtt. Elődjében az erdélyi fejedelmek szállása volt, a palotában hajdanán ítélőtábla székelt. A neorokokó stílusban épült díszes Wass-házban – az Erdélyi Múzeum Egyesület hajdani székhelyén – az egyesület lapját szerkesztő Döbrentei Gáboron kívül Bölöni Farkas Sándor is lakott, s a névadó Wass Ottília grófnőhöz hajdanán Kemény Zsigmond járt társalogni. A klasszicista Fröhlich-ház melletti sikátoron, az Ív utcán szerettünk esténként végigsétálni, a római katolikus plébánia késő barokk székhe-lyének kapuja fölött érdeklődve olvastam az emléktábla feliratát II. József kolozsvári látogatásáról.

Erdély legszebb épületei

A toronyból az északi oldal házaira siklik át a tekintetem. Az 1970-es években a Mátyás utca sarkán levő épületben árulták a legszebb pulóvereket, s nézelődés közben mindig megcsodáltam a termek közötti reneszánsz ablakkeretet. A Rósás-ház gótikus külseje is, ahol Fadrusz János lakott, reneszánsz boltozatú helyiségeket takar, akárcsak a barokk kapus Stampa-ház. A szecesszió nyomát a Püspöky-ház őrzi, s a sor legmagasabb épülete, a Nagylábasház helyén épült a Rucska-ház, ahol a magyar konzulátus működik. Kolozsvár legrégebbi faragott ajtókeretét rejti a 25. szám alatti ház, s a barokk-rokokó Filstich-Kemény-ház udvarán két reneszánsz ajtót láthatunk eléggé elhanyagolt állapotban, amelyek fölött a Filstich valamint a Wass és Vay családok címere található. Az Erdély legszebb épületének tartott házat Filstich Péter aranyművestől vásárolta meg a Wass család. A házban lakott ifjú Kemény Sámuel, aki megálmodta az Erdélyi Múzeum Egyesületet, s vendégül látta Deák Ferencet és Vörösmarty Mihályt. Fentről egész kicsinek látszik a sarkon álló Mauks-Hintz-ház, amely ma gyógyszerésztörténeti múzeum, s helyén az 1500-as években a város első gyógyszertára működött.

A Bánffy-palota

Az egykori Magyar utca sarkán a toronyból is impozánsnak látszik az evangélikus templom masszív, az utca fölé magasodó épülete. A Főtér keleti oldalán az arányaiban is szép Bánffy-palota nyűgözi le a tekintetet, amelyet Erdély legszebb városi palotájának tartanak. Fentről érdekes látvány a Szentegyház utca sarkán egymással szembenálló két ikerépület, az eklektikus neobarokk Státusházak, mellettük a reneszánsz Wolphard-Kakas-ház és a Pataki-Teleki-ház, amelyben Bem József éjszakázott 1848 karácsonyán, amit emléktábla is jelez.

És még mennyi érdekességet lehetne felidézni a Főtér házairól, ami sietős hétköznapokon talán eszünkbe sem jut. De onnan fentről, a toronyból, ahova nem ér fel a forgalmas, lüktető utcák zaja, a játékvárosnak tűnő Főtérről őrzött emlékek sorra megelevenednek. Ahogy lefele jövünk a toronyból, az időutazásnak vége szakad, s csak azt sajnálom, hogy a Főtér ékessége, a Mátyás-szobor és a déli oldal házai nem láthatók a magasból. Egyszer mégis érdemes a múlt szemüvegén át lenézni Kolozsvárra, templomokra, utakra, épületekre, s felidézni a rejtelmes nagyváros korokon, stílusokon át változó, s mai lakóinak többsége által örök feledésre ítélt regényes történetét.