Huszonnyolcadjára is pörgés volt a Minimum Party alkotótáborban

Egyik programot követte a másik, egyik műhelyből át lehetett járni a másikba, együtt vagy egyénileg alkotva a természetben, maximális kreativitással – röviden talán így jellemezhető az Útvesztők és labirintusok tematikával meghirdetett alkotótábor és szakmai fórum, amely immár a 28. kiadásához érkezett. Az 1996 óta működő, idén július 31. és augusztus 11. között a Hargita megyei kászoni Tiszás-patak torkolatánál megtartott Minimum Party alkotótábor és szakmai fórum célja továbbra is a kísérletező szellem és az összművészeti próbálkozások támogatása, a természet-művészet felkarolása, valamint a művészeti közösségépítés ösztönzése.

A művészeti eseményt meghirdető Minimum Party Társaság az útvesztők és labirintusok tematika alkotói megközelítésének felvetésekor a bonyolultság és a kilátástalanság ellentétének fejtegetését javasolta. Naponta az alkotóműhelyekben, illetve a szakmai fórum előadásain a táborban résztvevők akár arra a kérdésre is választ kereshettek, hogy mi volt előbb, a labirintus vagy az útvesztő, hogy mi a különbség a látszólag azonos értelmű fogalmak között? Az idei tábori koncept részletes kifejtése megtalálható a www.minimumparty.org honlapon, ahol a korábbi évek tábori dokumentációja, illetve az eddig megjelent 10 Minimum Party kiadvány is megtekinthető. 

Tíz alkotóműhellyel, kb. 80 résztvevővel indult a tábor. Az Eger vonzáskörébe tartozó Farkaskő Noszvaji Barlang Művésztelepet működtető Balázs Péter a vizuális műhelyben előbb a tér bejárására és információgyűjtésre hívta a résztvevőket. A tér berendezését megcélzó természetművészeti alkotások létrehozásakor ugyanis fontos tudni, milyen természeti környezet, milyen kulturális háttér áll az alkotók rendelkezésére. A tábor végére a közös gondolkodás vagy az egyéni munka által létrehozott művek visszasimultak a természetbe.

A fotóműhely vezetője Fekete Zsolt marosvásárhelyi fotográfus volt, aki a résztvevőkkel a labirintust az ismétlés fogalmával megközelítve járta körül. Felvetése szerint az útvesztő egy megbolondított labirintus, ami látszólag determinált, de mégsem. Szerinte a fotóval ismétlünk vagy másolunk, a műhelymunka során meglévő fényképeket helyeztek a tájba, megvizsgálva, lehetséges-e az ismétlés, amely itt nem egyszerűen a múltbeli események újraélése, hanem az élet folyamatos megújulásának és az egyén önmagával való szembenézésének folyamata.

A kolozsvári születésű, Budapesten élő csellista, Márkos Albert a zeneműhelyben többféle szöveg megzenésítését, illetve zenei körítéssel való előadását javasolta a résztvevők számára, akik nap mint nap megpróbálták megtalálni a paritást a kettő között, hogy a szöveg és a zene ne kiszorítsa, hanem inkább éltesse egymást. A tábor második felében érkezett meg a franciaországi Provence vidékén élő Miquèu Montanaro oxitán trubadúr muzsikus, aki a műhelyben résztvevőkkel a képet és a mozgóképet használta kottaként, a naponta készült filmfelvételeiket vetítették ki, és arra zenéltek. Itt a zenélésben mindenki örömét lelhette, s amit napközben próbáltak, esténként nagy sikerrel mutatták be Szöveg és zene, illetve Filmkottazene címmel.

A székelyudvarhelyi származású, Budapesten élő Szabó Ildikó Ágnes a mozgásműhely irányítását vállalta, a butoh labirintusában kísérletezett a résztvevőkkel, a labirintus-útvesztő dilemmát a butoh tánc „belső tájképeivel” megragadva közelítette meg. Kapcsolódva a fotóműhely vezetője, Fekete Zsolt által felvetett problémához, arra a kérdésre is keresték a választ, vajon megismételhető-e a mozdulat, vajon ugyanazt érezzük-e az ismétlések során. A mozgás a táborban a reggeli tornák révén is jelen volt. 

A filmes műhelyben Vörös T. Balázs (Budapest/Sepsiszentgyörgy) vezetésével műfajilag szerteágazó videómunkák létrehozására volt lehetőség. Az első lépés a forgatókönyvírás, filmtervkészítés volt, majd többen is elkezdték rövidfilmjeik elkészítését. Ugyanakkor a zeneműhely filmkottazenéjéhez is kiváló felvételek készültek. Minirealista eszközökkel, a természethez idomulva készültek el a mozgóképes felvételek, mellette ez a műhely dokumentálta a többi alkotóműhelyt is, bekapcsolódva azok munkájába.

Az íróműhely a marosvásárhelyi születésű, Budapesten élő író és médiaművész Láng Orsolya vezetésével működött. A műhely résztvevőinek igényeihez idomuló szövegektől az egyéni konzultációkig és a kreatív írásig több kategóriában alkottak, írtak szövegeket ritmusképletekre és végeztek érzékszerveket fejlesztő gyakorlatokat, fejlesztették az egész testet igénybe vevő figyelmet. Aki ebben részt vett, felváltva lehetett szövegíró, előadó vagy zenész. A tábor második felében az íróműhelyben megírt szövegeket a zeneműhely nap mint nap feldolgozta, az eredmény a napi szintű szöveg- és zenebemutatók sora. 

A filozófiaműhely vezetője, Pálfalusi Zsolt budapesti esztéta rendhagyó esztétikaóráin a labirintus nehezen átlátható, összetett rendszerek szimbólumait vezette fel filozófiai, irodalmi és képzőművészeti kontextusban. Az előadásokon végigkövethettük, milyen jelképekbe és jelenségekbe szövődik bele korunkban a labirintus negatív és pozitív aspektusa, az art brut eseteit megvizsgálva betekintést nyerhettünk a művészet holtudvarába, esetenként útvesztőjébe. A műhelyvezető az előadássort a korábbi években kialakult szokásához híven, stílusosan egy performansszal zárta.

Az építészműhely a Budapesten élő, sepsiszentgyörgyi származású Rab Sarolta irányításával megvizsgálta, a vonalrajzból hogyan lesz tér és struktúra. Feltérképezték a helyszín térszituációit, és megnézték, ez a tér miképpen alakítható. A természetben zajló és a természetes anyagok, illetve a talált helyeket felhasználó alkotófolyamat rendkívüli lehetőséget teremtett az együtt gondolkodásra és az eltérő karakterű helyek és anyagok tanulmányozására. Munkájuk eredményeképpen a kászoni erdőben is lehet labirintust bejárni.

Nagy Abigél marosvásárhelyi képzőművész a kézműves- (kerámia-) műhelyben résztvevőkkel a művészi kerámiák megalkotásakor a kettősség megragadását ösztönözte, és a tábor végére tervezett installációt labirintuskupacból és útvesztőkupacból igyekeztek megépíteni. A kerámiakészítés folyamatának egyik legizgalmasabb része a megformált kisplasztikák kiégetése, amire a tábor helyszínén korábban megépített agyagégető kemence adott kiváló lehetőséget.

Az alkotótábor tizedik műhelye, az Élboy kísérleti színháza a kolozsvári születésű, Miskolcon élő Szabó Attila rendező vezetésével kereste azokat a művészi eszközöket, amelyek a labirintusból útvesztőt, az útvesztőből pedig labirintust faragnak. A minden műfajra és számos tábori jelenségre reflektáló stand up comedy produkciókat létrehozó műhely a tábor legrégebbi, folyamatosan működő kísérleti laboratóriuma, amelyben minden nap kitalált, elpróbált, majd estéről estére előadott örömszínházat láthatott a közönség.

A kísérleti színházi és zenei produkciók mellett éjszakába nyúlóan zajlottak a szakmai fórum előadásai és filmvetítései. A műhelyvezetők szakmai bemutatkozása mellett több olyan előadást és filmet nézhettek meg a táborlakók, amelyek beépültek az alkotótáborban zajló gondolkodó-kísérletező életmódba. Rab Sarolta építész munkáit, Láng Orsolya költő és vizuális művész rajzfilmjeit mutatta be. A műhelyvezetőkön kívül előadást tartott Boros Kinga dramaturg, színházi író, aki a kortárs erdélyi magyar színház útvesztőiben eltűnt nők jelenségéről beszélt. Kerekes Emőke fotográfus a Médiumok és tájak c. előadásában egyéni fotóművészeti vizsgálatait érdekfeszítő kontextusba helyezte, Kis-Tóth Zalán képzőművész, filmes nemrég készült kisfilmjeit mutatta be. Losonczi Béla képzőművész a Minimum Party visszatérő résztvevője, akinek szokatlan felületekre készült festményeit ezúttal egy vetített képes előadás és egy szabadtéri albumbemutató hozta közelebb a táborlakókhoz. Zátonyi Tibor budapesti fotóművész Idézetek egy városról, jegyzetek egy helyről című fotóvetítését élő zene kísérte, a fekete-fehér képei kapcsán dialógus alakult ki a táborlakókkal.

Az alkotótábor legizgalmasabb napjai általában a tábor végére tevődnek, ekkor ugyanis a már közösséggé kovácsolódott tábori résztvevők számára bemutatják a műhelyekben készült, illetve az egyénileg létrehozott munkákat. Idén is minden táborlakó kezdeményezhetett és kivitelezhetett egyéni vagy csoportos fotós, filmes, képzőművészeti, kézműves, mozgásszínházi, filmes, írói vagy zenés projektet. 

Ekkorra már az erdei tisztás szokatlan tereit változatos műfajú alkotások színesítették, az éjszakába nyúló filmes, fotós vetítések és mozgásszínházi, illetve zenei produkciók minden táborlakó számára életre szóló művészeti élményt, a tábori együttlét pedig rendkívül összetett közösségi tapasztalatot jelent, amely egyben a kortárs művészeti alkotófolyamatot is picit közelebb hozza minden résztvevőhöz. Az utolsó napi vizuális körsétára, amely során megtekinthetők a képzőművészet-, építészet- és kézművesműhelyekben létrejött zenei és mozgásművészeti produkciók, filmes munkák és fotográfiai alkotások, érdemes jelen lenni azoknak is, akik átfogó képet szeretnének kapni egy ilyen természeti környezetben zajló alkotótáborban zajló folyamatokról.

A rendezvény támogatói idén a Nemzeti Kulturális Alapprogram (Budapest), illetve a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Communitas Alapítvány (Kolozsvár) voltak. Szakmai partner: Pro Progressione Kft., további partnerek: Kászonaltíz Polgármesteri Hivatala, Dr. Lukács Mihály Általános Iskola (Kászonaltíz), Tuzson János Általános Iskola (Kászonújfalu). 

Lőrincz Ildikó