Húsz év művészet Mezőpanitban

Egy tetszetős új kiadvány, a Czirjék Lajos és Körtesi Sándor Gábor szerkesztette több mint százoldalas album kapta ezt a címet. A Studium Kiadó gondozta kötet a mezőpaniti Molnár Dénes Alkotótábor két évtizedét örökíti meg, december 10-i bemutatóján a táborban született válogatott munkákból kiállítást is nyitottak a marosvásárhelyi Bolyai téri unitárius egyházközség Dersi János termében. A Maros Mezőségi Művésztelep és Mezőpanit Polgármesteri Hivatala támogatásával megjelent könyv fotóportrék, művészi reprodukciók és fotós életképek, helyszíni felvételek sokaságával mutatja fel, hogyan indult, miképpen alakult, fejlődött az 1999-ben létrehozott alkotótábor, miképpen fogadta a település lakossága, hogy vált egyre népszerűbbé, elismertebbé, mekkora kisugárzása, felhajtóereje lett a kistérségben, és milyen szerepet tölt be a helyi hagyományok, az épített örökség, a népművészet éltetésében. 53 alkotó vendégeskedett, dolgozott a paniti alkotótáborban, öt közülük már nem is él, de mondhatni minden művésznemzedék jelen volt általuk a falu hírnevét öregbítő alkotóközösségben. A kezdeményező Molnár Dénes festő- és grafikusművész sincs már közöttünk húsz éve, lényegében csak sejthette, milyen utat jár be elképzelése az ötlettől a kiteljesedésig, de a tábor méltán viseli az ő nevét. Az album ihletett borítója is rá emlékeztet egyik jellegzetes festménye felhasználásával. 

Az alkotótábor történetét Bodó Előd Barna, Czirjék Lajos, Kovács Tibor, Molnár D. Dénes szövege, valamint Bálint Zsigmond, Czirjék Lajos, Körtesi Sándor Gábor, Kucsera Jenő, Molnár D. Dénes és a tábor résztvevőinek fotói jól összefoglalják. A könyvbemutatón pedig a Maros Mezőségi Művésztelep főszervezője és hajtóereje, Czirjék Lajos és a művészeti vezető Molnár D. Dénes a festmények, grafikák, szobrok, faragványok, fotográfiák fényében kifejtett méltatásaik révén érzékletesen szemléltették mindazt, amit a mezőpaniti történetről tudni kell. Érdemes kiragadni pár gondolatot ifj. Molnár Dénes könyvbeli ajánlójából: „A mezőségi alkotótáborok közös vonása az, hogy a rendszerváltás után körülbelül 10-12 évre jöttek létre, és érdekesen ötvözik a helyi néprajzi értékek feltérképezését a modern művészeti törekvések világával. Az első mezőségi alkotótábor a Mezőpaniti Művésztábor volt, amelyet édesapám, Molnár Dénes grafikus indított el 1999-ben Molnár Rozália nagynéném és Pitó Antal református lelkipásztor segítségével. Édesapám korai elhunyta után neveztük el Molnár Dénes Alkotótábornak. 20 év alatt 15 alkalommal sikerült megszerveznünk Czirjék Lajossal közösen. A mezőségi művésztelepen hagyományosan összefonódott a művészi és az egyházi élet, hiszen általában a református közösségi házak a gazdái a művész táborozóknak… A maros-mezőségi jelenség egyedülálló az erdélyiek között, mert ennyire szűk körben nincs ilyen sok alkotótábor máshol. Öt tábor alkotja öt szomszédos helységben: Mezőpanit, Csittszentiván, Mezőbergenye, Mezőmadaras és Mezőbánd alkotja a telepet, ebből az első három falu Mezőpanit községhez tartozik. (…) A művészeti nyelvezet rengeteg eszköze, színe, vonala, pontja, foltja, formája, kontrasztja mind egy célt szolgál: a teremtett világ szépségét szilánkokban tükrözni. De ezekből a szilánkokból egy gyönyörű mozaik áll össze. Ez a katalógus is egy gazdag, összegző bemutatása ennek a mozaiknak.”

„Szép volt”… áll Czirjék Lajos visszatekintése élén. Ezt erősíti meg emlékidézése befejező soraiban: „A rendezvények valódi értékét és fontosságát csak az idő elteltével érzékeljük. Néha évtizedek kellenek, hogy rálássunk, hogy mennyire meghatározóak. Annak reményében dolgoztam és dolgozom, hogy nem csak nekem fontos ez. A sok segítő szándék is erre enged következtetni. Remélem, hogy valamikor felértékelődik az elmúlt 20 év tevékenysége, és büszkén emlegetik majd az itteniek és a távoliak is. Szép volt, és köszönet mindenkinek, aki egy kicsit is hozzátett.”

Persze az is remélhető, hogy még sokáig folytatódik a maros-mezőségi alkotótáborozások sora.