Hozzáfogtak a kombinát volt zagytározójának befedéséhez

A marosvásárhelyi vegyi kombinát évtizedekig leginkább légszennyező forrásként került a figyelem középpontjába. Kevesen tudják viszont, hogy az ipari egység megléte óta a meddő anyagot egy olyan – a Maros jobb oldalán (Csittszentiván és Marosszentkirály határában) levő – területen tárolták, amelyet nem óvtak meg a környezeti hatásoktól, így évtizedekig potenciális szennyezőforrás volt. A rendszerváltást követően, majd Románia EU-csatlakozása után megszigorodtak a feltételek, így ennek a tározónak a semlegesítése is égetővé vált. Mivel a zagytározót már a privatizálás előtt sem használták, a kombinátot magánosító cégek nem vállaltak felelősséget a „történelmi szennyezésért”. Ennek ellenére lehetőség nyílt arra, hogy az önkormányzat EU-pályázat révén felszámolja a szennyezőforrást. A napokban kiderült, van kivitelezhető, hosszú távú műszaki megoldás. Erről számolt be a lapunknak Csegzi Sándor projektmenedzser. 

 

 

– A zagytározó nem bocsát ki káros hatású gázokat, nem ilyen értelemben veszélyezteti a környezetet, hanem elsősorban azzal, hogy esőzésekkor a nitrátokban és nitritekben gazdag vegyi anyag a talajba kerül – mondta a projektvezető. – Mivel a földgáttal körülvett terület telítődött, fennállt annak a veszélye is, hogy kiadós esőzéskor tartalma a közelben levő Marosba ömlik. Mivel a kombinát nem volt hajlandó áldozni a beruházásra, megoldást kellett találni. Megoldáskeresés közben felmerült az a lehetőség, hogy a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal az Azomureş kombináttal közösen, EU-s pályázat alapján lépjen ez ügyben. Az önkormányzat tárgyalásokat folytatott a környzetvédelmi minisztérium és a vegyi kombinát illetékeseivel. Közben elkészült egy tanulmány arról, hogy milyen irányban kell elindítani a folyamatot. A finanszírozást az EU környezetvédelmi pályázati kiírása jelentette, amelynek lehívásával az ilyen jellegű önkormányzati beruházásokra 98%-os vissza nem térítendő hitel kapható. A város csak úgy vállalta el a projekt lebonyolítását, ha erre nem költ pénzt, így az egyeztetések nyomán a kombinát felvállalta, hogy a terv kivitelezéséhez szükséges 2%-os önrészt állja. Miután megvoltak a feltételek, a polgármesteri hivatal sikeresen megpályázta a támogatást. Első lépésként ki kellett egészíteni a tanulmányokat olyan információkkal, amelyek hozzájárultak a feladatfüzet és a tenderkiírás szakmailag megalapozottabb megfogalmazásához. A beszerzési folyamatot követően a bukaresti AECOM cég lett a tervező, a kivitelező a Geiger cég, míg a műszaki felügyeletet szintén a fővárosi IRIMAT végzi. Tulajdonképpen csak tavaly decembertől lehetett bemenni a zagytározó talajára. Azóta – a munkálatok sajátossága miatt, hiszen ilyen jellegű semlegesítést nem végzett senki Európában – ún. kísérleti parcellákon ki kellett próbálni, miként viselkedik a szennyezőanyag a fedőréteg terhe alatt. 

A projektvezető elmondta, azért különleges a munka, mert szilárd felületeket (műhóval borított sípálya vagy hulladéktelepek) a tervezett technológiával gond nélkül be lehet fedni, itt azonban olyan iszappal van dolguk a szakembereknek, amely molekulákban leköti a vizet, így gyakorlatilag teljes egészében sohasem szárad ki. Ezenkívül a felület nagy részében még áll a víz, ugyanakkor a tárolt anyag helyenként 2, máshol pedig akár 9 méter magas is lehet. A vizet vegyi kezeléssel el lehetett volna 

„párologtatni”, de ez olyan költséges megoldás, amelyre még az unió támogatásával sem lehetett megfelelő anyagi fedezetet előteremteni, így maradt a befedés, amelyet a környezetvédelmi tárca is elfogadott. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a zagytározó felületére többrétegű fólia kerül, amelyet geotextíliával, 80 cm szilárd töltőanyaggal, sóderrel erősítenek meg, végül pedig 20 cm termőtalajjal zárnak le, amelyet füvesítenek. A korábban elhangzott megoldásokkal ellentétben ide nem lehet fákat ültetni, hiszen ezeknek a gyökere átszakítja a záróréteget, s a megoldásnak pontosan az a lényege, hogy a tározóra ne kerüljön víz, amely elősegíti a káros vegyi anyag talajba szivárgását. 

Mindamellett, hogy sikerül véglegesen felszámolni egy „történelmi szennyezést”, 30 ha zöld területet nyer a város, de a hosszú távú elképzelés az, hogy erre a felületre napelemparkot létesítenek. A számítások szerint ekkora területen annyi energiát termelhetnének, amely biztosíthatja a városi közvilágítását. Ehhez hasonló rendszert üzemeltetnének a befedés után a maroskeresztúri szeméttároló helyén is. A kombinát zagytározójában keletkezett erjedési gázokat pedig a kombinát újrahasznosítaná.

 – Múlt szerdán ellenőriztük a kísérleti parcellákat, és kiderült, hogy kivitelezhető megoldást találtak az építők. Ezt az érintett felekkel a csütörtöki megbeszélésen elemeztük. Minden lehetőség megvan arra, hogy a megfelelő technológiai megoldással az idén december 31-ig teljesen elkészüljön a munkálat, amelyre az unió 21 millió eurós támogatást szánt. Ezután ki kell várni a szavatolási időszak lejártát, de ha beigazolódik, hogy megfelelően „viselkedik” a védőréteg, akkor már korábban meg lehet építeni a napelemparkot. Persze ez nem azt jelenti, hogy a 3-5 éves időszakban „karba tett kézzel” ülhet az önkormányzat. El lehet készíteni a park terveit, meg lehet írni a pályázatot, hogy amikor teljes egészében felszabadul a terület, elkezdődhessen az újabb beruházás. A projekt megvalósítása hosszú távon nemcsak marosvásárhelyiek, hanem a környékbeliek hasznára is válik majd – tájékoztatott Csegzi Sándor a szakmai megbeszélést követően.