Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2014-02-07 16:02:07
Februári évfordulók, 2014
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
BALÁS GÉZA (Szatmárnémeti, 1914. febr. 11 – Bp., 1987. jan. 31.): kertészmérnök, kandidátus (1952). Középiskolai tanulmányait Szatmárnémetiben és Orosházán végezte. 1936-ban szerzett oklevelet a Kertészeti Tanintézetben Bp.-en. Itt kezdett el oktatni, és emellett rovartani kutatásokat folytatott. Az intézményt 1948-ban főiskolai rangra emelték, ekkor kezdte meg a kertészeti rovartan oktatását, 1949-ben létrehozta a Rovartani Tanszéket, ahol 1954-ben egyetemi tanári kinevezést kapott. 1961-től a Kertészeti Kutatóintézetben dolgozott, haláláig. Kutatásainak középpontjában a kertészeti növények kártevő állatai és az ellenük való védekezés kidolgozása állt. Foglalkozott a levélatka kártevőkkel, létrehozta Európa második legnagyobb gubacsgyűjteményét. Fontosabb művei: Szőlőműveléstan (társszerzőkkel, Bp., 1961); Kertészeti növények állati kártevői (Bp., 1963); Kertészeti kártevők (Bp., 1982).
MIKA SÁNDOR (Brassó, 1859. febr. 12 – Bp., 1912. máj. 1.): történész, tanár. A kolozsvári, berlini és párizsi egyetemen végezte tanulmányait. 1879-ben bölcsészdoktori és tanári oklevelet szerzett Kolozsváron. A kolozsvári, majd a bp.-i egyetem magántanára. Brassói, majd bp.-i gimnáziumi tanár volt, 1895-től az Eötvös Kollégium tanára. Itt nagy hatást gyakorolt, főleg kútfőkritikai módszerével és egyetemes történeti távlataival a fiatal történésznemzedékre (Szekfű Gyula, Eckhart Ferenc stb.). Tanulmányaiban részben a középkori egyetemes történet, részben az erdélyi fejedelemség kérdéseivel foglalkozott. Tankönyveket, történeti olvasókönyveket is szerkesztett. Fontosabb művei: Richelieu (Kolozsvár, 1879); Weiss Mihály (Bp., 1893); A hűbériség és a keresztes hadjáratok kora (Bp., 1900).
SÉNYI LÁSZLÓ ÁRPÁD (Brassó, 1874. febr. 12 – Marosvásárhely, 1949. jún. 5.): író, szerkesztő. A kolozsvári egyetemen elvégezve jogi tanulmányait, 1897-től 1918-ig közigazgatási szolgálatban állott. 1921-ben félhavi lapot indított Erdélyi Társaság címen. 1922-től 1927-ig a Székely Napló szerkesztője. A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Irodalmi Társaságnak hosszú időn át főtitkára volt. Művei: Ünnepi könyv (Félszázados jubileuma emlékéül kiadta a Kemény Zsigmond Irodalmi Társaság, Marosvásárhely, 1930); Erdélyi hírmondók (Emlékkönyv a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Irodalmi Társaság országos vendégszerepléseiről az 1942. év tavaszán. Marosvásárhely, 1942).
MOGYORÓSSY GYŐZŐ (Nagyvárad, 1919. febr. 12 – Marosvásárhely, 1971. szept. 30.): színész. 1944-1958 között a nagyváradi színházban játszott rövid megszakítással, 1959–1964 között a marosvásárhelyi színház tagja volt. Főbb szerepei: Harpagon (Molière: A fösvény); Petur (Katona: Bánk bán); Doolittle (Shaw: Pygmalion).
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.
(Folytatjuk)