Híres erdélyi magyarok
2013-08-23 14:08:13
- Kuti Márta
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
Augusztusi évfordulók, 2013
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
13. KOCSI (KOTSI) PATKÓ JÁNOS (Derecske, 1763. aug. 15. – Kolozsvár, 1842. febr. 14.): színész, rendező. 1792-ben részt vett az első, úttörő munkát végző erdélyi színtársulat szervezésében, melynek 1793-ban vezetője lett. Nevéhez fűződik a kolozsvári színház első magyar nyelvű előadása (1792. nov. 11.), az első magyar Shakespeare- (Hamlet, 1794) és Schiller-dráma (Tolvajok, 1794) bemutatása. Több színdarabot fordított magyara (Lessing: Emilia Galotti; Molière: Kénytelenségből való orvos, 1804). Mint színész és rendező a realista játékmodor híve, 1808-ban visszavonult a színpadtól. Ruzitska operájához (Béla futása) írt szövege az első magyar operaszöveg. Színészetelméleti jegyzetei – melynek töredéke maradt csak meg a kolozsvári unitárius kollégium könyvtárában – a felvilágosodás, különösen Lessing eszméit tükrözik. –Szerepei: Hamlet (ennek első magyar ábrázolója), Odoardo (Lessing: Emilia Galotti), Brabantio (Shakespeare: Othello). – Művei. Színdarabok: A havasi juhászleány (bem., Debrecen, 1799); A virtus gyakran szenved (bem. Debrecen, 1799); Forgács Balázs (bem. Kolozsvár, 1803) stb.
14. MOLNOS DÁVID (Nagyajta, 1778 – Kolozsvár, 1836. aug. 16.): író, tanár. Tanult a kolozsvári unitárius kollégiumban, Bécsben és Jénában. 1802-től a kolozsvári unitárius kollégium tanára, 1812-től 1932-ig igazgatójaja. Több cikket írt az Erdélyi Múzeum 1815-ös és 1816-os évfolyamába, levelezésben állt Kazinczy Ferenccel, Thuküdidészt is fordított. Sok halotti prédikációja jelent meg nyomtatásban. – Fő műve: A vallásnak a nemzetek sorsába való béfolyásáról (Kolozsvár, 1807).
15. SZÉCSEY ISTVÁN (Szatmár, 1848. aug. 20. – Kolozsvár, ? ): gazdasági író, tanár. 1871-től segédtanító Debrecenben. 1873-tól magántisztviselő, 1876-tól irodatiszt, 1880-tól a kassai gazdasági tanintézetnél intéző volt. 1884-ben a zsitvaújfalusi földművesiskola igazgatója, 1394-től a kassai, 1898-tól a kolozsvári gazdasági tanintézet (utóbb akadémia) tanára 1912-ig. – Fő művei: A kassai magyar királyi gazdasági tanintézet kuhlandi tehenészete (Kassa, 1882); A mezőgazdasági növénytermelés általános alapismeretei (Bp., 1891); Mezőgazdasági részletes növénytermelés (Kassa, 1897); Gazdaságtan (3. kiadás, Gyula, 1915).
16. BÁLINT ZOLTÁN (Temesvár, 1898. aug. 21. – Kolozsvár, 1978. dec. 29.): pszichológus, szakíró. A kolozsvári tudományegyetemen orvostudományt, lélektant és művészettörténetet hallgatott. Részt vett a Galilei Kör kolozsvári tanulókörének megszervezésében. Később tisztviselőként, majd tudományos kutatóként dolgozott. Emellett 1919–20-ban felelős szerkesztője volt a Színház és Társaság c. hetilapnak, 1921-ben helyettes szerkesztője a Hétfői Hírlapnak. Részt vett a kolozsvári Lélektani Kutató Társaság alapításában. 1948–49-ben a kétnyelvű Clinica et Laboratorium c. orvosi lapot szerkeszti. 1935-ben bekapcsolódott a Gusti professzor vezetésével működő falumonográfiai munkálatokba. A bukaresti csoportok számára tanfolyamot szervezett. A két világháború közötti években lélektani és szociálpszichológiai vonatkozású cikkei jelentek meg A Hírnök, az Erdélyi Iskola és a Clujul Medical c. lapban, majd a II. világháború után a Korunk, a Clinica et Laboratorium és A Hét hasábjain publikált.
17. GEDŐ JÓZSEF (Abrudbánya, 1778. aug. 21. – Kolozsvár, 1855. aug. 29.): politikus, irodalombarát. Kolozsvári jogi tanulmányait apja halála után (1800) abbahagyta, és átvette a rá hagyott földbirtok vezetését. 1848-ban regalista a főrendiházban. Nagy irodalombarát volt. Négyezer kötetes könyvtárát a kolozsvári unitárius kollégiumra hagyta.
18. JÓSIKA SÁMUEL, báró (Salzburg, 1848. aug. 23. – Kolozsvár, 1923. jún. 4.): szabadelvű párti politikus, miniszter, nagybirtokos. 1885-től 1888-ig Kolozs vármegye és Kolozsvár főispánja. 1888-tól az Erdélyi Gazdasági Egyesület és az Erdélyi Római Katolikus Státus elnöke. 1891-től képviselő. 1893-ban a belügyminisztérium adminisztratív államtitkára. Az egyházpolitikai törvényjavaslat tárgyalásakor, 1894-ben lemondott hivataláról, 1895. jan. 18-tól 1898. jan. 20-ig a Bánffy-kormányban a király személye körüli miniszter. 1910-ben a főrendiház alelnöke, 1912-ben elnöke lett. 1919 után erdélyi birtokára költözött. Haláláig a romániai Országos Magyar Párt elnöke.
(Folytatjuk)
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.
