Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2013-08-16 14:14:39
Augusztusi évfordulók, 2013
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
2. SERESTÉLY BÉLA (Malomvíz, 1883. aug. 3 – Arad, 1968. febr. 13.): költő, író. A gimnáziumot elvégezve vasúti tisztviselő lett. Már diákéveitől munkatársa volt több magyarországi és erdélyi szépirodalmi folyóiratoknak (Előre, Május). Verseket, elbeszéléseket és színdarabokat írt. Tagja volt az Erdélyi Irodalmi Társaságnak. A piski vasútállomás irodafőnökeként ment nyugdíjba. Főbb művei: Új hitem (versek, Bp., 1907); Örök rejtély (versek, Déva, 1922); Zeniten (versek, Déva, 1924); Életé a diadal (1917–1956. Válogatott versek, Marosvásárhely, 1957).
3. PERGŐ CELESZTIN (Oroszfája, 1784 – Kolozsvár, 1858. aug. 4.): színész, színigazgató, vándorszínészetünk kezdő korának Celesztin néven közismert alakja. 1809-ben kezdte pályafutását a kolozsvári színháznál, később saját társulatával az egész országot bejárta. 1827-ben Pesten az Arany Hattyúban, 1831-ben pedig Balla Károllyal szövetkezve a Beleznay-kertben játszott. Játékát hamis pátosz jellemezte. Hamlet, Macbeth (Shakespeare); Moór Károly és Ferenc, Fiesco, Don Carlos (Schiller) alakítója. – F. m. A testvérgyilkos (színmű, Marosvásárhely, 1832); Toldi Miklós (színmű, bem. Kassa, 1835).
4. BORNEMISSZA ANNA (1630 körül – Ebesfalva, 1688. aug. 5.): Bornemissza Pál jenei kapitány, majd udvari főkapitány leánya, 1650-től Apafi Mihály, a későbbi erdélyi fejedelem felesége, akinek igen nagy befolyása volt tehetetlen és ingatag férje elhatározásaira. A fejedelmi udvar és birtokok gazdálkodásáról vezetett részletes naplói Erdély e korbeli gazdasági és társadalmi viszonyaira vonatkozólag fontos adatokat tartalmaznak (Kiadta Szádeczky Béla, Bp., 1911).
5. SZATMÁRNÉMETI SÁMUEL, Szathmár-Németi (Szatmárnémeti, 1658. aug. 10 – Kolozsvár, 1717. dec. 17.): református teológiai tanár és filozófiai író. Tanulmányait szülővárosában kezdte, és 1675-ben Kolozsvárott, 1679-től Debrecenben folytatta. 1680-ban Utrechtben és Leydenben, 1682-ben pedig Franekerben tanult. Hazatérve a kolozsvári kollégium filozófiai professzorának nevezték ki. A karteziánus eszméket hirdette. 1693-ban II. Apafi Mihály nevelőjének hívták meg. 1695-ben visszatért a kollégiumba mint a teológiai tanszék tanára. Könyvtárát a kolozsvári kollégiumra hagyta. Fő műve: Metaphysica Contracta (1696).
6. PAPP JÓZSEF, CS. PAPP (Makó, 1858. aug. 10 – Kolozsvár, 1917. okt. 15.): irodalomtörténész. Pályáját újságíróként kezdte. 1886-ban Resicabányán lett tanító. 1888-ban Fiuméban az ottani felső leányiskola tanára és a Fiume c. lap szerkesztője. 1892-ben Kolozsvárra helyezték, 1897-ben itt szerzett bölcsészdoktori oklevelet, később olasz nyelv és irodalomból egyetemi magántanár lett. Sokat fordított olaszból (Dante, Boccaccio, Goldoni). Fontosabb művei: Dante lélektana a Divina Commediában (Kolozsvár, 1897); Dante politikai rendszere (Kolozsvár, 1897); Garibaldi emlékezete (Kolozsvár, 1907).
7. EMŐD TAMÁS (Berekböszörmény, 1888. aug. 11 – Nagyvárad, 1938. szept. 22.): újságíró, költő. Jogot tanult a kolozsvári egyetemen. Első versei 1906-ban A Hét c. lapban jelentek meg. 1906-tól 1914-ig Nagyváradon újságíró. A holnaposok köréhez tartozott. Ady Endréhez benső barátság fűzte. 1914-ben Bp.-re költözött. Nagy Endrével a magyar kabaré megteremtésén fáradozott. 1917-ben a Belvárosi Színház dramaturg titkára, 1922-től az Andrássy úti Színház, majd a Blaha Lujza Színház, 1925-től 1927-ig ismét az Andrássy úti Színház művészeti, 1927–28-ban az Új Színház igazgatója. A könnyed dalok, franciás ízű sanzonok népszerű mestere. Mintegy 300 dalszövege és közel 80 egyfelvonásosa szerepelt a fővárosi kabarék műsorán. Művei: Versek (Nagyvárad, 1911); Dicséret-dicsőség (versek, Bp., 1915); Ferenc Jóska ládájából (jelenetek, dalok, Bp., 1917); Pesti hegedű (Bp., 1918); A magyar kabaré tízéves antológiája (Bp., 1918); Csipke (Három egyfelvonásos színmű, Bp., 1923); Mézeskalács (daljáték, bem. 1923); Nótám, füttyöm, citerám (versek, Bp., 1926); Versek (Bp., 1939).
8. HAÁZ FERENC REZSŐ (Szepesbéla, 1883. aug. 12 – Székelyudvarhely, 1958. aug. 30.): etnográfus. Képzőművészeti főiskolát végzett Bp.-en, 1906-tól a székelyudvarhelyi református kollégium tanára. Néprajzi gyűjtéseinek tárgyi anyagából alakult ki a székelyudvarhelyi múzeum. Cikkei a kismesterségek és a népművészet anyagából szakfolyóiratokban jelentek meg.
9. KŐSZEGI DÉNES (Nagylak, 1888. aug. 12 – Szeged, 1970. szept. 14.): analitikai vegyész, gyógyszerkémikus, egyetemi tanár, a kémiai tudományok kandidátusa (1952). A kolozsvári tudományegyetem matematikai és természettudományi karán doktorált (1914). 1914–18-ban a kolozsvári, 1919–20-ban a bp.-i, 1921–34-ben a szegedi egyetem vegytani intézetében, 1935–47-ben a Szerves és Gyógyszerész-Vegytani Intézetben dolgozott. 1933-ban magántanárrá habilitálták. 1938-ban intézeti tanár. 1944–63 között tanszékvezető. Számos nemzetközi kémiai egyesület tagja. Főleg a klasszikus kémiai analitika, gyógyszervizsgálat, a magyar cellulózgyártás vegyi technológiájának kidolgozása foglalkoztatta. Kb. 60 tudományos közleménye jelent meg hazai és külföldi szaklapokban. Műve a Qualitatív kémiai analízis (Szeged, 1951).
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.
(Folytatjuk)