Hieroglifák goliárdja

A középkorban volt egy zenei csoportosulás, amelyek tagjai magukat goliárdnak nevezték. Képzett, okos diákokból állt ez a társaság, és a keresztes háborúk idején a vérontás ellenzői voltak. Vallási és politikai nézeteikből eredően szinte egyértelmű, hogy dalaik gyakran politikai tartalommal bírtak.

A napóleoni háborúk idején szintén voltak a sok emberéletet követelő hódításoknak ellenzői. 1813-ban Napóleon meggyengült hatalmát XVIII. Lajos király igyekezett megszerezni. Egy bizonyos Jean-François Champollion nevű eszes fiatalember is behívót kapott, hogy dicsőséges, esetleg hős katona legyen a rettegett hódító hadúr seregében. Champollionnak esze ágában sem volt felíratni a nevét a hősök névsorába, ezért testvére segítségével felmentést kapott a katonai szolgálat alól, mondván, egy ilyen lángelmét kár lenne a harctérre küldeni, miközben a tudósok nagyjai között foglal helyet. Champollion a felmentéséért cserébe előszedte zeneszerzői tehetségét, és a királyt kritizáló gúnydalokat komponált – természetesen névtelenül. A névtelenség leple mögül talán még ő maga is elcsodálkozott, mennyire népszerűek lettek a Lajos király lejáratására szerzett dalai. Napóleon bukásával azonban véget ért a zeneszerzői karrierje, és hogy megőrizze a dalszerzői titkot, inkább végérvényesen távol tartotta magát a lanttól, nehogy lelepleződjön.

Sejthetjük, hogy Jean-François Champollion neve nem lázadó dalnok múltja miatt vált ismertté, ezért röviden tekintsük át az életrajzát! 1790-ben született egy francia könyvkereskedő fiaként egy Figeac nevű településen. Mivel könyvek között nőtt fel, minden lehetősége megvolt a művelődésre. Szerencséjére rendkívül tehetséges volt, és hamar kitűnt elképesztő nyelvérzékével. Mindössze tizenhat éves volt, amikor kijelenthette: összesen tizenkét nyelven beszél. Egy évvel később már a Tudományos Akadémia állandó tagjai között foglalt helyet. Húszéves korára egy tizenharmadik nyelvet is megtanult.

1810-ben Grenoble-ban tanársegédként dolgozott, és mivel számos keleti nyelv között ismerte a kopt nyelvet is, felkérték a rosette-i kövön előkerült hieroglifák megfejtésére. Jean-François Champollionnak ekkor egy gyerekkori álma látszott beteljesülni, ugyanis még 11 éves korában egy Joseph Fourierre nevű tudós megmutatta neki a titokzatos hieroglifákat, mire a gyerek rávágta, hogy ő bizony megfejti azokat.

1821-ben a forradalomban való ügyködése miatt elbocsátották tanári állásából, így több időt fordíthatott a hieroglifák tanulmányozására. Franciaként bosszantotta, hogy előtte egy angol tudós, Thomas Young, névtelenül ugyan, de már jelentős sikereket ért el e nagy feladvány megfejtésében. El sem olvasta Young munkáját, és máris elvetette, de aztán mégis megszerezte, és feltárta Young tévedéseit.

1822-ben Jean-François Champollion kezébe került egy újabb hieroglif írás, a Philae-obeliszk szövegének átirata. Mivel ebben is előfordult Ptolemaiosz és Kleopátra neve, sikerült azonosítania azokat a rosette-i kövön is.

 1822. szeptember 14-én, egy szombati napon Champollion egy újabb hieroglif írást tanulmányozott, melyen el tudta olvasni II. Ramszesz nevét. Mire delet harangoztak, megnyílt a több évezredes titkos kapu, a hieroglifák felfedték rejtélyüket. El tudta olvasni a fura írást. Az újdonságokat papírra vetette, és mint egy megszállott, rohant testvére irodájába. Berontott az ajtón, ledobta az asztalra a papírcsomót, és annyit mondott, „Je tiens mon affaire!” – „Megcsináltam!”

 Mintha egy maratoni távot futott volna végig a szélvész sebességével, kijelentése után Champollion összeesett, és tehetetlenül feküdt a földön. Úgy kellett hazavinni, mint egy ázott szőnyeget. A szellemi erőfeszítés minden testi erejét felemésztette. Szobájában öt napig feküdt magatehetetlenül. Csütörtökre visszanyerte az erejét, folytatta kutatásait, és rendszerezte feljegyzéseit.

 1827. szeptember 27-én lázas készültség volt az Akadémián, mert Champollion ekkor jelentette be hivatalosan a felfedezését. Talán a véletlen műve volt, nem tudhatjuk, de ezen a történelmi jelentőségű beszámolón jelen volt Thomas Young is.

 A szervezők rendkívül figyelmesek és előzékenyek voltak, mert az előadás alatt Thomas Young végig Champollion mellett ült. A konferenciát követően a két rivális tudós a kibékülés tekintetével fogott kezet egymással. Két nappal később az angol Young ekképp ismerte el a nála tizenhét évvel fiatalabb zseni teljesítményét: „Az ifjú Mr. Champollion (…) az utóbbi időben igazán óriásinak tűnő lépéseket tett az egyiptomi írás terén. Mondhatjuk úgy is, hogy Angliában találta meg azt a kulcsot, amellyel ki tudta nyitni a kaput (…), de ha tényleg egy angol kulcsot vett volna kölcsön, a zár olyan szörnyen rozsdás volt, hogy egyetlen közönséges kar sem lett volna elég erős ahhoz, hogy el tudja fordítani.”

 A hangulat azonban nem volt ennyire derűs a két tudós között. Young a közvélemény felé mutatta ugyan az elismerő bácsi képét, de nem tudott beletörődni, hogy a siker mégis egy franciáé. Ezért pár hónap múlva saját neve alatt kiadta egykori munkáját irdatlan hosszú címmel: Beszámoló néhány újabb felfedezésről a hieroglifikus irodalom és az egyiptomi régiségek terén, köztük a szerző Mr. Champollion által bővített eredeti ábécéjéről. Nahát, mintha ezúttal lekicsinyelte volna francia tudóstársa munkáját! A válasz sem maradt el, mert „möszjő” Champollion azonnal heves hangvételű üzenetet írt: „Sohasem leszek hajlandó elismerni más eredeti ábécét, mint a magamét (…), és a tudósok egyhangú véleményét ezzel kapcsolatban egyre jobban megerősíti majd minden más állítás nyilvános vizsgálata.”

 1824-ben Jean-François Champollion letisztázva, rendszerezve kiadta a hieroglifákról szóló művét, ezzel minden vitát végérvényesen lezárt, és a nagy versenyt megnyerte. Végül a két tudós közül a vallásosabb Thomas Young volt az, aki megbocsátott.

 A hieroglif ábécé megfejtése után, 1828-ban Champollion egyiptomi kutatóútra indult. A munka során döbbent rá, hogy elképesztő műkincsrablás zajlik. Ezért javasolta Muhammad Ali pasának, hogy rendelettel szigorítsa a feltárások felügyeletét, a turizmust és a műkincs-kereskedelmet. A jó tanácsot megfogadó pasa többek között elrendelte egy múzeum építését is, ahol elhelyezhetik az ókori műtárgyakat.

 Champollion az egyiptomi expedíció után kimerülten tért vissza Franciaországba, és mindössze 41 évesen halt meg 1832. március 4-én. Tiszteletére Kairóban utca viseli a nevét, ami az Egyiptomi Múzeumhoz vezet. És hogy ne csak a Földön legyen örök érvényű a neve, a Hold túloldalán egy krátert is elneveztek róla.