Helyreáll a méltányosság az I-es munkacsoportban dolgozókat illetően
2013-12-20 17:01:50
- Mezey Sarolta
Az RMDSZ törvénykezdeményezésére orvosolják a volt I-es munkacsoportban dolgozókkal szemben elkövetett méltánytalanságot.
Az RMDSZ törvénykezdeményezésére orvosolják a volt I-es munkacsoportban dolgozókkal szemben elkövetett méltánytalanságot. A törvénytervezet célja, hogy kiküszöböljék a 2011. január 1-jén hatályba lépett új nyugdíjtörvény alapján a volt I-es munkacsoport bizonyos kategóriáit érintő méltánytalanságot, mely szerint nem ismerték el korábbi jogaikat a nyugdíjkorhatár-csökkentésre, arra az időszakra, amelyet 2001. április 1. előtt I-es munkacsoportban fejtettek ki.
A parlament által most elfogadott törvénytervezet elismeri ezen kategóriának is a nyugdíjkorhatár-csökkentés lehetőségét, ugyanolyan körülmények között, mint amiben a jelenleg hatályos nyugdíjtörvényben előírt speciális körülmények között tevékenykedő személyek részesülnek. Ezzel megszűnik a diszkrimináció, amely közel 60 ezer személyt érint.
E döntés kapcsán Kerekes Károly parlamenti képviselőt kérdeztük, aki kezdettől szót emelt az I-es munkacsoportban tevékenykedőket ért méltánytalanság kiküszöböléséért. De hogyan kerülhettek ebbe a helyezetbe azok az emberek, akik a legnehezebb és legveszélyesebb munkát végezték?
– A helyzet megértése bővebb magyarázatot igényel. A társadalmi feszültséget okozó probléma még 2001-ben kezdődött. A nyugdíjrendszer reformjára vonatkozó törvény 2001. április 1-jén lépett hatályba. Ez a törvény sok változást hozott a korábbi nyugdíjtörvényhez viszonyítva, nemcsak a nyugdíjra jogosultság, a nyugdíjmegállapítás és -kiszámolás vonatkozásában, hanem a munkacsoportok ügyében is. A legnehezebb és legveszélyesebb munkahelyeket addig az I-es munkacsoportba sorolták. Ide tartoztak a bányatevékenység, a polgári repülés, a nukleáris tevékenység, a sugárveszélyes tevékenység, egyes művészeti tevékenységek (balett, cirkuszi artista stb.), sok nehézipari tevékenység, de más iparágakban folyó munkák is. Ezen tevékenységek egy részét – a felsoroltak közül az első négyet – az új törvény 2001. április 1-jétől egy másként elnevezett, pontosabban speciális körülmények között folytatott tevékenységi kategóriába sorolta. A többi tevékenység külön törvényekkel, erre külön kidolgozott módszertan alapján minősülhetett speciális körülmények között folytatandó tevékenységnek. Ha nem volt érdeklődés az ügy iránt, értem ezalatt a munkáltatók és a szakszervezetek érdektelenségét, mulasztásait, akkor megtörtént az, hogy jó néhány volt I-es munkacsoportba sorolt tevékenység nem minősülhetett speciális munkakörülmények között kifejtett tevékenységnek. Tehát azok a tevékenységek, amelyek különböző okokból nem nyerték el az említett minősítést, átkerültek egy más tevékenységi csoportba, a volt II-es munkacsoportba, amely 2001. április 1. után a különleges munkakörülmények között kifejtett tevékenység elnevezést kapta. Ez utóbbi a kevésbé nehéz és veszélyes munkaterületeket foglalta magába. Tehát ezzel még nem lett volna annyira baj. Ugyanis a törvényhozónak szuverén joga alapos, körültekintő mérlegelés után meghatározni, hogy 2001. április 1-jétől melyik tevékenység milyen minősítést kapjon. De az már nagy hiba volt, hogy az említett időpont előtti, a volt I-es munkacsoportban ledolgozott időszakot átminősítették, és az érintett személyek valamikori nyugdíjazásánál a korkedvezményre való jogosultságukat ne ennek megfelelően alkalmazzák, hanem a volt II-es munkacsoportra érvényes korkedvezmény szerint. A hibát a kormány sürgősségi rendelettel igyekezett kiigazítani, még mielőtt hatályba lépett volna a törvény, meghosszabbítva 5 évre a korkedvezményre való jogosultságot azok számára, akik 2001. április 1. előtt a volt I-es munkacsoportban tevékenykedtek. Természetesen a számításba vett tevékenységi idő csak az említett időpont előtti időszakra vonatkozott. 2006-ban egy újabb sürgősségi kormányrendelettel még meghosszabbították az említett jogok érvényesítésének lehetőségét, de a 2011-ben elfogadott új nyugdíjtörvény már megszüntette a jogot. Egy erős érv, amellett, hogy meg kellett volna tartani a szóban forgó korkedvezményt, az, hogy mindazok, akik a volt I-es munkacsoportba voltak besorolva, nagyobb társadalombiztosítási járulékot fizettek már akkor is, mint a II-es és III-as munkacsoportba besorolt személyek, nem beszélve arról, hogy visszamenőleges hatállyal a II-es munkacsoport szintjére minősítették vissza őket, ami a korkedvezményt illeti. Az új nyugdíjtörvény sajnos elég sok méltánytalanságot hozott a nyugdíjrendszer fenntarthatóságának megvalósítása címén.
– Ön sajtótájékoztatón jelentette be, hogy törvénymódosítást kezdeményeznek e méltánytalanság orvoslására. Milyen kedvezményben részesülnek az I-es munkacsoportban dolgozók a törvénymódosítás hatályba lépését követően?
– Máté András frakcióvezetővel elhatároztuk, hogy törvénytervezettel próbáljuk helyrehozni a volt I-es munkacsoportbelieket érintő hibát. És íme, kétévnyi hosszú és kínos várakozás után a parlament elfogadta a törvénytervezetet. Ez azt jelenti, hogy a szóban forgó jogfosztott kategória ezek után ugyanabban korkedvezményben részesül a 2001. április 1. előtti időszakért, mint a jelenlegi speciális munkakörülmények között tevékenykedő személyzet. Példaként említem meg, hogy a most elfogadott törvény szerint az, aki 2001 előtt 20 évig dolgozott a volt I-es munkacsoportban, 10 év korkedvezményben részesül. Az eddigi szabályozás szerint csupán 4 év lett volna a korkedvezmény. Tehát jelentős a különbség! A törvényt minden valószínűség szerint Románia elnöke is hamarosan aláírja, így hatályba léphet még az idén.
