Azt tartja a mondás, hogy ha beismered, hogy hazudtál, félig megbocsáttatik. Bizonyára erre gondolt a funkcióban lévő igazságügy-miniszter, aki a múlt héten a Legfelsőbb Bírói Tanács (CSM) ülésén kijelentette: hazudtam az Emberi Jogok Európai Bíróságán (CEDO).
Azt tartja a mondás, hogy ha beismered, hogy hazudtál, félig megbocsáttatik. Bizonyára erre gondolt a funkcióban lévő igazságügy-miniszter, aki a múlt héten a Legfelsőbb Bírói Tanács (CSM) ülésén kijelentette: hazudtam az Emberi Jogok Európai Bíróságán (CEDO). Azt mondta, azért hazudott szemrebbenés nélkül az európai testületben, ahonnan futószalagon érkeznek az elmarasztalások és a sok millió eurós büntetések Románia számára – amelyeket az adófizetők nyakába sóznak, hiszen az állami költségvetésből kell kártalanítani az igazságtalanul megrövidített panaszosokat –, mert ezzel újabb szankciót szeretett volna elkerülni. Még szerencse, hogy elmondta, különben valaki azt hihette volna, hogy szándékosan akarta félrevezetni a CEDO-t, a génjeiben van a hazudozás, és így akarta „kicselezni” az újabb szankciót. Egyébként ilyen vagy olyan szándékkal vagy érdekből a rendszerváltást követően nagyon sok hazai politikus – a kétarcú politika jegyében – számtalanszor csúsztatott különböző európai és nemzetközi fórumokon, kezdve az egymást követő, legmagasabb állami tisztséget birtoklóktól a kormányfőkig vagy a „sima” parlamenti képviselőkig.
Visszatérve az igazságügy-miniszterre, elismerte, hogy hazudott, de, mint mondta, jó szándékkal tette. Bizonyára úgy gondolta, kegyes hazugságot követett el.
De miről is van szó? Arról, hogy amikor a nyáron az Európai Emberjogi Bíróságon Guido Raimondi elnökkel a hazai börtönviszonyokról tárgyalt, azt állította, hogy Romániának kb. egymilliárd euró áll rendelkezésére hét börtön építésére. Amiről persze szó sem volt, ilyen célra egyetlen eurócent sem volt elkülönítve a költségvetésből.
Nagy baj, amikor valaki hazudik. Még nagyobb, ha azt egy állami hivatalosság teszi. Az pedig súlyosbító körülmény, hogy egy európai intézményt akart félrevezetni az állam nevében, hiszen Románia kormányának képviseletében járt a strasbourgi bíróságon.
Az, hogy beismerte, még nem jelenti, hogy fátylat boríthatunk rá. A beismerő nyilatkozatot miniszterként, hivatalos fórumon tette, és kamerák rögzítették. Meglehet, hatalmas nyomás nehezedett rá a CEDO részéről, és évi 80 millió eurós szankciót helyeztek kilátásba a hazai börtönviszonyok miatt. Ezt elkerülendő vezette félre az európai bíróságot a hét börtönről szóló mesével.
Egyébként nem ez az első és egyetlen hazugsága az igazságügy-miniszternek. Sok nyilatkozatát kérdőjelezték meg a magisztrátusok, és közgyűléseiken a tárcavezető menesztését követelték. Most valóban ez lenne a legsürgetőbb lépés a kormányfő részéről, utána következhetnének a szankciók. A kormányfő azonban egyelőre hallgat.
Ám egy bizonyos: hazugsággal nem lehet igazságot szolgáltatni, még kevésbé egy ország becsületét megmenteni.
