A házassági szerződésekről IV. rész

Mi történik a törvényes vagyonközösség rendszerével a  házasság valamilyen okból történő megszűnése esetén? Természetesen a vagyonközösségi rendszer „követi” a házasság sorsát ebben az értelemben, ha magát a házasságot abszolút semmisnek nyilvánítják, vagy relatíven megsemmisítik (a kettő mint már többször említettük az előző cikkekben, nem ugyanaz), valamint a házasságot felbontják vagy a házasság megszűnik. Természetesen abban az esetben is megszűnik a törvényes vagyonközösség rendszere, ha a házasfelek megváltoztatják ezt, és egy másik vagyonrendezési elvre térnek át. A törvényes vagyonközösségi rendszert a törvényes szimmetria alapján formailag ugyanúgy kell megszüntetni mint ahogy létrehozták, vagyis közös megegyezéssel, közjegyzői közhiteles okirattal. Abban az esetben viszont ha a feleknek nem sikerül közjegyző előtt kiegyezniük és a vagyonközösséget megszüntetni, a vagyonközösség bírói határozattal kerül rendezésre. A törvényes vagyonközösség érvényes minden ingó- és ingatlan vagyontárgyra valamint kötelezettségre egészen annak megszüntetéséig, tehát a közjegyzői vagy bírósági eljárás alatt álló házassági szerződés alatt szerzett javak, kötelezettségek is az illető vagyonrendezési rendszer rendelkezései alá esnek. Abban az esetben, ha a házasság és természetesen ennek folyományaképpen a törvényes vagyonközösség is az egyik fél halála okán szűnik meg, a vagyonközösség megszüntetése  a túlélő házastárs és az elhalálozott örökösei között történik meg. Ebben az esetben az elhalálozott fél kötelezettségei az örökségi részek arányában oszlanak meg az örökösök között (az más kérdés, hogy egy örökséget el lehet fogadni csak az aktívák arányában is, vagyis az örökölt tartozásokért is csak az örökölt javakkal kell felelni – természetesen ha léteznek ilyenek). A törvényes vagyonközösség fennállása alatt a házasfelek előre eloszthatják a közös javakat teljes mértékben vagy csak részben. Abban az esetben, ha a felek erről meg tudnak egyezni,  ez közjegyzői okirattal történik, ha viszont nem sikerül közös nevezőre jutni, a vagyon teljes vagy részleges elosztásához bírósági döntés szükséges. Az így elosztott javak saját vagyonnak minősülnek. A közös javak elosztása viszont nem szünteti meg a házasfelek közös és egyetemleges kötelezettségét azokkal a kötelezettségekkel szemben, melyeket valamelyikük vállalt a házasság szokásos költségeinek fedezésére, valamint a kiskorúak eltartása és nevelése érdekében. A törvényes vagyonközösségi rendszer csak a törvény által meghatározott esetekben és formában szűnik még, ehhez közjegyzői irat vagy bírósági határozat szükséges még akkor is, ha a felek minden vagyontárgyat elosztottak ezzel, mintegy „kiürítve” a vagyonközösséget. 

Mint már azt az előbbiekben jeleztük, létezik még két vagyonrendezési elv: a vagyonszeparációs rendszer valamint a közszerzeményi rendszer. A vagyonszeparációs rendszer lényege, hogy a házastársak tulajdonosai minden, a házasság előtt szerzett vagyontárgynak, illetve azon javaknak, amelyeket ugyan a házasság megkötése után szereztek meg, viszont csak az egyik házastárs neve  alatt (pl. egy adásvételi szerződésben csak az egyik házastárs szerződik/szerepel). A házassági szerződéses vagyonközösség (közszerzeményi rendszer) esetén a felek kiterjesztik vagy szűkítik az alapesetben és főszabályként alkalmazandó törvényes vagyonközösség elvét, a közös vagyonba sorolva olyan vagyon tárgyakat és adósságokat is, amelyek különben a saját vagyon kategóriába kerülnének (a vagyonközösség kiterjesztése) vagy ellenkezőleg, leszűkítve a törvényes vagyonközösségi rendszert bizonyos javakra.

A vagyonszeparációs rendszer választásakor a közjegyzőnek kötelessége  a saját  ingó javakról egy leltárt készíteni, függetlenül a javak szerzési módjától. Leltárt lehet készíteni azokról az ingó javakról is, amelyeket a vagyonszeparációs rendszer alatt szereztek meg  a felek. A leltárt minden esetben a csatolni kell a házassági szerződéshez, és ugyanazokba a köznyilvántartási rendszerekbe kell bejegyeztetni, mint magát a házassági szerződést (pl. cégjegyzék részvények, üzletrészek esetén). Leltár hiányában ellenkező bizonyítékig az ingó jószág fölötti tulajdonjogot a törvény a birtokló házastársnak tulajdonítja. Abban az esetben viszont, ha az illető jószág tulajdonjogát csak egy bizonyos formában megkötött vagy bejegyzett ügylettel lehet megszerezni, az illető ingó tárgy fölötti tulajdonjogot csak ezeket a törvényes követelményeket teljesítő irattal lehet igazolni. Az a házastárs, aki a vagyonszeparáció alatt a másik fél saját javait használja annak ellenkezése nélkül, haszonélvezőnek minősül a haszonélvezőre vonatkozó kötelezettségekkel (pl. ennek értelmében a használt ingatlan jogi gyümölcseit vissza kell szolgáltassa a tulajdonosnak, de csak azokat, amelyek a visszaszolgáltatási kérés pillanatában léteznek). Abban az esetben, ha egyik házastárs javakat szerzett a vagyonszeparáció ideje alatt a másik fél javait felhasználva, annak beleegyezése nélkül, ez utóbbi félnek választása van az engedélye nélkül felhasznált javak arányában a megszerzett tárgy fölötti tulajdonjogot vindikálni vagy kártérítési igényt érvényesíteni a másik házastárs ellen. A következő részben folytatjuk a vagyonszeparációs és a közszerzeményi rendszer ismertetését.

Gogolák H. Csongor ügyvéd

office@gogolak.ro