A házassági szerződésekről (1. rész)
A hollywoodi filmekből jól ismert házassági szerződések intézményét a 2011-ben életbe lépett Új polgári törvénykönyv vezette be a román jogrendszerbe, eleget téve egy általánosan kifejezett igénynek, mely szerint a házastársak házasság előtt vagy házasság alatt szerzett javai tulajdonjogának rendezéséhez szükséges egy flexibilisebb jogi eszközrendszer bevezetése.
A hollywoodi filmekből jól ismert házassági szerződések intézményét a 2011-ben életbe lépett Új polgári törvénykönyv vezette be a román jogrendszerbe, eleget téve egy általánosan kifejezett igénynek, mely szerint a házastársak házasság előtt vagy házasság alatt szerzett javai tulajdonjogának rendezéséhez szükséges egy flexibilisebb jogi eszközrendszer bevezetése. Az addig érvényes házassági vagyonrendszer csak egy – nagyon merev – rendszert ismert, a házassági törvényes vagyonközösség elvét. Ennek lényege dióhéjban az, hogy a házastársak házasság előtt szerzett javai saját vagyonnak minősültek, a házasság alatt szerzett javai pedig – egyes kivételektől eltekintve – a törvény erejénél fogva oszthatatlan közös vagyonnak. Válás esetén a törvény relatívan vélelmezte, hogy a házasság alatt szerzett vagyon megszerzéséhez a házastársak egyenlő részben járultak hozzá, ettől viszont el lehetett térni közös megegyezéssel, vagy annak hiányában bírósági ítélettel bizonyítva például, hogy bizonyos vagy az összes vagyontárgy megszerzéséhez egyik fél nagyobb-, vagy akár teljes mértékben járult hozzá. Mivel a házasság alatt normális esetben senki nem gondol arra, hogy majd válás esetén hogyan bizonyítja a vagyontárgyak megszerzéséhez való házastársi hozzájárulások mértékét és arányát, ezért a gyakorlatban a vagyonmegosztási peres eljárások, a bizonyítás nehézsége miatt, a hirtelen megjelent, addig ismeretlen, mindenről tudni látszó tanúkkal, nagy megpróbáltatást jelent minden peres fél számára, sokszor büntetőügyi feljelentésekkel fűszerezve. Habár jogilag a vagyonmegosztás egyszerű per, a gyakorlatban a fentebb említett okok miatt sokszor nagyon bonyolulttá és megterhelővé válik.
Az Új polgári törvénykönyv folytatta a törvényes vagyonközösség hagyományát, azt meghagyva és főszabályként alkalmazva viszont kibővítette két új házastársi vagyonrendezési elvvel, a házastársi vagyonszeparáció elvével (magyar jogi terminológia szerint vagyonelkülönítő rendszer), valamint a házastársi szerződéses – tehát nem törvényes – vagyonközösség elvével (magyar jogi terminológia szerint közszerzeményi rendszer). A vagyonszeparációs rendszer lényege, hogy a házastársak tulajdonosai minden, a házasság előtt szerzett vagyontárgynak, illetve azon javaknak, amelyeket ugyan a házasság megkötése után szereztek meg, viszont csak az egyik házastárs neve alatt (pl. egy adásvételi szerződésben csak az egyik házastárs szerepel). A házassági szerződéses vagyonközösség (közszerzeményi rendszer) esetén a felek kiterjesztik vagy szűkítik az alapesetben és főszabályként alkalmazandó törvényes vagyonközösség elvét, a közös vagyonba sorolva olyan vagyontárgyakat és adósságokat is, amelyek különben a saját vagyon kategóriába kerülnének (a vagyonközösség kiterjesztése) vagy ellenkezőleg, leszűkítve a törvényes vagyonközösségi rendszert bizonyos javakra. A későbbiekben részletesebben leírjuk a három rendszert.
Ugyanitt kell szólni arról a közszájon forgó, de téves elképzelésről, miszerint a házastársak vagy akár az élettársak saját javai 5 év együttélés után közössé válnak. Ilyen törvényes kitétel a román jogrendszerben jelenleg nincs, viszont volt és van a magyar jogrendszerben – habár nem teljesen ebben a formában –, valószínűleg a két ország közötti „szorosabb” kapcsolat az oka annak, hogy sokan „implementálták” ezt az elvet az itthoni jogrendszerbe. A magyar jogrendszerben is ez a kitétel csak a mindennapi közös életvitelt szolgáló, szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgyakra vonatkozik.
Technikailag a három rendszer között a választás házassági szerződéssel történik. Ennek hiányában, mint már említettük, az újonnan megkötött házasságra a törvényes vagyonközösség elve az irányadó, vagyis „minden marad a régiben”, és a házassági vagyonközösség ugyanúgy kerül szabályozásra, mint a régi román polgári törvénykönyvben. A házassági szerződést abszolút semmisség szankciója mellett közjegyző előtt közös megegyezéssel kell megkötniük a feleknek, személyesen vagy közjegyzői felhatalmazással rendelkező meghatalmazotton keresztül. A felhatalmazás tartalmát a törvény előre meghatározza. A házassági szerződést a házasság előtt is meg lehet kötni, ebben az esetben a szerződés a házasság megkötésének pillanatától lép érvénybe. A házasság alatt megkötött házassági szerződés a felek által megállapított időponttól érvényes, ennek hiányában a szerződése megkötésének dátumától. A házassági szerződés tárgya az alkalmazandó vagyonrendezési elv megválasztása. A feleknek nincsen abszolút szabadsága a szerződés megkötésében, a szerződéses szabadságot csak a törvény által, az illető vagyonrendezési elvre vonatkozó keretek között gyakorolhatják, ellenkező esetben a szerződés semmissé válik. A szerződés nem érintheti a házastársak egyenlőségének elvét, a kiskorú nevelésére vonatkozó szabályokat, illetve a törvényes öröklésre vonatkozó szabályokat. A házassági szerződést a házassági szerződések országos közjegyzői regiszterébe kell iktatni, illetve a hitelesítő közjegyzőnek kötelessége a szerződést az illetékes anyakönyvi hivatalnak megküldeni a házassági bizonyítványra való felvezetés céljából. Harmadik személlyel szemben a házassági szerződés csak a regiszterbe való iktatás pillanatától érvényesíthető. Speciális esetekben a házassági szerződést a vagyontárgyaktól függően meg kell küldeni az illetékes földhivatalnak (ingatlan esetén), vagy a cégbíróságnak is (gazdasági társaság esetén), vagy más köznyilvántartási regiszternek. Ezekben az esetekben a házassági szerződés harmadik személlyel szemben csak a fenti speciális regiszterekbe történő bejegyzés után érvényesíthető.
(Folytatjuk)
Gogolák H. Csongor ügyvéd
office@gogolak.ro
