A harmincezredik néző a 2014/2015-ös évadban
A Tompa Miklós Társulat 2014/2015-ös évadának harmincezredik nézője a magyar költészet napja alkalmával tartott Kovács András Ferenc József Attila-, Babérkoszorú és Kossuth-díjas költő által bemutatott A költő színháza című előadásra váltott jegyet.
A Tompa Miklós Társulat 2014/2015-ös évadának harmincezredik nézője a magyar költészet napja alkalmával tartott Kovács András Ferenc József Attila-, Babérkoszorú és Kossuth-díjas költő által bemutatott A költő színháza című előadásra váltott jegyet.
A kerek szám önmagában is figyelemre méltó, de nagysága – 30.000! – arra enged következtetni, hogy Marosvásárhelyen kedvelik a színházat, a város lakossága bizalommal fordul Thália hajléka felé. Ezt hangsúlyozták a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezetői: Gáspárik Attila vezérigazgató és Keresztes Attila művészeti igazgató, akik az előadóestet megelőző pillanatokban köszöntötték a harmincezredik jegyvásárlót. A megünnepelt néző jutalma egy festmény, a több tárlatot is maga mögött tudó, tehát képzőművészként is elismert Kiss Bora színművésznő alkotása, egy oklevél és egy palack pezsgő volt, amit a díjazott a közönség tapsa kíséretében vehetett át.
Az előadás szünetében rövid bemutatkozásra kértük az ünnepelt nézőt.
– Szeretettel gratulálunk évadunk 30.000. nézőjének. Megkérjük szépen, hogy a közönségünk oszlopos tagjaként szíveskedjék bemutatkozni.
– Dr. Szőnyi Judit vagyok, orvos, 1946-tól marosvásárhelyi lakos.
– Akkor a színházunkkal egyidős tetszik lenni…
– Nem pontosan. Magyarországon születtem, később kerültem ide. Egyébként Erkel Ferencnek vagyok az ükunokája.
– Akkor nem véletlen a művészetek, a művelődés iránti érdeklődése…
– Általában nagyon kultúraszerető ember vagyok, dacára annak, hogy orvos lettem. Ám az orvosok általában szeretik a zenét, a képzőművészetet. A származásom is erre predesztinál.
– Mióta tetszik színházba járni?
– Amióta csak az eszem tudom.
– Netán tetszik emlékezni az első színházi élményére?
– Nem, nem emlékszem. Rég volt… a 76. évemet taposom, én is nagyon régi vagyok már. De szeretem a színházat, szeretem a szépet, szeretek mindent, ami nekem örömet okoz, és a színház is örömet okoz. Minden évben bérletet veszek a színházba, kisterembe, nagyterembe, a Kultúrpalotába, a szimfonikus zenekar előadásaira. Kiállításokra járok satöbbi… A lányom is képzőművész. Harminc évvel ezelőtt, érettségi után rögtön kiment Németországba. Ott végezte az egyetemet. Az a fő foglalkozása, hogy kiállít. Nemrég tért vissza Londonból, ahol egy nemzetközi kiállításon vett részt két munkával. Hetven körül van azoknak a tárlatoknak a száma, amelyeken kiállított, New Yorkban, Prágában, Szentpéter-várott és Németország több városában.
– Ám a jelek szerint a költészetet is tetszik szeretni, mert ma éppen a magyar költészet napján találkozunk.
– Nagyon szeretem. Éppen most adtam vissza azt a jegyet, ami a Double bind előadásra szólt, mert azt megnézem máskor, hogy erre, A költő színházára jöhessek.
– Megelégedéssel nyugtázhatjuk tehát, hogy jó helyre ment a díj. Gratulálunk hozzá!
– A sors akarta így, hogy én nyerjek. Egyébként szerencsés vagyok. Már többször nyertem életemben. Például már kétszer nyertem autót, még a múlt rendszerben, takarékbetétkönyvvel. És ennek a díjnak is nagyon örülök. Köszönöm szépen, nagyon kedves és nagyon szép gesztus!
Kérdezett: Kiss Éva Evelyn pr-titkár
