Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
A Lazarenum Alapítvány által működtetett Lídia gyermekotthon fennállásának harmincadik évfordulóját ünnepelték decemberben a marosvásárhelyi Vártemplomban. A három évtized alatt sok nehéz sorsú gyereknek egyengették az útját, ma is több mint tíz kiskorúról gondoskodnak, próbálnak lehetőséget biztosítani számukra a fejlődésre, tanulásra, azaz egy jobb életre. Az évforduló apropóján Adorján István lelkipásztorral, a marosvásárhelyi Lídia gyermekotthon igazgatójával beszélgettünk.
A Vártemplomi Református Egyházközség diakóniai szolgálatának részeként működő Lazarenum Alapítvány keresztény nonprofit szervezet 1991-ben jött létre, majd az alapítvány 1993-ban alapította meg a Lídia Gyermekotthont, skót, észak-ír, holland és angol humanitárius szeretetszolgálatok támogatásával. A cél akkor is és most is a szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek nevelése, gondozása, taníttatása, önálló életre való felkészítése. Egy olyan, érzelmi biztonságot nyújtó, családias légkört kívántak teremteni számukra, amit az elfogadás és a megértés jellemez, ahol elsajátíthatják a mindennapi életben szükséges erkölcsi értékeket, illetve arra törekednek, hogy az otthonból való kikerülést követően a fiataloknak esélyük legyen munkába állni és helytállni a munkaerőpiacon.
A gyermekek jogi helyzetének függvényében az intézmény kétféle szolgáltatást biztosít: egyrészt 1993-tól család típusú gyermekotthonként üzemel a gyermekvédelmi rendszerbe kerülő kiskorúak számára, másrészt pedig 2014-től szociális bentlakásként is azon gyermekek számára, akiknek a családi környezetben nem adatik meg vagy korlátozott a továbbtanulási lehetőség.
A marosvásárhelyi Eminescu utcában lévő intézmény 20 férőhelyes, a gyerekek befogadását 7 évestől 18 éves korig, továbbtanulás esetén pedig 26 éves korig vállalja fel. A rendszerből való távozáskor pedig, utánkövetési programja keretében, támogatja a családba vagy a társadalomba való beilleszkedést.
Az elmúlt időszakban nagyon sok gond adódott a gyerekek beiskoláztatása terén, ugyanis egyesek óriási lemaradásokkal érkeznek, ugyanakkor viselkedési problémákkal is küszködnek. Életkoruk és viselkedésük miatt sok esetben nem fogadják őket a normál iskolákban, így néhányan speciális iskolába kerülnek. Viszont vannak olyan gyerekek is, akik szaklíceumba járnak, és nagyon ügyesen teljesítenek.
A gyerekek különböző programokon vesznek részt a Philothea klubnál, pszichológus is foglalkozik velük, a nevelők pedig segítenek nekik a házi feladatokban, a tanulásban. Emellett sporttevékenységekre járnak, a kisebb gyerekek számára beszédfejlesztési foglalkozásokat biztosítanak, a nyári vakációkban pedig táborokban vesznek részt – derül ki a harmincadik évforduló alkalmából összeállított beszámolóból, amit Rozsnyai Renáta, az intézmény szociális referense állított össze.
Jelenleg 13 gyerekről gondoskodnak a marosvásárhelyi Lídia otthonban, 7 éves kortól fogadják őket, de van hatéves is, mivel az intézményben nevelkedik a testvér. Az otthonban élő gyerekek nehéz sorsú családokból származnak, a szülők nem tudnak gondoskodni róluk, így a gyermekvédelmi igazgatóság kiemeli őket a családból, bekerülnek az állami rendszerbe és onnan az otthonba, ha éppen van szabad hely – tudtuk meg Adorján Istvántól, az intézmény igazgatójától.
Mint mondta, sajnos az utóbbi években azt tapasztalják, hogy egyre rosszabb körülmények közül és rosszabb állapotban lévő, komoly lemaradásokkal küszködő gyerekek kerülnek hozzájuk, akiknek nagyon nehéz beilleszkedni a közösségbe. Akadt gyerek, aki hétévesen került be, de a mai napig nagyon nehezen kommunikál. Hasonlóképpen került hozzájuk 11 éves gyerek úgy, hogy a motorikus készségei teljesen fejletlenek voltak, egy számot sem tudott leírni, nem tudta megfogni a ceruzát, nem ismerte a színeket, a napokat, kezdetben meg sem szólalt. Mostanra azonban nagyon sokat fejlődött, ügyesen halad minden téren.
– Láttuk rajta, hogy képes lenne sokkal többre, ezért arra törekedtem, hogy vegyék be a nulladik osztályba, hogy legyen esélye tiszta lappal kezdeni, azaz a tanulásban az alapokat elsajátítani. Sajnos gyakran okoz számunkra nehézséget, hogy ha 4-5 évvel meghaladja a gyerek kora az adott korosztályt, ugyanis akkor már nem veszik be a normál iskolába, csak a Második esély című programba – mutatott rá az igazgató, aki a családi hátterek kapcsán mesélt harmincas évei elején járó anyukáról, akinek hét gyereke van, egyetlen szobában élnek, és semmijük nincs. Ebből a környezetből került hozzájuk egy fiúcska, aki igen okos, értelmes, a tanító nénije ma már folyamatosan dicséri, de amikor megérkezett, azt sem tudta, mi az, hogy szekrény.
– Nemrég még azt mondtam volna, hogy az itt nevelkedő gyerekek mintegy nyolcvan százalékának sikerül beilleszkednie a társadalomba, de most már lehet, hogy nem merném ezt kijelenteni. Mi a lehetőséget megadjuk nekik, de rajtuk is múlik, hogy élnek-e vele. Ez a gyerektől függ, hiszen hozzáállás kérdése is, hogy sikerül-e helytállni az iskolában. Ha továbbtanulnak, 26 éves korukig maradhatnak az otthonban, de alig öt százalékuk jut el a felsőoktatásig – tette hozzá Adorján István, aki sikertörténetekről is beszámolt, van náluk nevelkedett fiatal, aki pedagógiát végez, olyan is, aki Angliában rendőrként dolgozik, illetve aki helyi nagy cégnél szakemberként áll helyt.
Az otthon fenntartása kapcsán Adorján István elmondta, a megyei gyermekvédelmi igazgatóságon keresztül tíz gyerek után kapnak állami támogatást, ami mintegy hetven százalékban fedezi a havi kiadásokat.
Havonta tízezer euróra van szükség ahhoz, hogy fenntartsák az otthont, az áramfogyasztási költségek óriásiak, ezért szeretnének napelemeket szerelni, ebben pedig egyik visszatérő támogatójuk, a Fomco cég segítségére számítanak, amely évekkel ezelőtt az intézmény számára a fűtési rendszert is biztosította. A havi költségek, azaz a tízezer euró mintegy hetven százalékát fedezi az állami támogatás, a hiányzó harmincat pedig támogatók révén próbálják megszerezni. Vannak támogatóik, de számuk nagyon lecsökkent. Az ukrajnai háború kitörésével jelentősen megcsappantak a támogatások, mindenki arra hivatkozik, hogy Ukrajnában most nagyobb szükség van a segítségre.
– Jelenleg is vannak külföldi támogatóink, akik anyagilag, illetve nem romlandó élelmiszerekkel segítenek bennünket, illetve örömünkre szolgál, hogy számos helyi cég is mellettünk áll. Nagyon hálásak vagyunk az Ortoprofil cégnek, amely ötezer lejjel támogatott, a Fomcóra is mindig számíthatunk, a PomaDent fogorvosi rendelőre szintén, a mezőpaniti Therézia a tejtermékeket biztosítja számunkra, a Genesis és a Timko pékségek pedig a kenyeret. Megjelentek magánszemélyek is, akik bejönnek és segítenek, ugyanakkor az idén több egyház is élelmiszercsomagokkal támogatott minket, amit ezúton is szeretnénk megköszönni – adott hangot hálájuknak a gyermekotthon vezetője, majd hozzátette, köszönettel tartoznak Fülöp Ilonának, a Lazarenum Alapítvány vezetőjének a támaszáért, ő gondoskodott arról is, hogy a 30. évforduló alkalmából szervezett ünnepségen az otthonban nevelkedő gyerekek ünnepi öltözékben jelenhessenek meg.