Hangverseny tapssal fűszerezve

• 2022-11-28 15:27:19

• Csíky Csaba

1870 karácsonyán Cosima, Wagner felesége, Liszt Ferenc lánya zenére kelt. „Ahogy felébredtem, a fülembe hangok szűrődtek, egyre hangosabban és hangosabban. Már tudtam, hogy nem álmodom: a zene szólt, mégpedig micsoda zene! Aztán vége szakadt, és Richard lépett a szobába a gyerekekkel, és átadta a születésnapi ajándékomat, a szimfonikus költeménynek a kottáját. Könnyeztem, és velem könnyezett mindenki a házban. Richard a lépcsőn ülve hangszerelte a zenét, azt hiszem, ezzel szentelte fel a tribscheni villánkat” – írja Cosima.

A Zürichi Művészeti Egyetem együttműködésével szervezett hangverseny karácsonyi hangulatban indított gyönyörű Wagner (Sigrfried-Idyll) muzsikával, Marc Kissoczy svájci karmester beintésére. Kissoczy végtelenül szerény és végtelenül muzikális. Az első mozdulatain látszik, hogy az ad hoc zenekar ura és együtt lélegző irányítója remek művészi koncepcióval bíró zseniális muzsikus. Nem az ő hibája, hogy a nézőtéren ülő hallgatóságnak fogalma sincs a zenehallgatás minimumáról. Mi is történt? Valakik beszerveztek egy elég nagy hallgatóságot (vagy maguktól jöttek?), akik – felteszem – eddig nem is hallottak zeneoktatásról, zenetörténelemről, zeneművekről; szépen felöltözött fiatalok és középkorúak, akik még a műsorfüzetből sem tájékozódtak, annyit tudtak csak, hogy ha a karmester leinti a zenekart, lehet tapsolni. Hát így ment tönkre Hexin Zhang előadásában Reinecke Fuvolaversenye, bár itt a mű maga sem éppen a tökély, és Minju Kim előadásában Rossini Fagottversenye. (Szerencsére jó pár éve hallhattuk a művet nagyon jó előadásban Ana Docolintól.) A koreai művésznő pl. a harmadik tételt teljesen indokolatlanul kezdte el, az indulattól idegesen.

De ha a vége jó, minden jó. Reméljük, hogy a zürichiek is törlik a rossz álmokat. Bár ez nem mindig sikerül.