Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Abból is érezni a tavasz közeledtét, hogy ismét kirügyezett Marosvásárhelyen a melegvíz-cirkusz. A tegnapi önkormányzati ülést pár napos helyi pofonosztogatás előzte meg, a „mindig más a hibás” címszó alatt. Holott a fogyasztót leginkább nem az érdekli, hogy a helyi önkormányzat politikai és egyéb érdekcsoportjai hogyan igyekeznek egymást – és az alpári hangnemek révén magukat is – lejáratni, hanem az, hogy a város távfűtött övezetében idén nyáron is a lavórban való fürdés lesz-e a divat, vagy folyik-e majd meleg víz a csapból.
Az utóbbi években látottak alapján a döntéshozók kisebb gondja is nagyobb a fogyasztók elégedettségénél. Már azé a kevés fogyasztóé, aki még maradt, de attól függetlenül, hogy ez a réteg most elég vékony, a távfűtés kérdése hosszabb távon azok számára is érdekes lehet még, akik most saját szakállra boldogulnak. Ehhez viszont egy tisztességes minőségű, tisztességes áron mért szolgáltatás lenne szükséges. Elvileg azért tartjuk az adóinkból az önkormányzatot, hogy ezt biztosítsa. És azt sincs esze ágában sem elárulni egyelőre, hogy erre egyáltalán komoly szándéka van-e valamikor. Le kéne már egyszer tegyék azt a bizonyos garast a városatyák, és ne mesékkel etessék a fogyasztót, ideiglenesből átmeneti, látszatmegoldásokkal.
Világos, hogy a minőségi szolgáltatáshoz komoly befektetés kell, de erre külső beruházó ilyen önkormányzati hozzáállással aligha valószínű. Mert ki lenne hajlandó egy olyan városban távfűtésbe befektetni, ahol az önkormányzat a saját intézményeinek számláit is sokszor csak vatikáni valutában törleszti? Helyi vagy kormánypénzből pedig az utóbbi húsz év a bizonyítéka, hogy nemhogy fejleszteni, szinten tartani is alig képesek egy olyan közszolgáltatást, aminek a végzésére amúgy törvény kötelezi a várost.
Ami meg a felelősségeket illeti, a több felvonásos tanácsi nyilatkozatpárbajok helyett az is elegendő lenne, ha leporolnák azt a bizonyos jelentést, amely még az előző törvényhozási ciklusban került a kormányfői ellenőrző apparátus elé, és nekilátnának egy alapos vizsgálatnak. Három másik helyi közszolgáltatás esetében már egy tanácsi vizsgálóbizottsággal végeztek átvilágítást, a jelentés már az ügyészségen van. A távhőrendszer szétverésének ügyében nem sürgős a tisztázás?