Hangot visz a víz

Gazdag programmal, ígéretes koncertekkel, napközbeni tevékenységek sorozatával várta látogatóit az idei, immár negyedik alkalommal megszervezett Tóparty, avagy fiERD Tábor. A Bözödi-tó partján rendezett négynapos fesztivál szerda este nulladik napi partival vette kezdetét, e sorok írója csütörtök déltől sündörgött odakint.

Fotó: Böjthe Emőke

Gazdag programmal, ígéretes koncertekkel, napközbeni tevékenységek sorozatával várta látogatóit az idei, immár negyedik alkalommal megszervezett Tóparty, avagy fiERD Tábor. A Bözödi-tó partján rendezett négynapos fesztivál szerda este nulladik napi partival vette kezdetét, e sorok írója csütörtök déltől sündörgött odakint. Aznap délután még üres volt a Lecsó és Művészsátor, így este a pár száz fős bulizó a Rock Stage nevű nagyszínpad felé vette az irányt, ahol Homonyik Sándor és együttese lépett fel. A régi slágereiben magára találó énekes hangulatos koncertjét a magyarországi X-Faktor tehetségkutatóban tavaly feltűnő Rocktenors bulija követte. A háromtagú formáció emlékezetes show-val köszöntötte erdélyi közönségét, egyedi rockfeldolgozásokkal és saját dalokkal is belopta magát a publikum szívébe, ugyanakkor nagy mínusz a saját együttes hiánya. Hiába a jó hangulat és a magas fokú énektudás, ha a muzsika lejátszóról pörög, a hitelesség odavész. Persze, mindez a partizó közönséget kevésbé zavarta. Olyannyira, hogy a buli a hosszúra nyúlt színpadszerelés alatt a Colosseum Tent nevű diszkósátorban elkezdődő Random Partyn, majd Huli Buliban folytatódott, így az est sorrendben utolsó nagyszínpadi fellépőjét, a magyarországi Patriótát már csak maroknyi résztvevő követte.

Péntek délelőtt a napsütötte sátrakból korán feltápászkodók nagy többsége a Bözödi-tóban múlatta az időt, majd a tábor területén lévő kajáldához támolygott, és ha már ott volt, felmászott a domboldal felső felében felhúzott Lecsó Sátorhoz is. Itt gitárdélután, majd a Kamaszok ifjúsági színjátszó csoport igen érdekesnek bizonyuló improvizációs gyakorlatsorozata fogadta, és a színház ezzel nem ért véget: a csíkszeredai Open Stage Székely-lend humortársulat két tagja, Kozma Attila és Lung László Zsolt hozta a formáját, lendületes, slágerparódiákkal gazdagított produkciójuk során heveny közönségi felrö-hejekben sem volt hiány. A nagyszínpadon ezalatt már folyt a hangpróba: a Magyarországról érkezett Queen Unplugged Project tagjai próbáltak, koncertjük a Tóparty egyik legnagyobb eseménye volt. A teljesen megérdemelten Európa-szerte ismert kvartett a Queen dalait adja elő egyedi, unplugged-fel-dolgozásokban, amolyan tábortűz melletti stílben, szakmai szempontból kifogástalanul. A dalok közé belopott Louis Armstrong-átdolgozás tovább növelte az elismerő bólintások félkörívét, a show végére pedig hatalmas buli kerekedett, lelkesen éneklő közönséggel. Igazi csemege, ínyenc füleknek való. Az őket követő délvidéki Nevergreen a magyar metálkultúra egyik alappillérévé vált az elmúlt évtizedek során, bözödi koncertjük nem hagyta hidegen a szép számban bulizó publikumot. A nagyszínpadi estet a magyarországi Tűzmadár zárta, a parti azonban a Lecsó Sátorban folytatódott, ahol a marosvásárhelyi Cover és Detox együttesek mozgatták meg a fejeket. A Colosseum Tent közönsége napközben (és egész hétvégén) előadások sorozatát hallgathatta, a hajnalig tartó bulin pedig különböző lemezlovasok szórakoztatták a résztvevőket.

Szombaton déltől művészetis diákokkal együtt vethette magát a festészet rejtelmeibe az érdeklődő műkedvelő a Lecsó Sátor mögötti területen, az esti koncertek művészsátorbeli sorát a marosvásárhelyi Weirdfish együttes nyitotta. A Pixies nevű grunge-legenda dalait játszó feldolgozás-zenekar muzsikája eleinte szokatlan volt a más zenéken edződő közönségnek, a hangulatos koncert második felére azonban jó kis buli kerekedett, a nagyszínpadi koncertek méltó előmelegítéseként. Igaz, az ott először fellépő End of Paradise műsorára még kevesen voltak kíváncsiak, a marosvásárhelyi Virus dallamos heavy metal muzsikája viszont megugráltatta a mélyen tiszteltet. Az őket követő legenda, a Pokolgép koncertjére igencsak benépesedett a küzdőtér. Egyrészt három generáció, másrészt a legkülönbözőbb zenei stíleket kedvelő egyének halmaza várta (igencsak hangosan) a magyar metálmuzsika egyik alapítójának műsorát, az idei fiERD – mint az bebizonyosodott – talán legnagyobb bulija előtt. Sokszor láttuk a Pokolgépet sok felállásban, de a szombati koncert az egyik legfrenetikusabb erdélyi Gép-buli volt. Szebb napokat idéző tombolás, pogó és szeretet fogadta a kirobbanó energiában lévő, hamarosan új lemezt megjelentető együttest, a ráadásként akusztikus gitáron eljátszott Himnusz alatt pedig több ezer toroktól zengtek a bözödi dombok. Az estet a Magyarországon nemrég alakult, de az Év Zenekara címet már elnyerő Leander Rising zárta. Az egyszemélyes projektből Youtube-on szerzett hihetetlen népszerűséggel zenekarrá váló banda első erdélyi koncertjén szép kis tombolás kerekedett, a rendkívül technikás, kategorizálhatatlanul egyedi (klasszikus zenétől a blues-on át a hardcore-ig) muzsikát játszó együttes dalait kívülről fújta a közönség. Amelynek igencsak közvetlen tagjai még hosszú ideig csevegtek a rajongókkal. Utóbbi amúgy jellemző volt az idei fiERD-re: mind Homonyik Sándor, mind a Rocktenors több napig maradt, elvegyült a tömegben, láthatóan jól érezte magát a vasárnap záruló Tópartyn. Az utolsó napon többek között a Captivus, a Bronx és a Kövérgép lépett fel a Lecsó Sátorban, az idei tábor hétfő hajnaltájt ért véget.

Kellemes napokat töltöttünk a tóparton. Jó koncertek sorozata, családias hangulat, szép táj és fürdési lehetőség állt a mérleg egyik serpenyőjében (hozzátéve: a szervezők nem feledkeztek meg Bözödújfalu tragédiájáról sem: a tábor honlapján olvasható a tó keletkezésének története). A másikban a sürgősen javítandó logisztika, amely sokakat elriasztott a többnapi táborozástól: kevés ökovécé, röhejes zuhanyzó, a tábor területén a lángosos nénin kívül csak egy cég árult meleg ételt, szűkös italkínálat (vagy sört ittál, vagy töményet – borosok, fröccsözők rémálma), valamint a Colosseum Tent és a sátortábor közötti saccperkábé húsz méteres távolság (mire elaludtál, felkelt a nap, amely árnyék híján egész nap hevítette a sátrat – aki érti, tudja…), illetve a sátortábor elkerítetlensége (bárki szabadon kószálhatott ott, karszalag nélkül is). Ha a költségvetésből jövőre futja: inkább kevesebb zenekar, de átgondoltabb szervezés, kevesebb programcsúszás és nagyobb rend. És akkor még jobban érzi majd magát Bözödön a több ezer látogató.