Gyorsan halad a Titanic katasztrófáját előidéző grönlandi gleccser
A grönlandi Jakobshavn gleccser, amelyből a feltételezések szerint kialakult az Atlanti-óceánban a Titanic katasztrófáját előidéző jéghegy, négyszer olyan gyorsan halad a tenger felé, mint az 1990-es években – állapították meg a seattle-i Washington Egyetem kutatói.
A grönlandi Jakobshavn gleccser, amelyből a feltételezések szerint kialakult az Atlanti-óceánban a Titanic katasztrófáját előidéző jéghegy, négyszer olyan gyorsan halad a tenger felé, mint az 1990-es években – állapították meg a seattle-i Washington Egyetem kutatói.
Ez a leggyorsabb gleccser a világon; a múlt év nyarán készített műholdas mérések kimutatták, hogy naponta 46 métert, évente mintegy 17 kilométert halad előre a tenger felé. (A Science tudományos folyóiratban 2008-ban megjelent amerikai tanulmányban a szakemberek arról írtak, hogy a gleccser 20-30 métert halad előre naponta a tenger felé.) Évente 35 milliárd tonnányi jég törik le róla a nyílt óceánba.
A szakemberek szerint ez a gyors előrenyomulás a szárazföldről a tengerbe példa nélküli, soha egyetlen grönlandi, észak- vagy déli-sarki gleccsernél vagy jégfolyónál nem tapasztaltak ilyet. A Grönland délnyugati részén húzódó gleccser egyre több és több jeget zúdít az óceánba. „Tudjuk, hogy 2000 és 2010 között csak ez a gleccser magában átlag egy milliméterrel növelte meg a tengerszintet” – idézte Ian Jouhint, a Jakobshavn gleccserről a The Cryosphere című online folyóiratban közzétett tanulmány szerzőjét a The Independent című brit napilap. Ha tovább gyorsul haladása, a következő évtizedben még nagyobb mértékben emeli meg a tengerszintet – tette hozzá a kutató.
Minél gyorsabban nyomul a jégtakaró a szárazföldről a tengerbe, annál gyakrabban válnak le róla jéghegyek. A Jakobshavn gleccser a grönlandi jégtakaró mintegy 6,5 százalékát teszi ki, és a Grönland térségében lévő jéghegyek 10 százalékának a kialakulásáért felelős.
Számos tényező felelős a gleccser egyre gyorsuló haladásáért: a gleccser vékonyodása és visszahúzódása a jégmezők belsejében, az emelkedő regionális földfelszín feletti hőmérséklet és a grönlandi jégmező növekvő olvadása a nyári hónapokban.
