Górcső alatt a választott magyar képviselők

Új projektet indított el a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO), amelynek lényege, hogy az elkövetkező egy-két évben figyelemmel kísérik, hogy a magyar kisebbséget képviselő helyi, illetve megyei tanácsosok, parlamenti képviselők milyen konkrét lépéseket tesznek a nyelvi jogérvényesítés érdekében, majd háromhavonta jelentésben számolnak be a tapasztaltakról – jelentette be tegnapi sajtótájékoztatóján Szigeti Enikő, a CEMO igazgatója. 

– Bár a jogi környezet 2001 óta kedvezően alakult, a mindennapi gyakorlatban a magyar közéleti szereplők nem tesznek konkrét lépéseket anyanyelvi jogaink érvényesítése érdekében. A helyi tanácsosok számára 11 éve adott a lehetőség. Ugyanez a helyzet a megyei képviselő-testületnél is. A Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának romániai alkalmazásáról szóló időszakos jelentéshez kapcsolódó CEMO-árnyékjelentés leadása után szervezetünk meghívására Marosvásárhelyre látogatott az Európa Tanács Szakértői Bizottsága, és a fő kérdésük az volt, beszélnek-e magyarul a tanácsban. Az akkori alpolgármester arra hivatkozott, azért nem, mert túl hosszú lenne, és rosszak a fordítók. Hát miért nem vesznek fel jó fordítókat? – tette fel a kérdést Szigeti Enikő, aki szerint az elmúlt huszonhárom év során kevés olyan városi tanácsi határozat született, amely a nyelvi jogok érvényesítését célozza és ha született is, azt nemigen alkalmazták. A parlamenti képviselőkről szólva a CEMO vezetője elmondta, a nyelvi jogok érdekében alig történnek interpellációk, természetesen vannak kivételek, pozitív példaként említette Kerekes Károlyt, aki az egészségügyben alkalmazott kétnyelvűség szükségessége mellett foglalt állást, valamint Markó Attilát.

A CEMO novemberben indított Kétnyelvűség a Közéletben Monitoring Program elnevezésű projektje keretében a szervezet képviselői részt vesznek a városi és megyei tanácsüléseken, valamint dokumentálódnak az ezeket megelőző  szakbizottsági gyűléseken készült jegyzőkönyv publikus anyagából. – Nem egységként vesszük a magyar tanácsosok csoportját, hanem személyenként vizsgáljuk meg, hogy melyik tanácsos milyen konkrét lépéseket tett anyanyelvi jogaink, illetve a kétnyelvűség érvényesítése érdekében. A tapasztaltakról háromhavonta jelentést készítünk, az első jelentés január végére várható. És nemcsak az RMDSZ tanácsosait, parlamenti képviselőit fogjuk figyelemmel kísérni, hanem a többi magyar párt képviselőjét is, akik a kampány idején gyakran tettek ígéreteket a kétnyelvűségre vonatkozóan – hangsúlyozta Szigeti Enikő. A CEMO tervei szerint 1-2 évig zajlik majd a képviselők tevékenységének figyelemmel kísérése, és a szóban forgó projektet erdélyi vállalkozóktól származó adományokból tartják fenn. 

A tanintézetek öt százalékának a homlokzatán áll kétnyelvű tábla

Szigeti Enikő elmondta, mivel a Főispánság a CEMO többszöri kérésére sem lépett a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatallal szemben, hogy ez utóbbi kihelyezze a tanintézetekben a kétnyelvű táblákat, – annak ellenére, hogy létezik ezt előíró tanácsi határozat –, a szervezet feljelentette a polgármesteri hivatalt az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál (ODT). Döntés egyelőre nem született, várhatóan az év végéig kerül erre sor. A CEMO nem első alkalommal tesz feljelentést a hátrányos megkülönböztetések kiküszöbölésére hivatott szervnél, idén májusban a Maros Megyei Tanfelügyelőséget jelentették fel és októberben kedvező döntés is született az ügyben, az ODT álláspontja szerint a tanfelügyelőség diszkriminálja a magyar közösséget, egyrészt az egy nyelven történő közérdekű tájékoztatással, másrészt pedig az intézmény egynyelvű tájképe miatt. Idén nyáron a CEMO újabb beadvánnyal fordult a Diszkriminációellenes Tanácshoz, amelyben feljelentették a teljes marosvásárhelyi oktatási intézményhálózatot, a város 41 jogi személyiséggel rendelkező tanintézetét. – A feljelentés kapcsán megfogalmazott válaszaikban mind a tanfelügyelőség, mind az iskolák vezetőségei azzal érveltek, hogy nem közintézmények. Hát akkor mik, talán magánvállalkozások?! Ezt a választ  természetesen az ODT nem fogadta el – magyarázta a CEMO vezetője. 

Újságírói kérdésre válaszolva elmondta, Marosvásárhelyen alig néhány tanintézetben vannak kihelyezve a kétnyelvű táblák: a 6-os és 7-es iskolák, a Bernády György iskola, valamint a Liviu Rebreanu Gimnázium, ahol a CEMO és a szülők évekig tartó küzdelmének köszönhetően kerültek ki a kétnyelvű feliratok. A kétnyelvű homlokzati táblák terén is óriási hiányosságok vannak, a 31 marosvásárhelyi iskolából (kizárólag általános iskolákról van szó) 8-nak a homlokzatán lelhető fel a magyar nyelvű megnevezés is. – Általában arra hivatkoznak az iskolák, hogy nincs erre pénzügyi keretük, vagy hogy a polgármesteri hivatal kell kihelyezze. Ez nem elfogadható érv, mert pár száz lejbe kerül kétnyelvű feliratokkal ellátni egy tanintézetet, ami jóval kevesebb, mint a 3000 lejnél kezdődő bírság, amit az ODT kiszabhat rájuk – fogalmazott Szigeti Enikő, aki szerint az iskolaigazgatók nagy része határozottan elutasítja a kétnyelvűséget, gyakran tapasztalják, hogy az igazgató egyszemélyes vezetést folytat, anélkül, hogy az esetleg magyar anyanyelvű helyettesével, vagy a vezetőtanáccsal konzultálna. 

Árnyékjelentésben világítanak rá a hiányosságokra

Szigeti Enikő kifejtette, Románia ebben az évben kell elküldje a jelentést Brüsszelbe arra vonatkozóan, hogy hogyan alkalmazta a nyelvi chartát. Holott a mindennapi életben naponta szembesülünk a hiányosságokkal, ennek a kicsengése általában pozitív szokott lenni, ezért a CEMO árnyékjelentést készít, amelyben rámutatnak az igenis létező problémákra.