Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Múlt hét végén a Teleki család gernyeszegi kriptájában helyezték örök nyugalomra széki gróf Teleki Mihály, széki gróf Teleki Mihályné született gróf Tisza Erzsébet Aimée és fiuk, ifjabb széki gróf Teleki Mihály hamvait. Az újratemetés alatt a faluünnep zenés rendezvényei szüneteltek, mintegy tiszteletadásként a grófi családdal szemben. A két esemény ugyanazon a napon történő megszervezése nem volt szándékos, a szervezők későn értesültek egymás terveiről.
Szép, napos idő lévén szombaton, az istentiszteletet a családi kriptánál tartották. Széki gróf Teleki Mihály, széki gróf Teleki Mihályné és fiuk, ifjabb széki gróf Teleki Mihály újratemetésén gyászbeszédet Veres Robert Gyula gernyeszegi református lelkipásztor és Kopácsi Ferenc székelykáli plébános mondtak, a Teleki család részéről dr. Czakó Józsefné, született Teleki Juliánna és sógornője, Teleki Mária emlékeztek az elhunytakra, felidézve a múltbéli kedves emlékeket. „Édesanyám a 80-as évek elején disszidált, anélkül hogy a családdal ezt a szándékát közölte volna. Németországba ment meglátogatni nővéremet, Erzsébetet, aki 1970-től élt ott, illetve öcsémet, Kálmánt, aki a 80-as évek elején költözött ki Belgiumba. Édesanyám Németországban maradt, bár tudta, hogy édesapámnak nagy megpróbáltatást jelent ez, de elhatározásában támogatta, hogy Romániában egyre rosszabbodott a helyzet, tudta, hogy gyerekeinek nincs jövőjük itt. Édesapám 1984-ban követte. Mesélték az ismerősök, hogy mielőtt elhagyta volna az országot, többször kijött Gernyeszegre, meghatóan búcsúzott ismerőseitől, barátaitól” – mesélte dr. Czakó Józsefné. A grófi család 1949 után már csak nyaranta lakott Gernyeszegen, annyira rossz, kifosztott állapotban volt a kastély. „Az államosítás után szüleim már ki sem jöhettek ide, kényszerlakhely-pecsétet kaptak Marosvásárhelyre. Édesapámnak hihetetlen természete volt, nagyon szerette az embereket, kedves volt, szeretett mesélni, szerette a természetet” – emlékezett Teleki Mihályra leánya. A halál mindig váratlanul ér mindenkit, és még tragikusabb, ha a szeretett családtag fiatalon távozik az élők sorából. Bátyja, ifjabb gróf Teleki Mihály alig múlt 50 éves, amikor Kolozsváron, a vonatállomáson, ahova budapesti barátait kísérte ki, összeesett és meghalt. Az idős grófi házaspár Németországban hunyt el és a müncheni temetőben nyugodott, fiuk a Házsongárdi temetőben, ahonnan a későbbiekben a marosvásárhelyi református sírkertbe szállították át földi maradványait. „Pár évvel ezelőtt végre visszakaptuk a gernyeszegi kastélyt és parkot, a kriptát már korábban. Arra gondoltunk, szüleim biztosan örülnének, ha itt, ebben a gyönyörű erdélyi tájban, a családi sírboltban nyugodnának, ahova két évvel ezelőtt a Teleki nagyszüleim hamvait visszahoztuk Magyarországról és itt eltemettük. Nehéz volt az elhatározás, de örülünk, hogy itt vannak. Lenézek innen a völgyre, gyönyörű a táj. Nehéz megmagyarázni az érzést, hisz én soha nem éltem itt, mindent, amit tudok, a szüleim mesélték, ők élték meg ezt. Fantasztikus elkötelezettséget érzek, és azt, hogy a családi örökségként visszakapott kastélyt nem szabad senkinek odaadnunk, eladnunk, itt valamit csinálnunk kell. A 90-es években kezdtük el a harcot, először a földért, amit nem kaptunk meg, aztán az épületért. Öt évvel ezelőtt megítélték a parkot és a kastélyt, de benne működött a tbc-preventórium, amit körülbelül egy hónapja költöztettek ki. Egyelőre nincs konkrét elképzelésünk arról, hogy mit tegyünk a kastéllyal, de egy dolog biztos: nem akarjuk eladni. Tudjuk, hogy ebből nem fogunk meggazdagodni, sőt, de szeretnénk kulturális vagy szociális intézményt működtetni benne, esetleg konferenciacentrumot létrehozni” – mondta lapunknak dr. Czakó Józsefné.