Gázköd felsőfokon
2015-03-24 16:07:31
- Benedek István
Ismét ráijesztett a háztartási gázfogyasztókra az energiaár-szabályozó hatóság elnöke, aki szerint júliustól újabb áremelés elé nézhetünk.
Ismét ráijesztett a háztartási gázfogyasztókra az energiaár-szabályozó hatóság elnöke, aki szerint júliustól újabb áremelés elé nézhetünk. És persze most sem maradhatott ki a hivatali közleményből a kormány fényesítése, újfent felemlegették, hogy bezzeg a bátor kormányosok hősiesen dacolnak azzal a fránya valutaalappal és a csúnya uniós nagyfiúkkal a gázárak liberalizálása kapcsán. De nem hagyják magukat, az eredeti ütemtervet ki akarják tolni két évvel, egészen 2021 elejéig. Amivel tulajdonképpen a leginkább rászorulókat segítik a legkevésbé.
Mivel kimaradt a közleményből, hogy a liberalizálás további halogatásának alig van valami haszna, főleg az alacsony jövedelműek szemszögéből nézve, akiket állítólag védeni akarnak a politikai döntéshozók. Februárban egy civil szakértői műhely által szervezett nyilvános vitán bemutatott jelentésből például világosan kiderült, hogy a szabályozott gázár révén pont a leginkább rászorulók maradnak hoppon. A szakértők adatai szerint a piaci és a támogatott ár közti különbözet 38%-a a jelenlegi rendszerben a háztartási fogyasztók legtehetősebb 20%-ának zsebébe kerül. Ezzel szemben a fogyasztói réteg legszegényebb 20%-a csak az árkülönbözet 6%-ának megfelelő kedvezményben részesül. Nincs ebben semmilyen meglepetés, mert egy sima szubvenció esetében, ami mindenkit egyformán támogat – mint az államilag szabályozott gázár –, mindig azok vannak előnyben, akik többet fogyasztanak. Pontosan ezért halogatták a mindenkori kormányok egészen a múlt év végéig az ipari fogyasztókra érvényes gázár-liberalizálást, mert az árszabályozás révén helyzetbe lehetett hozni egyeseket, akiket a híradók korrupciós ügyekről szóló anyagaiban rendszerint „okos fiúknak” hívnak. Ezek az „élelmes” vállalkozók milliárdokat kaszáltak a kedvezményes árakon. Egy közeli példa erre, amellyel kapcsolatban ugyan nincs tudomásunk vádhatósági vizsgálatról, a vásárhelyi vegyi üzem korábbi tulajdonosainak esete, akik nagyjából addig birtokolták a kombinátot, amíg egy igencsak kedvező áron szállított gázt szavatoló szerződésük élt az állammal.
Mint már említettük fentebb, a tavalyi év végétől az ipari fogyasztók számára már liberalizálták a gáz árát. Az intézkedés hatásairól a háztartási fogyasztókat riogató közleményben egy szó nem esik, de annál bővebben taglalták azt a fentebb is említett nyilvános vitán. Ahol kiderült, hogy például a kis- és középvállalati szektorban semmi különös nem történt, a felszabadított ár alig haladta meg a legutolsó szabályozott árszintet. Közben viszont a szóban forgó cégek 30%-a újratárgyalta a szerződését, 12%-uk pedig szolgáltatót váltott. Ez is mutatja, hogy a szabályozott árrendszerű piaccal nem igazán voltak elégedettek az ipari fogyasztók. És zárójelben, könnyen meglehet, hogy miközben a kisfogyasztók szabályozott árú számlái a nyártól hízni kezdenek, a szabad áron vásárló cégek gázszámlája viszont csökkenni fog. Mert ugyan nem törvényszerűség, de általában a kőolaj világpiaci árának jelentősebb változásait fél-egy év távlatában a gáz ára is követi, és tavaly nagyot zuhant az olajár. Így nem volna meglepő a gázár csökkenése sem. Pláne ha a világpolitika mozgatói tovább akarják ütni az orosz medvét ott, ahol annak tényleg tud fájni.
Visszatérve, a gáz lakossági árának liberalizálása is előbb vagy utóbb elkerülhetetlen lesz, de a döntéshozók csak a politikai tőke oldaláról foglalkoznak a kérdéssel. Mert a jelenlegi szabályozott árrendszer sem támogatja az arra igazán rászoruló kisfogyasztókat, akik még inkább védelemre szorulnának, ha figyelembe vesszük, hogy a liberalizálás a szakértők szerint további 35-40%-os drágulást jelentene. De semmi jele annak, hogy valaki érdemben foglalkozna egy, a rászorulóknak valódi segítséget nyújtó, hatékony támogatási rendszer kidolgozásával, csak a mesteri szintű ködösítés megy a gázárak kérdéskörében, és ez a jövő évi választások kampányaiban fog majd igazán besűrűsödni. Pedig, ha tényleg a kispénzű fogyasztókat akarnák támogatni, a szakértők szerint arra bőven lenne lehetőség. A fentebb említett szakmai vitán úgy vélték, már évekkel ezelőtt meg lehetett volna oldani a teljes energiapiac liberalizálását akár úgy is, hogy a háztartási fogyasztókat ez ne érintse hátrányosan, csak az okos fiúk számlái helyett a rászorulók felé kellett volna irányítani a pénzt. Egyes számítások szerint az energiapiacok liberalizálásának halogatása az utóbbi tíz év alatt negyvenmilliárd lejébe fájt az államkasszának. Ebből nemcsak a mélyszegény fogyasztók támogatása jött volna ki simán, hanem még munkahelyteremtő beruházásokra is kellett volna fussa, ha a négyévente szavazatainkat kunyerálók komolyan vennék a választóktól kapott megbízásukat.
