Régóta riogatták már a dohányosokat vele, a napokban érvénybe is lép a dohányzást tiltó törvény.
Régóta riogatták már a dohányosokat vele, a napokban érvénybe is lép a dohányzást tiltó törvény. És mint ezt Balkániában már rég megszoktuk, esztelenül dolgoznak, mert ugyan azt nagydobra verték, hogy mekkorák a büntetések, de a végrehajtási szabályokat és a gyakorlati alkalmazásért felelősöket még nem ismerjük, mivel ezeket még nem pontosították. A lényeg, hogy van törvény, és lehet a mellet fél téglával verni a világ előtt, hogy ezen a téren is felzárkóztunk a nemzetközi trendhez.
Közben, ha jól megnézzük, ezzel a törvénnyel is az állam saját maga alatt vágja az egyre vékonyabb fát, méghozzá úgy, hogy, meglehet, még a vehemens antinikotinistáknak is fájni fog zsebileg, lévén ők is adófizetők. Mert ez az iparág friss adatok szerint 2014-ben közel hárommilliárd eurót fizetett az államnak adókban és illetékekben. Ha ilyen kétbalkezesen törvénykeznek a közügyeinkért illetékesek, akkor már kár is megkérdezni, hogy vajon a törvény nyomán várható állami bevételkiesésre valaki készített-e felmérést, és ha igen, akkor az innen kieső pénzeket milyen adófizetői zsebekből számítanak pótolni? És biztos ugyanilyen pontosan tudnák azt is megválaszolni a regáti okosok, hogy az egykor Vásárhelyre ejtőernyőzött
liberális képviselőből lett egészségügyi miniszter mindjárt évtizedes rendeletével a dohányra is kivetett luxusadóból hány egészségügyi intézménynek vettek felszerelést, és pontosan mit?
És akkor még nem is beszéltünk az első polgári demokrácia születésnapján az e témakörben leginkább érintettek jogairól, akiknek az alkotmány ugyanolyan szabadságot szavatol, mint nikotinnal nem élő polgártársaiknak. Egészségvédelemről kár is beszélni e törvény kapcsán, mert ha a jogalkotóknak az őket eltartó adófizetők egészsége lenne a fontos, akkor számos más dolog használatát is kellene tiltani. Vagy, ami sokkal jobb, szabályozni, de nem a kisgyerek értelmi szintjének megfelelő, szabad – nem szabad logikájú törvénykezéssel, hanem magáért felelősséget vállalni képes felnőttnek nézve az embert, például úgy, hogy a dohányosokra vagy az egyéb káros szenvedélyeknek hódolókra vessenek ki nagyobb összegű egészségbiztosítást, de a döntés szabadságát hagyják meg a polgárnak. Akinek hovatovább egyre inkább csak a sarcfizetési joga marad megnyirbálatlan.
