Fura év volt

– Beszélgetés Szabó Józseffel, a fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnökével –

Fura évnek nevezte az ideit Szabó József, a fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke, akivel az idei szezonról, a koronavírus-járvány okozta nehézségekről, illetve a Bethlen Gábor Alapnál nyert pályázat felhasználásáról beszélgettünk.

Szabó József szerint a Petőfi Múzeumnál ez a szezon eltért az eddigiektől, ami érthető, a járványhelyzet miatt. Kevés volt a látogató, ugyanis a múzeum látogatóinak zömét magyarországiak teszik ki, s hogy nem jöhettek, nagyon érződött. 

– Amikor a javítások voltak, egy picit érezhető volt, hogy azért megmozdulnak az emberek. Igaz, nem nagymértékben, mert amíg Segesváron sorok voltak a vármúzeumnál, itt az erdélyi magyar ajkú lakosság nem mozdult meg annyira. A román nemzetiségű látogatók száma nőtt. Főleg Bukarest környékéről jöttek turisták, de Piteşti-ről, Craiováról is. Mivel nem mehettek külföldre kirándulni, az országban barangoltak, és útba ejtették a múzeumot az emberek.

– Jellemző volt korábban is, a járvány előtt, hogy románok is jöttek?

– Nem volt jellemző. Nagyon kevés román látogatónk volt, de ami talán közös benne, hogy akkor is és most is a bukaresti és a főváros környéki látogatók jöttek, nem az erdélyi románok. 

– A járványhelyzet bizonyára komoly érvágást jelentett az egyesületnek…

– Mi az önkormányzat kötelékébe tartozunk, de bevétel szempontjából mindenképpen érvágás volt. Magának a helynek a jellege is fura és szokatlan volt az előző évekhez képest, amikor mindig volt látogató, szinte nem volt holtidő, most pedig teljesen megváltozott a helyzet. Persze nekem, mint a terület gondozójának, volt munkám, a múzeumkertet fenn kell tartani, gondozni kell. A munka tehát megmaradt, csak nem jöttek a látogatók, hiányoztak a megemlékezések, a koszorúk, a virágcsokrok. Reméljük, a következő jobb lesz.

Bízunk benne, hogy helyreállnak a dolgok. A járvány a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület tevékenységére is kihat, minden tevékenységet le kellett állítani. A március 15-i rendezvényt mindig a múzeumkertben tartottuk, és a július végi Petőfi-megemlékezést is, a fehéregyházi csata emlékére. 

A március 15-i ünnepség már jóvá volt hagyva, de két nappal később le kellett fújni, akkor kezdődtek a problémák. Mindössze az egyesület vezetősége meg még egy-két ember a környékről jött ki, és magánemberként koszorúzott. Bíztunk abban, hogy a nyáron megtarthatjuk a Petőfi-ünnepséget, de erre sem került sor, mert akkor újra kezdett emelkedni a fertőzések száma, szigorodtak a szabályok, ezért lemondtuk. Biztonsági szempontból így láttuk helyesnek. De mind Fehéregyházán, mind pedig július 31-én Segesváron, a Petőfi-szobornál a magunk módján megemlékeztünk. Nem maradt megkoszorúzatlanul sem az emlékmű, sem a Petőfi-szobor.

Ugyanez volt a helyzet a Magyar Házban is, az ottani tevékenységünk, rendezvényeink, egyesületi gyűléseink elmaradtak. De kiemelném, hogy még az év elején, készülve a téli rendezvényekre, pályázatokat nyújtottunk be, többek között a Bethlen Gábor Alaphoz, a Petőfi-ünnepség megszervezésére, valamint eszközbeszerzésre a Magyar Ház részére. 

A pályázatot meg is nyertük, 300 ezer forint támogatásban részesült az egyesület, de mivel az ünnepséget nem tudtuk megszervezni az említett körülmények miatt, kénytelenek voltunk kérni a BGA-t, engedélyezze, hogy a teljes összeget eszközbeszerzésre fordítsuk. Benne volt a pályázatban konferenciaszékek beszerzése a Magyar Házba, hogy az addigi fapados termeken változtassunk. Ezeket a székeket az ünnepségeken ki tudjuk vinni a múzeumkertbe. Régi tervünk, volt már egy sikertelen pályázatunk, most újra megpróbáltuk, és engedélyezték, hogy a teljes összeget erre fordítsuk. 

A pénz szeptember közepén megérkezett az egyesület számlájára, és már másnap be is szereztük a székeket, 64 darabot, nemcsak a Magyar Ház nagytermébe, hanem az irodahelyiségbe, könyvtárba, konyhába is. 

– Jövőre terveznek valamit?

– Nagyobb terveink nincsenek, csak a szokásosak, de a jelek szerint ezek is kérdőjelesek. Most is a március 15-i, a Petőfi-ünnepség van tervben. Ha a helyzet úgy alakul, talán születnek ötletek. Sajnos Fehéregyháza is szórványszintre süllyedt, már nem vagyunk annyian, elég nehéz kulturális tevékenységeket szervezni. Be kell érnünk a kevéssel. Segesváron a Gaudeamus Alapítvány – amellyel együttműködünk – sem szervezhetett sok rendezvényt. 

Nagyobb tervünk a következő három évre a Petőfi 200, ami 2023-ban lenne. A terv magába foglalná a múzeum felújítását is, amit már a tavaly elindítottunk megbeszélések szintjén a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeummal. Az idén a tárgyalások megtorpantak, várjuk, mi lesz a vége. A múzeum felújításával korszerűbb felszereléssel interaktív kiállítást szerveznénk. Ez vonzaná a fiatalokat és idősebbeket is. Arra kell törekednünk, hogy megnyerjük a múzeum számára az ifjúságot, a diákokat is. Az idei évet kivéve, sok itteni diák látogatta a múzeumot, de főleg a Határtalan program keretében nagyon sokan jöttek Magyarországról is. Nekünk azon kell dolgoznunk, hogy elnyerjük a tetszésüket, hogy visszakívánkozzanak erre az emlékhelyre.