Fröccs és kolbász Kelementelkén

A marosvásárhelyi Petry családnak köszönhetően nagyobb hangsúlyt kapott a gasztronómia az idei kelementelki szüreti mulatság programjában. Sokan csak azért mentek el a rendezvényre, hogy megtekintsék a beharangozott különlegességeket.

Idén is benépesedett a kelementelki szőlősdomb alja, a tágas tér is kezdett szűk lenni, különösen a gépkocsiparkolásnál kellett ügyeskedni, hogy az erre kijelölt helyen elfogadható legyen a rend és az átjárhatóság. Már déltájban kezdett benépesedni a tér, a kiállítók, árusok, szolgáltatók standjai készen álltak, a gyerekekre gondolva még egy légvár is volt. 

A szüreti fesztivál minden évben felvonulással kezdődik: idén délelőtt 10 órakor indult a menet Gyulakutáról, a mezőcsávási fúvószenekar biztosította a kellő hangulatot, a hegybíró mellett ott ültek a gyulakutai ifjú csőszök, az erdőszentgyörgyi Württemberg-huszárok egy lovas csapata kísérte őket. A menet Balavásárig vonult, de a zenekar és a hegybíró Nagykendig is elkocsikázott, hogy mulatságra hívja a vidék népét.

Újabb borlovagot avattak

A rendezvényt kora délután nyitotta meg Varga József gyulakutai polgármester, valamint Márki Dániel Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának képviseletében. „A borkultúra annyira divattá vált, hogy része az általános műveltségnek. A bor és a borral való foglalkozás reneszánszát éli egész Európában, az ember ismét felfedezte a bort mint a jókedv, az öröm, a barátság italát” – mondotta a színpadra vonult Kis-Küküllő menti borlovagrend nagymestere, Péterfi Sándor. Ezt követően új lovagot avatott a rend: miután három kérdésre megfelelő választ adott és három pohár közül bekötött szemmel ki tudta választani a kijelölt bort, a rend tagjává fogadták a balavásári Csegzi Tibor szőlősgazdát, pincetulajdonost. A vállát pallossal illették, majd a vidék szorgos népére emelték poharukat a lovagok.

Étel-, italkülönlegességek karitatív céllal

Ezután a tömeg körbejárhatta a teret, és szemügyre vehette, mi „szem-szájnak ingere”. A lenagyobb érdeklődést a Magyar Szikvízkészítők Jedlik Ányos Lovagrendje által hozott Barátság kelyhe váltotta ki: a 2006-ban készült serleget Európa számos részére elvitték már, s bár fagylalt is volt benne, és Guinness-rekordokat is látott már, alapvetően fröccskészítésre gyártották – mondta el Varga Lajos nagymester. Mert a jó italhoz szükséges egy kis szódavíz is, „hogy megnevettesse a borocskát” – vallják a kezdeményezők, akik a helyszínen el is készítettek egy hosszúlépést: a kehelybe a vidékre jellemző királyleányka bor került a Petry család kelementelki pincészetéből, ezt szódavízzel öntötték fel, s bár a hatalmas pohár 236 literes, most csak 100 liter fröccs készült, mert ezt is elegendőnek tartották a szervezők. Mindenki megkóstolhatta, ám előtte a kihelyezett adománydobozhoz kellett járulni, ahová ki-ki tehetsége és szándéka szerint dobhatott be pénzt, legalább két lejt. Ugyanis a bevételt a havadtői gyermekotthon javára fordítják: a lovagrend egyik fontos célja a rászorulók, elesettek megsegítése – mondta el Varga Lajos.

Eközben a tér egyik oldalán a Petry cég sártainál növekedett a sor, sokan várták, hogy megízleljék a nyársra húzott 200 kilogrammos ökör húsát. A másik oldalon fazekak, bográcsok és üstök sorakoztak: a szikvízkészítők drótozott cserépfazékban parázson főzték a töltött káposztát, a kelementelki iskola és Teréz mama csapata hagyományos krumpligulyást készített, de főtt borjúpörkölt vargányával és natúr krumplival, valamint körömpörkölt és töltött káposzta is két további helyi csapat jóvoltából. Az ételeket a magyarországi Culinary Team és az Erdélyi Fehérasztal Lovagrend tagjai bírálták el a délután folyamán, figyelembe véve nemcsak az ízeket, hanem a főzési körülményeket, a tálalást és a körítést is.

Egy hatalmas füles serpenyővel ügyeskedett Hajduk Zoltán, a gyulai húsfeldolgozó üzem vezetője és Suba Ferenc, a Petry cég termékfejlesztési igazgatója. Ők egy másik különlegességet, a fesztivál kolbászát sütötték éppen, amit 5 lejért lehett megkóstolni, a bevétel természetesen az említett jótékony célra ment. A recept szigorúan titkos – mondta el érdeklődésünkre a Gyulahús munkatársa: egyik kollégájával készítették, és az együttműködés révén el is hozták Petrynek, hogy itt is elkészítsék. Díjnyertes küküllőmenti fehérleánykát és virágmézet tettek a húsba, a használt négy-öt féle, ugyancsak titkos fűszer előcsalogatja a bort, a méz pedig elsimítja az ízeket. Emellett fontos, hogy háztáji sertés húsát használják, lapocka, nyak, szalonna és császárszalonna került bele. Ez egy olyan kolbászkülönlegesség, amit külön erre a fesztiválra dolgoztak ki, a receptjét pedig a Petry cég kapta meg kizárólagos joggal, és az is megtörténhet, hogy termék lesz belőle. Ezt a kolbászt az anyaországban sem gyártják, most is csak tíz kilogrammot készítettek kóstolásra – árulta el a magyarországi húsmester.

Jókedv, bor, mulatság

Lévén szüreti mulatság, nem hiányozhatott a szőlő és a bor. A szervező borlovagrend és társszervezők sátránál különböző borokat lehetett kóstolni, de a tér egyik sarkában is kínáltak poharas italt 3 lejért, míg egy másik helyen egy lejért lehetett a helyben készül, mézédes mustot szürcsölgetni. A szőlő nagy részét a mezőkölpényi szőlészet adta, de háromféle kelementelki termés is került bele – árulta el a sajtoló fiatalember. Volt is keletje a friss mustnak, vederszámra fogyott. S hogy a hangulat emelkedjen, a színpadra néptáncosok vonultak: a kelementelki apróságok népi játékokat mutattak be, azután a balavásári Vásár, az erdőszentgyörgyi Százfonat és a gyulakutai Szivárvány táncosai ropták. Nem csoda, hogy hamarosan kiváló hangulat kerekedett, két küküllőmenti zenész is munkához látott, így felhangzott a téren a nótaszó, miközben a színpadon Ambrus Gyula olimpiai mesterszakács, a magyar gasztronómia nagykövete, a Békés megyei Culinary Team menedzsere bemutatta csapatát. A kelementelki egyház és iskola ezúttal is kitett magáért, őszi csomagokat ajánlott fel kisorsolásra, továbbá két szőlőkoszorút is elárvereztek.

A Kis-Küküllő mentén és Kelementelkén több évszázados hagyománya van a szőlőtermesztésnek és a borkészítésnek, ennek megtanulása, továbbvitele a fiatal nemzedék feladata. Örvendetes, hogy a gyermekek már óvodás korukban megismerik a szőlőtőkét, és hogy mi vele a teendő – mondta el lapunknak Varga József polgármester, aki úgy véli, amióta 2011-ben elindult ez a rendezvény, sokkal jobban összetartanak a kisrégió szőlős- és borosgazdái, találkoznak, eszmecserét folytatnak, és jobb borokat készítenek. A fesztivál a régió turizmusának is lendületet ad, egyre több a vendég, sok a külföldi, és ennek mindenki hasznát veheti, a borászok pedig rengeteget tanulhatnak.

A Petry család kelementelki pincészetének egyik bora díjat nyert Magyarországon, ez pedig annyira „felpörgette” a család apraját-nagyját, hogy új erőket mozgattak meg az idei fesztivál érdekében, sok minden nekik köszönhető: ők vonták be a rendezvénybe a lovagrendeket, a hazai és magyarországi gasztronómiai szervezeteket, vállalatokat, ők szerveztek autóbuszjáratokat szombatra a megyeközpont és Kelementelke között – ismerte el a mulatság főszervezőjének számító küküllőmenti borlovagrend tagja, Náznán Jenő, hozzátéve, hogy szívesen karolták fel az új ötleteket, hiszen minél sokszínűbb a rendezvény, annál többen érdeklődnek iránta.

Jó a szőlőtermés, de...

A szőlőtőke idén különösen meghálálta a vele való fáradozást, törődést – állítja Varga József, hiszen mennyiségileg rekordokat döntő termés volt, és a minőség is átlagon felüli. Ha nem sietnének a betakarítással, s megvárnák a Gál-napot, akkor a bor minősége is rendkívüli lenne. Ezt erősítette meg Náznán mérnök is: egész Maros megyében jó az idei szőlőtermés, de nem hagyható szó nélkül, hogy az emberek már nem várják meg a szüret hagyományos kezdetét, október 15-ét, sokan már szeptember elején leszedik a szőlőt, mert féltik a termést a fagytól, a tolvajoktól, az állatoktól. Pedig csak most, október elejére érte el a szőlő azt a 210-230 grammos cukortartalmat, amikor érdemes leszedni a fürtöket.