1953 januárjában Kovács György író megrovásban részesült Papp Ferenccel, Molter Károllyal és Gagyi Lászlóval együtt, mert nem őrködtek az írószövetség helyi fiókjának ütemes, szocialista szellemiségű munkaterv szerinti termelése felett.
1953 januárjában Kovács György író megrovásban részesült Papp Ferenccel, Molter Károllyal és Gagyi Lászlóval együtt, mert nem őrködtek az írószövetség helyi fiókjának ütemes, szocialista szellemiségű munkaterv szerinti termelése felett. Az írók nem teljesítették az ötéves terv rájuk bízott paramétereinek előirányzatát. Sőt, nem is igyekezetek teljesíteni azt négy év alatt, mint ahogyan – velük ellentétben – a Lázár Ödön vállalat kollektívája elfogadta a bukaresti Vörös Grivica üzemek versenyfel- és kihívását.
Az író tehát másutt támad. Az 1952-es novemberi párthatározat értelmében, amely a városrendezést állította a tervezők, mérnökök és építészek figyelmébe, javasolja a főtér, akkor éppen a Sztálin tér átrendezését. Kovács György elgondolásának lényege a középen elnyúló tágas tér, az aszfaltozott szakasz fásítása, parkosítása volt. Ennek érdekében ki kellene tiltani a főtérről az évszázadok óta ott tartott heti- és nagyvásárokat, a napipiacot, illetve a szekereket, a lóvontatású közlekedést, a fogatok behajtását, lemálházását, az állandó szemetet, amit a vásárosok, kofák, mézeskalácsosok, mészárosok, vásárlók és sátrazók hagynak maguk után a Sztálin tér díszei között. (Megvalósult.)
Javaslata szerint a piac költözzön ki a Móricz Zsigmond (ma Hadsereg tér vagy oroszpiac) térre. Aminek ellentmond Radó Kálmán építész, jelezve, hogy jó lenne, ha több kerületi, városrészenként legalább egy piac létesülne, pl. a Szentgyörgy téren vagy a November 7. utcában is. (Úgy is lőn.)
A főtér átrendezését az koronázná meg, ha annak déli kijáratánál, ott, ahol a Kultúrpalota előtt összeszűkül a piactér és bűzlik a közvécé, felállítanák népünk (népetek, a népek) nagy tanítómesterének szobrát, a tér névadójáét. (Megvalósul, időben és elhelyezésben kissé távolabb.)
De ne csak ott legyenek szobrok, szól hozzá Csorvássy István állami díjas szobrász, hanem plántáljanak a főtéri park szegélyébe kétoldalt valóságos szoborsorfalat, mely az ország múltjának kiemelkedő szellemi, politikai, hadi, gazdasági vezéregyéniségeit ábrázolja realista manírban. (Remélve, hogy megbízatást kap néhány elkészítésére. Vágya testet öltött a Bolyai szoborcsoport felének megfaragásában.)
Kovács György azonban gondolt valami olyan merészet, amelynek kimondására senki nem mert volna vállalkozni akár csak futólag is: a május elsejei, augusztus 23-i vagy a november 7-i felvonulások, dísztribünözés, parádék, tömegdemonstrációk is távolíttassanak el a főtérről, amely kizárólag a parkvárosi Marosvásárhely központja lenne, s az efféle fontos közesemények – a kikelet és a hazaszeretet ünnepei (ki kellett vonulni, mindenki haza szeretett volna menni) – tartassanak a Ligetben (az újabb nemzedékek szóhasználatában a sportstadion parkjában).
Ez azonban nem valósulhatott meg, sőt részben a Színház tér is azért született, mert szüksége volt a Pártnak egy központi fekvésű tapstérre, ám a tribün a tribünözőkkel ott maradt a városháza előtt 1990-ig, majd minden felvonulás eltűnt, az ünnepek más napokra tolódtak át, a Városháza/prefektúra/megyei önkormányzat előtti tér az anyafarkassal, a római bizánciasult anyaegyházzal és anyázással együtt a sztrájkok és tüntetések kedvelt helyévé hagyományozódott.
