2018. november 14., szerda

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Nemrégiben ünnepelte születésnapját

a Marosvásárhelyi AS Armata és a Bukaresti Steaua egykori kőkemény balhátvédje, a székelykeresztúri születésű Fodor János. Ebből az alkalomból beszélgettünk, és kértük, idézze fel labdarúgó-pályafutása érdekesebb pillanatait. 


Székelykeresztúron kezdett futballozni, majd Székelyudvarhelyen a Sportiskolánál folytatta, később a helyi C osztályos Textila következett. Innen a katonai szolgálat idejére Csíkszeredába került, az ugyancsak C osztályos Tractorulhoz, onnan szemelte ki őt az AS Armata. 

Egy év után, 1980 nyarán az ASA-tól felkerült Bukarestbe a Steauához, ahol 36 A osztályos mérkőzésen lépett pályára 1984-ig, egyébként az A és B osztályban több mint 350 mérkőzést játszott. 

Bukaresti tartózkodása idején elvégezte a Katonai Akadémiát, és őrnagyi rangot szerzett. 1984-ben Guşă tábornok, a hadsereg akkori vezérkari főnöke javasolta, hogy 27 évesen térjen vissza Marosvásárhelyre. Játékoscsere történt, Bölöni ment a Steauához, Fodor és Nicolae Soare pedig jött az AS Armatához. Itthon a helyi tanklaktanyánál fegyverjavító mérnökként helyezkedett el, onnan vonult később előrehozott nyugdíjba, ezredesként. 

Az ASA-nál 1985-1989 között játszott újra, 31 évesen visszavonult, aztán edzősködni kezdett: az ASA ifjúsági központjának a vezetője lett, majd a gyerekcsapat edzője, sőt a 2001–2002-es idényben a B osztályban megmentette a nagycsapatot a kieséstől. 

„Az egyik sorsdöntő hazai mérkőzés előtt (a Szatmárnémeti Olimpia volt az ellenfél) láttam az öltözőben, hogy a srácok nem tudnak kellőképpen ráhangolódni a rájuk váró feladatra, a klubnál uralkodó siralmas anyagi helyzet miatt is. Erre elővettem egy régi varrott ASA-trikót, majd azt mondtam nekik: ezért a csapatért – amelynek a trikóját fogom – még az édesanyámat is lerúgtam volna. Amikor ezt a dresszt hordtam, motivált és büszke voltam. Gondoljatok a néhai Bónéra, Nagy Mikire, Mureşanra – akik mára példaképek az együttes történetében – , de gondoljatok a vásárhelyi közönségre is, ha a klub jelvényét látjátok a piros-kék dresszen. Azt akarom ma látni tőletek, hogy kiadtok apait-anyait magatokból, és a maximumot nyújtjátok, mert ha győzünk, benn maradunk a B osztályban! Nekem is, de nekik is könnybe lábadt a szemük, a mérkőzést pedig megnyertünk 2-0-ra, és benn maradtunk a B osztályban” – idézte fel Fodor János az akkor történteket.

A Steaua csapatában, a guggoló sorban balról a második

Az évek során a szívós balhátvédnek az ASA-nál többek közt csapattársa volt: Bíró II. Levente, Varró, Gligore, Szabó, Ispir, Unchiaş, Körtési, Gáll, Onuţan, Monoki, Bíró Imre, Bölöni, Fazakas, Both Gyuri, Hajnal, Fanici, Márton Levente és Márton Sándor is, míg steauás játékostársai közül megemlíthetjük Iordache, Duckadam, Iovan, Bumbescu, Belodedici, Bărbulescu, Sameş, Fl. Marin, Iordănescu, T. Stoica, Majearu, Petcu, Piţurcă, Lăcătuş, Radu II. és Bálint nevét. Edzői voltak Marosvásárhelyen és Bukarestben Czakó János, C. Dinu, Şt. Coidum (AS Armata), B. Hălmăgeanu, T. Ionescu, Pantea, Stănculescu, C. Cernăianu és Fl. Halagian (Steaua) is. 

Az ASA-ról Fodor János így beszél: „Családom mellett a legnagyobb örömöt az jelentette, amikor értünk tapsolt, minket biztatott a többezres szurkolótábor, mindenki értékelt minket, és mi is mindent elkövettünk, hogy jó játékkal jutalmazzuk a szurkolók biztatását. Hétfőnként, a főtéren sétálva jóleső érzés fogott el, amikor egy-egy jól sikerült mérkőzés után dicsérő szavakkal fordultak hozzánk.”

Eltörte Piţurcă arccsontját

Az esetről nem igazán szokott beszélni, és nem is büszke rá, de a Népújságnak felidézte: Egyik edzésen négyen kettő ellen passzolgattunk a pálya egyik sarkában, ott volt Petcu, Piţurcă, Majearu, Fl. Marin és T. Stoica. Egy adott pillanatban Piţurcă eladta a labdát, de nem akart beállni a körbe, majd Majearuval veszekedett. Mire én megmondtam neki, hogy te tévedtél, te kell, hogy beállj, ez csak egy játék úgyis, sokat nem kell maradnod ott. Petcu azonban olajat öntött a tűzre azzal, hogy odabökte: na, hallod, mit mondott a székely!… – Piţurcă erre megütött, amikor lehajoltam a labdáért, mire én megfordultam, és az arcába csaptam. Az incidens után az arcát összevarrták, egy ideig szívószállal táplálkozott, én hordtam a szobájába az ételt. A történtek nyomán ki akartak rúgni a Katonai Akadémiáról, de éppen Piţurcă volt az, aki megmondta a minisztereknek, hogy ő volt a hibás, mivel provokált engem. Visszaemlékszem, hogy az eset után Piţurcă az utolsó hat fordulóban nem játszhatott, a Steaua a 2. helyen végzett az 1983-1984-es bajnoki idényben a Dinamo mögött, sőt a Románia-kupa döntőjét is elvesztettük 2-1-re a Dinamóval szemben, én pedig megúsztam 5-6 nap őrizettel. Amúgy – ezt leszámítva – kölcsönösen tiszteltük egymást Piţurcával is – én akkor 26 éves voltam, Piţi pedig 27 –, hiszen a Steaua olyan volt, mint egy nagy család – emlékezett vissza Fodor.