Fénykereső…

Ha a címszót jelzőként társítjuk fogalomhoz (például így: fénykereső szenvedély, fénykereső megszállottság, …láz, …izgalom stb.), azonnal bizonyos cselekvést is magához vonz (mondjuk: fénykereső szenvedéllyel alkot, dolgozik, kutat, fest, szerkeszt, szervez stb.). És ebből többnyire jó dolog kerekedik. Önmagában a Fénykereső kevésbé konkretizál, de nagyobb teret biztosít a fantáziának. Lehet kötetcím is, mely vonatkozhat művészre, alkotóra, kutatóra, elemzőre, műélvezőre és így tovább. Akár így, akár úgy, a Xantus Géza művészetét, pályáját felmutató másfél száz oldalas kiadvány és annak marosvásárhelyi premierjére rendezett kiállítás igazán találó szót kapott címoldalára. Az albumba még bele se lapoztunk, máris sejthetjük, ami benne van, egykettőre útra indít a fény nyomába. A tárlat esetében ez még nyilvánvalóbb: amint belépünk a galériába, azonnal eláraszt a fény, ami Xantus képeiből sugárzik felénk. De az is nyilvánvaló, nem elégedhetünk meg az első, felszínes benyomással, el kell mélyülnünk a felkínált olvasatban, fejben, szívben rá kell hangolódnunk a látványra. A nagy gonddal, igényességgel szerkesztett könyv épp úgy jelzi ezt, mint a Bernády Galériában nyílt kiállítás anyaga, a többségükben új, nagy olajkompozíciók és a vázlatként felfogható lavírozott pácmunkák.

De maradjunk a kötetnél, és adjunk szót a művészeti könyvkiadásban is egyre több babért szerző szerkesztőnek, Sarány Istvánnak. A csíkszeredai Hargita Népe főszerkesztője, aki korábban a Pallas-Akadémia Kiadónál vállalta föl a szép könyv szolgálatát, az utóbbi időben a Csíkszereda Kiadóhivatal és a Hargita Népe Kiadó szerkesztőjeként tesz le fontos, tartalmas és elegáns köteteket az asztalra. Pár hét leforgása alatt két olyan impozáns album megjelentetése, mint a Teremtő kéz, amelyben mélyinterjút is készített a főszereplő Márton Árpád festőművésszel, illetve a mostani Fénykereső, eléggé ritka fegyvertény a honi kiadói berkekben. Megérdemli az elismerést. A 4. oldalon az október 28-i vásárhelyi gondolatsora olvasható.