Fenntarthatók a háztáji gazdaságok

Kisebb jövedelem, minőségi termék

Fotó: Vajda György

Kisebb jövedelem, minőségi termék

2014 januárjától új tejgazdálkodási törvény lépett életbe. A jogszabály szorgalmazza, hogy a szarvasmarha-tenyésztők egyesülete végezze el a tejkontrollt, és a szervezet a tagok nevében tárgyalja meg a felvásárlási árat. A tejtermelés ösztönzésére a tavalyi év végén megszületett jogszabály lehetőséget nyújt a helyi önkormányzatoknak, hogy hűtőtankokat vásároljanak. S bár úgy tűnik, hogy az intézkedések a minőségi tejtermelés érdekében születtek, a gazdák mégis idegenkednek az új rendszertől.

A nyárádmagyarósi Báthori István (fotó) fiatal gazdálkodó 2006-tól tart állatokat. A nagyszülőktől tanulta az állattartást. Megszerette a foglalkozást, családot alapított. Húsz hektár területe van (szántó, legelő, kaszáló), amiből két fejőstehenet, két tinót, 18 kecskét, sertéseket, szárnyasokat lát el. Igaz, másodállásban – főállásban a polgármesteri hivatal alkalmazottja.

– Nagyon nehéz így gazdálkodni, fél hatkor kelek, nincsenek hétvégéim, de szeretem az állattenyésztést, van jövője… – mondja a gazda, majd hozzáteszi, a földalapú, a település hegyvidéki fekvése miatt nyújtott támogatásoknak köszönhetően kiegészítheti a jövedelmét, így megéri. Másként nem igazán. Jónak tartja a törvényt, azonban a szarvasmarha-tenyésztők nem léptek ez ügyben. A hűtőtankvásárlásról is lemaradt a község. A gazdák két nagyobb felvásárlócégnek adják el a tejet. A tejkövetést, a törzskönyvezést nehéz megoldani – mondja –, mert a gazdák nem igazán értik ennek a szükségességét. Az új rendszer több pénzkiadást jelent, és ezért nem vállalják fel, mondja, majd hozzáteszi, világpiaci szinten hiánycikk a tej, meg lehetne élni belőle, ám a gazdák nagy része idős, nem rugalmasak, nehezen fogadják el az újat, a fiatalok pedig „nem szeretik a pajtaszagot”.

Iszlai Árpád, a szarvasmarha-tenyésztők nyárádmagyarósi egyesületének elnöke elmondja, szervezetük 2002-től működik, és nem csak a kevés állattal rendelkező gazdákat fogja össze. A hűtőtankvásárlásról azért maradtak le, mert a törvény előírta, hogy csak az e céllal létrejött – 1–5 tehenet tartó gazdákat összefogó – új egyesület pályázhat. Amire megalakult volna a társulás, amely benyújtotta volna az önkormányzat segítségével a pályázatot, kifutottak a határidőből. Iszlai szerint emiatt a megyében alig néhány település részesül ebből a támogatásból.

Ami pedig a tejkontrollt illeti, azt a két felvásárló cég megoldja – nem kell még egy rendszert kiépíteni –, a költségeket levonják a tej árából. A törzskönyvezést az állat-egészségügyi körzetek végzik. A gazdák beálltak ugyan a megyei szarvasmarha-tenyésztő egyesületbe, de amikor látták, hogy csak fizetik a tagdíjat és nem kapnak érte semmit, kiálltak. Ezért létrejött a helyi szervezet, amely közvetlenebbül tartja a kapcsolatot tagjaival.

A társulással kapcsolatosan az elnök elmondta, idegenkednek tőle a gazdák. – Mert mi történik akkor, ha valaki a közösbe rossz minőségi tejet szolgáltat be, és azt
„visszadobják”. Hogyan állapítják meg, hogy ki a hibás? – mondja.

Az is igaz viszont, hogy a gazdák 90%-a már tisztán feji a tehenet, és azon igyekeznek, hogy jó minőségű tejet szolgáltassanak be.

Azért sem szeretnének társulni a gazdák, mert nagyon felaprózódottak a gazdaságok. Nyárádmagyaróson 80 állattartónak kb. 250 fejőstehene van, ebből csupán három gazda tart több mint 10 állatot, a többiek átlagban kettőt. A gazdaságosság növelése érdekében egy közös istálló fenntartásának ötlete felmerült ugyan, de ettől is idegenkednek a gazdák. Iszlai Árpád véleménye, hogy hegyvidéken ha nem is gazdaságos az egyéni állattartás, de az itt megtermelt tej minősége sokkal jobb, mint a „nagyüzemi istállókban”. Hogy az új rendelkezések függvényében mégis miként próbálnak majd a gazdák felzárkózni a követelményekhez, az a februári közgyűlésen derül ki. Sajnos, máshol a tapasztalat azt igazolja, hogy inkább felhagynak az állattartással, mintsem újabb beruházásba kezdjenek. A fiatalok pedig inkább külföldön keresnek könnyebb megélhetést.