Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Az idén már nem okozott nagy megrázkódtatást az érettségi vizsga eredménye. Amit magyarázhatunk úgy is, hogy a szigorú óvintézkedések nyomán 2012-ben 45,74 százalékra zuhant sikerességi arány az idén 55,4 százalékosra emelkedett. Ennek akár örülni is lehetne, ha nem árnyékolná be az újabb korrupciós botrány, aminek alapján a tízszázalékos előrelépést a csalás újabb kifinomult formáival is magyarázhatjuk. Megyénkben az országos átlagot követve 55,61 százalékra nőtt a sikeresen érettségizők aránya. Mindez sajnos nem változtat az alapvető problémán, miszerint a középiskolák végzőseinek mindössze a fele érett az érettségi vizsgára. Évek óta nyilvánvaló, hogy nem az elméleti középiskolákkal van a gond, a szakközépiskolák gyenge mutatói rontják az összképet. Ami attól sem lett jobb, hogy az idén egy tantárgyból külön tételsort kaptak az említett tanintézmények maturandusai.
Hol a hiba? – kérdezhetnénk. Milyen területen engedhető meg, hogy a munka fele selejt legyen? A tények ismeretében nagy fantázia nem kell ahhoz, hogy elképzeljük: a technológiai iskoláknak becézett szakközépiskolákba ötösön aluli általánossal bejutott tanulók nem fognak az érettségiig megtáltosodni, még akkor sem, ha zseniális tanárok oktatják őket. Az általános iskolában elért eredményeik alapján ugyanis nyilvánvaló, hogy nem a tanulás a fő erősségük, s képtelenek a romániai oktatási rendszer egységes és nem a tanulók képességeihez mért követelményeinek eleget tenni. Jól szituált szülőkkel a hátuk mögött pedig minek fárasszák maguk? Csakhogy melyik szülő ismeri be, hogy a kétkezi munka lenne alkalmasabb csemetéje számára, amit két-három éves könnyített oktatási formában el tudna sajátítani. De hol, hova, kinek kell a kétkezi munkás? – kerekíthetnénk tovább a kérdőjeleket. Az oktatási rendszer a tehetetlenségi erő folytán görgeti őket a sikertelenség, a bukás felé. Amit akár ideologizálni is lehet, hisz azok számára, akik nem készülnek egyetemre, milyen jelentőséggel bír manapság az érettségi vizsga? Különösen akkor, ha nem társul mellé az ígért szakma ismerete sem, hisz a gyakorlatot igazoló papírt jobbára pénzért vagy ismeretség alapján lehet megszerezni. S ha anyagi háttér sincs az egyetemi diploma megvásárlására? De folytathatnánk tovább, hogy mit ér az egyetemi diploma, ha már előre tudni lehet, hogy állásra a legkiválóbb végzősök közül is alig néhányan számíthatnak? Mára már a kevés pénzzel kecsegtető, de biztosnak tűnő tanügy is egyre szorosabbra húzza a nadrágszíjat, s az idéntől csak nyolcas általánossal lehet teljes jogú útlevelet váltani a rendszerbe. Ami azt jelenti, hogy a pedagógusok véglegesítő vizsgáján sem születnek az ötven százalékosnál jobb eredmények. Úgy tűnik, hogy felére százalékolt ország vagyunk. Fele munka, fele fizetés, fele nyugdíj, fele életszínvonal, fele… De mégsem kell megijedni, a politikusok száma és a gázár folyamatosan emelkedik.