A Nemzetközi Valutaalappal (IMF) folytatott tárgyalások és végül a megállapodás után arra panaszkodni, hogy nem jó az országnak az IMF papucsa alatt lenni, hogy Románia szerencsétlen helyzetben van – igaz, csak átmenetileg! –, hát enyhén szólva politikai dilettantizmusra utal.
A Nemzetközi Valutaalappal (IMF) folytatott tárgyalások és végül a megállapodás után arra panaszkodni, hogy nem jó az országnak az IMF papucsa alatt lenni, hogy Románia szerencsétlen helyzetben van – igaz, csak átmenetileg! –, hát enyhén szólva politikai dilettantizmusra utal. Crin Antonescu liberális vezér hamar meg is bánta elhamarkodott kijelentéseit, szépítette a dolgokat, ám hiába. Egyértelmű, hogy a hatalmon levő pártkoalíciót megosztja az IMF-fel történt egyezkedés, ám annyira nem, hogy ne mentek volna bele a valutaalapi egyezkedésbe. A tét az a 4 milliárd euró, amit vésztartalékol a kormány. Ennek fejében megígérték a privatizáció folytatását a stratégiai vállalatok esetében, 2014-től növelhető a közigazgatási eladósodási arány, növelik az üzemanyag jövedéki adóját literenként 7 eurócenttel mind a benzin, mind a gázolaj esetében, 25%-kal növelik a természeti kincsek – kivéve a földgázt és kőolajat – kitermelése után az államnak befizetendő járulékot, és adót vetnek ki a speciális építményekre, úgymint villamossági hálózat, transzformátortelepek, föld alatti kábelhálózat stb. – hosszú lista tartalmazza mindazt, amire alapvetően az energia- és gázszolgáltatóknak kell majd adót fizetniük az államkasszába. Miután majd' minden, sorozatban további drágulást generáló intézkedésben megállapodtak, Victor Ponta miniszterelnök bejelentette a pozitívumokat is, úgymint nyugdíjemelés, bruttó minimálbér-növelés két részletben (kiemelten a kezdő pedagógusoknak és rezidens orvosoknak), 2014 második felében pedig feltételekhez kötött 5%-os társadalombiztosítási járulékcsökkentés.
Nos, könnyen belátható, a mérleg tányérjai koránt sincsenek egyensúlyban. Az állam továbbra is képtelen a gazdaságnövekedésből „kitermelni” magának a megfelelő bevételeket, ezért ismét a zsebekbe – lassan mindenki zsebébe – nyúl. Az energiaszolgáltatók a fogyasztókon hajtják majd be a többletköltséget, az üzemanyag drágulása (csak emlékeztetőül: ez már a harmadik, üzemanyagárba beépített illeték) láncszerűen vonja maga után minden fogyasztási cikk árának növekedését, miközben semmilyen garancia nincs arra, hogy az állítólag külön költségvetésbe befolyó összeget infrastruktúra-fejlesztésre fordítják. Ugyan milyen biztosítékot adhatna az az állam, amelyik 20 év után sem költi kizárólag rendeltetésszerűen el az egészségbiztosítási járulék címen bevételezett összegeket?! Egy biztos: a 3,7 százalékos nyugdíjemelés képtelen lesz fedezni a drágulásokat, a közmegnyugtatásra és porhintésnek beígért tb-járulék csökkentéséhez pedig a kormánynak ki kell tennie magáért és be kell bizonyítania, hogy képes megteremteni ezen intézkedés feltételeit, azaz képes pótolni a tb-járulék csökkentése miatti bevételkiesést. Talán ez lesz a Ponta-kormány legnehezebb feladata az elkövetkező fél évben. E jelentős arányú állami bevételkiesést (miközben az aktív alkalmazottak és a nyugdíjasok száma közötti aránytalanság miatt a nyugdíjköltségek fedezése már most is komoly gondot okoz) csakis a vállalkozói szféra támogatása, felpörgetése pótolhatja. Márpedig az elmúlt 1 év alatt a kormány nem jeleskedett abban, hogy egyrészt kifehérítse a feketegazdaságot, csökkentse az adócsalást, sikkasztást, átgyúrja és kiskapumentesítse a közbeszerzési törvénykezést, oda hasson, hogy már ne legyen kifizetődő korrumpálódni. Ez lenne hát a feladat! A többi? Csupáncsak USL-s szemfényvesztés, a polgároknak meg feketeleves.
