Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Kilégzés.
Színnek születtél,
mikor még fekete-fehér volt a világ,
a nyár egészen nyár volt,
és a tél sem fél tél,
mondd, te sosem féltél,
hogy egyszer vége lesz?
Egyszerű dallá lettél,
mit tovább dúdolunk,
xilophon, és szájharmonika,
mama, ma manna van ebédre,
nem sütnél kis almástésztát?
Mesét olvastunk
mikor oldaladnál volt otthonom,
és egészséges volt az élet,
két kerek kisgyerek,
karácsonyi körtefények.
Hazaértél,
én már elkéstem otthonról egyszer,
Bajnokok éjjelén visszajöttem,
téged el-, engem visszaloptak,
mert még lennem kell itt
a zenit alatt,
messze még a sayonara,
de egy nap találkozunk
felhők rengetegében,
hogy zakuszkát főzzünk
és fuszulykalevest együnk.
Nem a vég vagy,
hanem minden ami előtte volt.
Szeretlek.