Fantomlétesítmény Marosvásárhelyen

(Folytatás tegnapi lapszámunkból)

„Országos stratégia”

Az ügyben felkerestük dr. Dorin Florea polgármestert is, aki a következőket nyilatkozta lapunknak: 

– A gázkomplexumügy egy általános stratégia része, amelynek alapján Romániában lehetőséget teremtettek arra, hogy a különböző állami vállalatok, önálló ügyvitelű egységek tevékenységeit kiegészítsék, és ezáltal busás bevételüket másra költsék, mint amire kellene. A vállalat vezetősége mindenhol hangoztatta, milyen jó, hogy a vállalat „kezelési központot, sportbázist épített”, miközben ezáltal mást takargattak. Ezért is olyan nagy a politikai érdeklődés, befolyás ezen a téren. A marosvásárhelyi bázis is egy olyan hely, ahol pénzt mostak. Ugyanis egy ilyen létesítmény megépítését nem a Romgaz Rt.-nek kellett volna kezdeményeznie, hanem többek között a Sport és Ifjúsági, az Egészségügyi Minisztériumnak vagy a helyhatóságnak. A Romgaz Rt. kötelessége, hogy a jövedelméből a helyi közösségek életkörülményein javítson azáltal, hogy kicseréli a régi gázvezetékeket, olyan hálózatot épít, ami által minőségi szolgáltatást tud nyújtani a lakosságnak akár olyan infra-struktúrával, amely lehetővé teszi, hogy más országokból is átvegyen gázt. Ha összeszámolnánk, hogy az évek során a Romgaz Rt. mennyi pénzt fordított más tevékenységekre (báznai kezelőközpont, különböző székházak építése, sportklubok, csapatok támogatása), ijesztő végeredményt kapnánk. Felhívtam erre Emil Boc korábbi miniszterelnök figyelmét. Nemcsak Marosvásárhely, hanem más önkormányzatok esetében is az önálló ügyvitelű vállalatok kerültek ki nyertesen. Olyan törvényeket hoztak, amelyek védik az ügyleteiket, ezért nem lehet lépni – mondta a polgármester. 

Szerinte az is pénzmosásra utal, hogy a sportkomplexumot szakmai továbbképző központnak nevezték el. Így épült meg a báznai üdülőközpont is, ahova „tartálykocsikkal hordják a sós vizet”.

Florea szerint a „gázterület-panama” még Fodor Imre polgármestersége alatt kezdődött, amikor Aron Vasile, a gázkútfúró vállalat akkori vezetője, helyi tanácsos, meggyőzte önkormányzati kollégáit mind a román, mind a magyar pártok körében, hogy adjanak át a vállalatnak két hektár területet a Maros holtága övezetében (bucla Mureş). A polgármester távollé-tében a tanács keresztülvitte, hogy olcsón – 5 euróért négyzetméte-rét – átadják a vállalatnak a területet. (Sz. m.: A gázvállalat teniszpályát létesített rajta.) Majd Aron Vasile privatizálta a céget, és a terület így átkerült magántulajdonba. Miután megszűnt a fajlótenyésztő öv., a város kérte az egész területet (18,37 hektár), azonban „két politikai érdekcsoport összecsapott” a tulajdonjog felett, és ezért nem került a telek a város tulajdonába. 

Ami pedig a gázvállalat ingatlanjait illeti, Dorin Florea elmondta, hogy politikai lobbinak köszönhetően 2004-ben kihoztak egy olyan törvényt, amelyben az áll, hogy az önálló ügyvitelű vállalatok által beruházásként elkezdett ingatlanokat csak úgy lehet átadni más tulajdonosnak, ha ezeket befejezik. A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal többszöri próbálkozását ezzel a „jogos” kifogással utasították el. Hogy ez az akadály is elháruljon, a polgármester párttársa, Adriean Videanu volt gazdasági miniszterhez fordult, hogy járjon közben a gázvállalatnál. A miniszter a hivatalos beadványra adott válaszában kijelentette, hogy csak akkor tud lépni, ha megváltoztatják a jogszabályt. Ezért Doru Oprişcan PDL-s képviselő közbenjárására egy módosító indítványt fogalmaztak meg, az említett jogszabályban megváltoztatták volna azt a mondatot, amely szerint csak a befejezett ingatlanokat lehet átadni-átvenni. Míg úgy nézett ki, hogy erre van megfelelő politikai akarat, megváltozott a parlament összetétele, többségbe került a PSD, és mivel a képviselőház gazdasági szakbizottságában sohasem volt megfelelő kvórum, a módosító javaslat nem jutott tovább a bizottságnál. Florea szerint az ügy legnagyobb kerékkötője Iulian Iancu PSD-s képviselő, a szakbizottság elnöke volt, aki korábban gazdasági minisztériumi államtitkári tisztséget töltött be, és kapcsolatban állt a Romgaz Rt. vezetőségével. (Sz. m. Iulian Iancu ellen 2015. januárban az Országos Korrupcióellenes Ügyészség – DNA – vizsgálatot kezdeményezett több képviselőtársával együtt – Lucian Şova, Toni Greblă – befolyással való üzérkedésért.) Florea szerint egyetlenegy alkalommal nyílt esély arra, hogy a szóban forgó ingatlan átkerüljön a városhoz. Ezt Jakab Elek, a Romgaz Rt. volt vezérigazgatója támogatta, aki azonban politikai nyomásnak engedve visszakozott, majd hirtelen halála miatt az ügylet dugába dőlt – állítja többek között a polgármester. 

A Romgaz Rt. vezetősége egyetért az átadással 

Az ügy kapcsán a medgyesi székhelyű Romgaz Rt.-hez fordultunk. A vállalat belső szabályzata szerint a kérdésekre Ioana Abramiuc, a cég sajtószóvivőjének közvetítésével kaptunk választ, ugyanis elzárkóztak a személyes interjútól. Tizennégy kérdést tartalmazó levelet juttattunk el a céghez, az alábbiakban az ezekre adott válaszokat összesítettük. 

A Romgaz Rt. álláspontja szerint azért épült a tanulmányi és továbbképző központ helyett sportkomplexum, mert ezzel a saját alkalmazottaiknak szerettek volna „munka-erő-rehabilitációs” lehetőséget biztosítani. Amint említettük, a gázkútfúró vállalat marosvásárhelyi egységének 1991-es költségvetésében szerepelt beruházási tételként. Eddig (mai könyvelési adatok szerint) 12.479.281,34 lejt fektettek be. Az összeget az utóbbi tíz évben a cég „új tartalékokból” fektette be. A válaszlevélben az áll, hogy a Romgaz Rt. által eszközölt más jellegű beruházások 2014-es listája a Romgaz Rt. internetes elérhetőségén olvasható.

A munkálatokat pénzügyi zárlat (blocaj financiar) miatt 2004-ben szüntették be, „újabb források felkutatásáig”. A cég szóvivője által küldött átiratban elismerik, hogy a Romgaz Rt. igazgatótanácsának 2004. évi 11-es határozatával tudomásul veszik a munkálatok akkori helyzetét, ugyanakkor a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal azon szándékát, hogy át szeretné venni az ingatlanokat, és elhatározzák, hogy egy olyan kormányhatározatot „kezdeményeznek”, amely lehetővé teszi az objektum átvéte-lét. A cég azonban „nem tud” arról, hogy ez az indítvány miért nem valósult meg. Tényként elismerik, hogy mivel nem született meg a kormányhatározat, nem lehet lépni ez ügyben. Azért nem számoltak el a beruházással a szaktárcának, mivel „a munkálatokat saját forrásokból” fedezték. Az épületek jelenlegi értékét nem tudják, ugyanis ezt csak szakvizsgálat alapján állapíthatják meg, erre pedig még nem került sor. Nemcsak az említett épületek állagát óvják, hanem az itt lévő négy szondát, berendezésekkel együtt, és természetesen a hozzá tartozó területet is. Az őrző-védő szolgálatra a cég évente 198.747,44 lejt költ. 

Ami pedig az adóhátralékot illeti, a válaszlevélben az áll, hogy 2010-től vezették be a be nem fejezett építményekre az ingatlanadót, ekkortól vált adókötelessé az építmény. A 65/2004-es kormányrendelettel a terület köztulajdonból állami magántulajdonba ment át, a Romgaz igazgatásával (administrarea Romgaz). Csak ezt követően fizetett adót a cég. 2004-től a területet 

„csupán bérelték” a marosvásárhelyi ménteleptől, és így az adót a tulajdonosnak kellett kifizetnie. (Sz. m.: Arra a konkrét kérdésre, hogy miért halmozott fel ilyen adósságot a hivatal irányában a cég, nem kaptunk választ.) 

A levélben végül az is benne van, hogy a Romgaz Rt. jelenlegi részvényeseinek igazgatótanácsa egyelőre nem szándékszik befejezni az elkezdett építkezést. Támogatja a polgármesteri hivatalt, és egyetért azzal, hogy az ingatlant vegye át a város „az érvényben levő törvények betartásával”. 

Megválaszolatlan kérdés

Diplomatikus választ kaptunk, amiből tulajdonképpen semmi nem derül ki. Hogy valóban mi is van az igen kusza ügy hátterében, mennyi pénzt „kótyavetyélt” el a cég, a hatóságok (többek között a Pénzügyi Ellenőrző Testület, a rendőrség, a korrupcióellenes ügyészség stb.) hatáskörében áll kivizsgálni. Túl a vélt vagy valós „panamákon vagy pénzmosáson”, a politika és a gazdasági érdekszférába tartozók játszmáin, a marosvásárhelyieket az érdekli, hogy mikor használhatják a létesítményeket, ugyanis ettől „nem zárkózik el” a Romgaz Rt. vezetőtanácsa. S ha valóban ennek „csupán politikai” akadálya van, akkor ki teszi meg a következő lépést? A kérdés továbbra is megválaszolatlan…