Fantomlétesítmény Marosvásárhelyen

Marosvásárhelyen, a Maros szabályozása után holtágként maradt régi és az új meder közötti területen 22 évvel ezelőtt az akkori gázkitermelő vállalat hozzáfogott egy épületkomplexum felhúzásához. A terv szerint, melyet az Arhing Kft. készített,  az épületegyüttes sportteremből, tekepályából, uszodából és szállodából állt volna. Megépítették a létesítmények falait, helyenként csak a tartógerendákat, befedték, majd 2004-ben leálltak a munkálatokkal. A polgármesteri hivatal és a helyi tanács többször kérte a beruházót, hogy adja át a félkész épületeket, hogy a város fejezze be az építkezést, és a komplexumot bocsássa a lakosság rendelkezésére. Többszöri, „magas szintű beavatkozást” követően a mai napig sem sikerült átvenni a komplexumot. Ankétunkban arra kerestünk választ, mikor fejezik be az építkezést és teszik használhatóvá a több mint két évtizede álló épületeket? 

 

 

Hivatali packázások sorozata  

A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalban az építkezéssel kapcsolatos dokumentációt Peti András alpolgármester bocsátotta rendelkezésünkre. Közösen hámoztuk ki a dokumentumokból az alábbiakat:

A Gázkitermelő Vállalat marosvásárhelyi fiókegységének (Schela de Producţie Gaze Naturale Tîrgu Mureş) vezetőtanácsa 1991-ben döntötte el, hogy megépíti az épületeket, és így a beruházási költségvetésbe foglalta a szükséges pénzösszeget. A cég 1992. június 18-án bérbe veszi az akkor még létező Országos Fajlótenyésztő Rt.-től (Cai de Rasă SA.) a beépítésre szánt 1,4 hektáros mezőgazdasági területet. Ugyanabban az évben a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalhoz benyújtották a „Marosvásárhelyi tanulmányi és továbbképző központ” építkezési engedélyéhez szükséges dokumentációt. 1993-ban hozzáfogtak a kivitelezéshez. A munkálatokkal eleinte az ütemtervnek megfelelően haladtak, majd lelassultak, míg végül 2004-ben leálltak. Időközben a beruházást átvette a gázkitermelő vállalattól a Romgaz Rt. 

A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal először 2001-ben kérte a Romgaz Rt.-t, hogy adja át a félig kész épületeket és a területet, mivel „elkészült az ún. Víkend 2 terve”, amely magába foglalta a komplexum épületeit. Eszerint a terv kivitelezése kapcsán befejezték volna a szállodát, a tekepályát, a fedett uszodát és sporttermet, emellé pedig két teniszpályát építettek volna. A holtágat csónakázóvá szerették volna átalakítani. Mivel a polgármesteri hivatal nem kapott választ a Romgaz Rt.-től, a helyi önkormányzat a prefektúrához fordult azzal a kéréssel, hogy tisztázzák az épületek és a terület jogi helyzetét, mivel úgy tartják, hogy a terület a várost illeti meg és nem a Fajlótenyésztő Rt.-t. Kiderült, hogy a szóban forgó területet már 1988-ban a 43-as minisztériumi rendelet alapján a méntelepre telekelték.  

Közben felszámolták az Országos Fajlótenyésztő Rt.-t, a marosvásárhelyi méntelepet és ingatlanjait az országos erdőgazdálkodási önálló vállalat, a Romsilva veszi át, amely 2004-ben, a 65-ös számú kormányrendelettel átad 5,22 hektár területet a medgyesi gázvállalatnak a Sportpark 11. szám alatti telken. A Romgaz  még abban az évben a területet mezőgazdaságiból beépíthetővé minősíti át. (Sz.m.: Ez is igazolja azt, hogy tulajdonképpen törvénytelenül kapták meg az építkezési engedélyt, hiszen mezőgazdasági területre nem lehet építeni.) 

A város továbbra sem mondott le arról a szándékáról, hogy átvegye az épületeket, így 2004-ben a 134-es helyi tanácsi határozattal az önkormányzat is felvállalta, hogy ingyenes jogcímmel (titlu gratuit) birtokba veszi az épületeket, a beruházott értéket pedig a felhalmozott ingatlanadóval törleszti a Romgaz Rt.-nek. A szándékot a vállalat tudomására hozzák. Ennek következményeként 2004 novemberében a részvényesek közgyűlésén a Romgaz igazgatótanácsa elfogad egy, a munkálatok állapotáról szóló jelentést, és meghatalmazza a gázvállalat marosvásárhelyi kirendeltségét, hogy adja át a városnak a területet és a meglévő épületeket, ugyanakkor kössenek együttműködési szerződést a munkálatok befejezéséről. A helyi önkormányzat korábban azt is kérte (a 194/2001-es helyi tanácsi határozattal), hogy a marosvásárhelyi méntelep által adminisztrált 18,37 hektáros terület kerüljön a városhoz. 

Mindezek ellenére 2004-ben a város nem kap kedvező választ a Romgaz Rt.-től, így a polgármesteri hivatal újra a prefektúrához fordul. A főispáni hivatal közvetítésével a Közigazgatási és Belügyminisztériumhoz címeznek egy átiratot, amiben kérik, hogy a minisztérium indokolja meg a „tanulmányi és továbbképző központ” megépítésének szükségességét, ugyanakkor a város megerősíti az ingatlanok átvételi szándékát. A dokumentum szerint a gázvállalat tulajdonában levő mintegy 18,37 hektárból a város mindössze az épületek alatt levő és a hozzá tartozó 2,2 hektáros területet venné át. 

A minisztériumtól kapott válaszban az állt, hogy a szaktárca nem ellenzi az átadást, azonban ehhez szükséges a Romgaz Rt. részvényesi közgyűlésének határozata is. Ennek ellenére továbbra sem történik előrelépés e téren. A polgármesteri hivatal – szintén a prefektúra közvetítésével – 2007-ben Ciprian Dobre akkori prefektusnak küld egy újabb átiratot, amelyben kéri, hogy közvetítsen a megfelelő minisztériumok felé, hogy a város tulajdonába kerüljön a Május 1. strand, a Sportparkban levő ingatlanok (labdarúgópálya, a Maros SE székháza, valamint a két sportcsarnok), illetve a Romgaz Rt. komplexuma. Ez a kezdeményezés is kudarcba fulladt. 

A kormányváltást követően, 2009 márciusában megismétlik a hivatalos kérést.  Ezúttal Marius Paşcan prefektushoz címezték az átiratot. A prefektus közbenjár, és az Iparügyi Minisztérium megerősíti, hogy csak a Romgaz-részvényesek közgyűlésének határozatával lehet átadni az ingatlant. Továbbá azt is megjegyzik, hogy az átadással kapcsolatos határozatba kell foglalni a munkálatok beszüntetésének okát, és el kell számolni a kivitelezett beruházással. Vagyis az állami vállalat csak úgy tudja átadni az épületeket, ha megindokolja, miért hagyták abba az építkezéseket, és a költségeket elszámolják a minisztériumnak. Azt is pontosítják, hogy a város csak úgy veheti át az ingatlant, ha ezt átminősítik magántulajdonból közhasznúvá (utilitate publică), és az önkormányzat az átvételt megelőzően „igazságosan”, megfelelő kártérítést fizet a gázvállalatnak, megtérítve az addig befektetett pénzösszeget. 2010-ben újra leállt az ügy.

Közben a gázvállalat évekig nem fizette az épület- és telekadót, ezért a város beperelte az ipari egységet. A jogi procedúra öt évig tartott. Végül a Legfelsőbb Bíróság a városnak adott igazat, és felszólította a céget az adósság törlesztésére, kilátásba helyezve, hogy ellenkező esetben végrehajtókkal hajtja be az elmaradást. A jogi eljárás közben is a polgármesteri hivatal ismételten felajánlotta, hogy elengedi a tartozást, ha átadják az épületeket. Természetesen az ingatlan felbecsült értékének a többi részét is kifizette volna a város. Mindezek ellenére, a bírósági döntésnek eleget téve, a Romgaz Rt. 2014. május 16-án átutalt a polgármesteri hivatalnak közel 6.809.753 lej ingatlanadót. 

(Folytatjuk)