Fantomellenzék

A minap a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) másodszor is megtámadta az alkotmánybíróságon az igazságszolgáltatás átszervezéséről szóló törvénycsomag három jogszabályát. Az indoklás szerint azért, mert „nyilvánvaló, hogy mindannak, amit a parlamenti többséget alkotó Szociáldemokrata Párt, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége és az RMDSZ tett az újratárgyalási eljárás során, semmi köze nincs ahhoz, ami a három alkotmánybírósági határozatban szerepel”.

Ez már a második alkalom, amikor a PNL és az USR az alkotmánybírósághoz fordul az igazságszolgáltatás átszervezéséről szóló törvénycsomag kapcsán. Első alkalommal mindhárom törvényt részben alkotmányellenesnek ítélte a taláros testület, így azok visszakerültek a parlamentbe. A parlamenti különbizottság átfogalmazta a kifogásolt cikkelyeket, majd a jogszabályok módosított változatát múlt héten a képviselőház, hétfőn pedig a szenátus is elfogadta.

A Wikipédia szerint az ellenzék a kormányzó pártok ellenében szerveződő, működő, azokkal versengő, képviselettel rendelkező pártokat jelenti. Az ellenzéki pártok a kormányzó pártok politikai oldalához viszonyítva lehetnek annak jobboldali vagy baloldali ellenzékei.

Feladatuk egyebek mellett a hatalomkoncentráció megakadályozása legális eszközökkel. A kormány döntéshozatali jogának tiszteletben tartásával a kormányt állandó érvelésre, döntéseinek megindoklására, valamint álláspontja logikus kifejtésre kell(ene) kötelezniük. Feladatuk ugyanakkor a fontos szakpolitikai ügyekben kidolgozott alternatívát előterjeszteni, akkor is, ha elfogadására remény nincs. 

Itt meg is állunk. Tény, hogy a hazai ellenzéki pártok a fentebb felsorolt feladatok közül egyet sem teljesítenek. „Tevékenységük” kimerül a hatalom ócsárlásában, bármiféle megoldás, alternatíva felmutatása nélkül. Pedig a kormánypártok feladtak néhány magas labdát nekik: például egy éven belül kétszer buktatták meg saját kormányukat, és neveztek ki újat (elemzők szerint a rendszerváltás utáni leginkompetensebb kormányt). Sőt, a valamikor fegyelmezett politikai alakulat mostanában a nyilvánosság előtt marcangolja saját magát.

Egy igazán okos ellenzéki párt nagyszerűen ki tudta volna használni a helyzetet, hiszen érdeklődés van, tekintve a több mint egy éve tartó folyamatos tüntetéseket. Csakhogy nálunk igazi helyett amolyan fantomellenzék van.

A liberálisok kiabáláson meg feljelentésen kívül egyébre nem képesek. Szemmel láthatóan máig sem 

heverték ki a 2016-os bukást. A párt inkább vegetál, mint él.

Az USR, amely Románia megmentőjének szerepében tetszeleg, érdekes akciókra vetemedik a parlamentben, de nem mondható komoly ellenzéki pártnak, sem a parlamentben, sem vidéken.

A volt államelnök pártjának tevékenysége pedig teljesen kimerül a magyarellenes propagandában és a Moldovai Köztársaság visszacsatolásáért folytatott „erőfeszítésekben”. 

Az igazi ellenzék Romániában valójában maga az államelnök. Ám neki egészen más szerepet ad az alkotmány.