Fülöp Kálmán versei
Hajnalok lázán; Fény és árnyék
Hajnalok lázán
Alig két lépés
s a történelem arca
udvaromon virul
korhadtan már, de
rám mosolyog a deszka, rajta
golyók nyoma, háború, borzalom –
ez ami eszembe jut
ezen a hajnalon
mert az átélést
ő az időből
kaparta ki és
tartotta büszkén magát –
mint szú rágta seb
hajnalok lázán
a változó idő homlokát.
Fény és árnyék
Lehet nappal
vagy éjszaka,
lágy fényt szűr
törpe tél hava.
Lehet a
tegnap alkonya,
színében zord
nap bársonya.
Lehet játék
igaz talán,
apró árnyék
szobám falán.
Lehet vendég
vagy idegen –
álom homályos,
színtelen.
Lehet vers
rímtelen, fakó –
kint éjszakát
szapul a hó.
Lehet holnap
a foszló mában,
ébrenlét
havak sóhajában.